Menü

Egy thriller nőknek, nőkről

Az Egy kis szívesség felütése roppant érdekes és egyszerű helyzetet boncolgat. Hogyan lesznek egymás barátnői a családi munkaközösség két ellentétes tagjai: jelesül a szexi, titokzatos, karrierista (Emily) és az unatkozó minta anyuka (Stephanie). A dolgok persze bonyolódnak és hirtelen sok csontváz esik ki a képzeletbeli múlt szekrényéből. Az alapfelállást bonyolítják persze a mindig több felé udvarló férfiak és a nagy kérdés, hogy meddig mehet el egy sztori ilyen lassú kezdés mellett. Az első egy óra óvatosságra készteti az embert. Félő volt, hogy a középszerbe zuhan az egész felépítmény, de szerencsére a vágószobában még idejében kaptak észbe és elkezdték dinamizálni a cselekményt.

Ez meglepően működőképes lett hála a főszereplő Anna Kendricknek. Remekül játssza a riadt szemű, helyét kereső háziasszonyt aki csak a vlogjának felfuttatásától várja az izgalmat az életétől. A már az előzetesben erőteljesen elsütött eltűnése Stephanienak csak az első eldőlő dominó ezen a játékasztalon. Öröm nézni azt az átalakulását, ahogy a folyton meghunyászkodó főhősnőnk egyre gyakorlatiasabbá válik és Columbót meghazudtolva göngyölíti fel a szálakat.

A film elérte célját. Tekintve, hogy csak hölgyek ülték végig velem a moziban. A végső csavar, pedig remekül meglepett még engem is. Ami viszont rossz szájízt ad, az a fránya humortalansága a mozi első felének. Miközben a végjáték isteni fekete humorbonbonokat vonultat fel és kifejezetten tudatos rendezőt sejtett, addig egy átlag tévéfilmes bevezető óráról beszélhetünk. Aki elég türelmes és kitartó, azért egy vállalható filmélménnyel kerül haza. Aki viszont gyorsabb a cselekményekért van oda, az kicsit húzni fogja a száját. Egy kicsit pedig mindenki megkapja a magáét: pici thrillert, pici fejlődéstörténetet, pici krimi meg sok csinos egymásba gabalyodó szerelmes. Ez is valami. Soha rosszabbat.

fotó:www.imdb.com

Brad Pitt és kutyája a túlélésért küzd Alaszka zord vidékén

Egy egykori katona és hűséges németjuhásza egy repülőgép-szerencsétlenség után Alaszka távoli vidékén reked. A civilizációtól elszigetelve, telefon és GPS nélkül kell megtalálniuk a kiutat, miközben a rideg környezet folyamatosan próbára teszi őket.

Big, Bigger...Digger

Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt az elmaszkírozott Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump-paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?). Lássuk a részleteket.

Családi dráma a gyilkos árnyékában

Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.

Húsz év után is jól áll neki a Prada

Két évtized után visszatér Miranda Priestly és a Runway szerkesztősége. Az ördög Pradát visel 2. komoly kihívás elé állította az alkotókat, a folytatás azonban méltó módon viszi tovább az első rész örökségét. A film egyszerre épít a jól ismert karakterekre és a nosztalgiára, miközben a megváltozott divat- és médiavilágra is reflektál.

A hősiesség és a kilátástalanság egy helyre vezet

Christopher Nolan nem tud hibázni. A brit-amerikai rendező koncepciói, víziói tűpontosan átjönnek grandiózus filmjeiben. Most sincs másképp, mikor a klasszikus Odüsszeia feldolgozása robban be ellentmondást nem tűrően a mozikba. Hatalmas díszletek, remek filmzene, igazi görög mitikus hangulat és 3 óra játékidő egy olyan históriavilágban, ahol a hősiesség és a kilátástalanság kéz a kézben jár.