Menü

Egy thriller nőknek, nőkről

Az Egy kis szívesség felütése roppant érdekes és egyszerű helyzetet boncolgat. Hogyan lesznek egymás barátnői a családi munkaközösség két ellentétes tagjai: jelesül a szexi, titokzatos, karrierista (Emily) és az unatkozó minta anyuka (Stephanie). A dolgok persze bonyolódnak és hirtelen sok csontváz esik ki a képzeletbeli múlt szekrényéből. Az alapfelállást bonyolítják persze a mindig több felé udvarló férfiak és a nagy kérdés, hogy meddig mehet el egy sztori ilyen lassú kezdés mellett. Az első egy óra óvatosságra készteti az embert. Félő volt, hogy a középszerbe zuhan az egész felépítmény, de szerencsére a vágószobában még idejében kaptak észbe és elkezdték dinamizálni a cselekményt.

Ez meglepően működőképes lett hála a főszereplő Anna Kendricknek. Remekül játssza a riadt szemű, helyét kereső háziasszonyt aki csak a vlogjának felfuttatásától várja az izgalmat az életétől. A már az előzetesben erőteljesen elsütött eltűnése Stephanienak csak az első eldőlő dominó ezen a játékasztalon. Öröm nézni azt az átalakulását, ahogy a folyton meghunyászkodó főhősnőnk egyre gyakorlatiasabbá válik és Columbót meghazudtolva göngyölíti fel a szálakat.

A film elérte célját. Tekintve, hogy csak hölgyek ülték végig velem a moziban. A végső csavar, pedig remekül meglepett még engem is. Ami viszont rossz szájízt ad, az a fránya humortalansága a mozi első felének. Miközben a végjáték isteni fekete humorbonbonokat vonultat fel és kifejezetten tudatos rendezőt sejtett, addig egy átlag tévéfilmes bevezető óráról beszélhetünk. Aki elég türelmes és kitartó, azért egy vállalható filmélménnyel kerül haza. Aki viszont gyorsabb a cselekményekért van oda, az kicsit húzni fogja a száját. Egy kicsit pedig mindenki megkapja a magáét: pici thrillert, pici fejlődéstörténetet, pici krimi meg sok csinos egymásba gabalyodó szerelmes. Ez is valami. Soha rosszabbat.

fotó:www.imdb.com

Húsz év után is jól áll neki a Prada

Két évtized után visszatér Miranda Priestly és a Runway szerkesztősége. Az ördög Pradát visel 2. komoly kihívás elé állította az alkotókat, a folytatás azonban méltó módon viszi tovább az első rész örökségét. A film egyszerre épít a jól ismert karakterekre és a nosztalgiára, miközben a megváltozott divat- és médiavilágra is reflektál.

A hősiesség és a kilátástalanság egy helyre vezet

Christopher Nolan nem tud hibázni. A brit-amerikai rendező koncepciói, víziói tűpontosan átjönnek grandiózus filmjeiben. Most sincs másképp, mikor a klasszikus Odüsszeia feldolgozása robban be ellentmondást nem tűrően a mozikba. Hatalmas díszletek, remek filmzene, igazi görög mitikus hangulat és 3 óra játékidő egy olyan históriavilágban, ahol a hősiesség és a kilátástalanság kéz a kézben jár.

Millie Bobby Brown ismét nyomoz

Az Enola Holmes-széria új része ezúttal is a címszereplő lendületes személyiségére és a jól működő karakterdinamikára épít. Bár a történet már nem hat olyan frissnek, mint korábban, a látványos kaland és a szimpatikus szereplők még mindig szórakoztató kikapcsolódást nyújtanak, miközben az alkotók megőrzik az előző filmek hangulatát.

Mamma Mia! – nem lehet ABBAhagyni!

2014 szeptembere óta hódít az ABBA-zenékkel tarkított musical, vagyis a Mamma Mia! a honi műsorrendben, a Madách Színházban. Az idei egyik júniusi előadást élvezhettem végig, és próbáltam megfejteni, hogy az ABBA férfi tagjai által zeneileg írt darab, aminek 1999-ben volt a londoni premierje, miért ilyen népszerű még mindig? Ezek motoszkáltak bennem kérdésként. Az biztos, hogy remek dalokat, könnyed hangulatot ígért egy mesebeli görög sziget díszletei közt. Lássuk milyen ez a 12 éven aluliaknak nem ajánlott, örökzöld musical mai szemmel?

Az igazság ideát van

Steven Spielberg, kedvenc popcorn mozis mesemondónk újra sci-fi témához nyúlt. A többek között a Harmadik típusú találkozások, az E.T. - A földönkívüli, valamint a Világok harca rendezője ezúttal 19-re lapot húzva, az UFO hitének összegzését tárja elénk A leleplezés napja című új filmjében. A csapata nagyon impozáns: David Koepp, horror és popcorn mozik ismert forgatókönyvírója adta az alapot, a nagy öreg John Williams a filmzenét, míg a mester ’házi’ operatőre, Janusz Kaminski is benne volt a buliban. Megaköltségvetés és igazi X-aktás hangulat. Lássuk, klasszikussal van-e dolgunk?