Venom újjászületése
- Dátum: 2018.10.14., 21:01
- Vass Attila
- www.imdb.com
- feldolgozás, film, képregény, kritika, Marvel, Pókember, reboot, Venom
Hogyan csináljunk jó filmet egy szadista, fennhéjázó szupergonoszból? Tették fel a kérdést az Álomgyárban. A kérdésben benne volt a válasz. Ha a szuperképességeit a mai grafikával megmutatjuk és antihőst csinálunk belőle. Venomra ez a sors várt. Hagyjuk most a régi Pókember 3 tökölését itt bizony pörög az akció és hullanak a fejek. Hála isten ezúttal egy megfelelő színészt választottak a lecsúszott újságíró szerepére. Tom Hardy egyszerre férfias, meghasonlott és vicces. Külön pluszpont jár Venom eredeti hangjáért, ami tökéletes visszaadja a karaktert.
Apropó eredetsztori. A képregénybarátokat ki kell ábrándítanom. Igaz, még mindig űrlény-parazita Venom, de minden más erősen a pozitív hősök irányába tolta a karaktert. Habár kapunk egy kis ízelítőt a rajzolt képkockák szadista, moralizáló szörnyéről, de közben mellékesen megmenti a világot a vásznon. Sokkal inkább a helyét keresi ebben a bemutatkozó darabban a szörny, mintsem pusztítana a hecc kedvért, ahogy várnánk tőle. A hálószövő haverunk legerősebb ellenfele ezúttal teljesen elviszi a showt, Pókember még cameóként sincs jelen, amit komolyan hiányoltam. De legalább Stan Lee ismét parádézik egy picit.
Egy szóval a Sony és a Marvel (vagyis a Disney) szimbiózisából egy szórakoztató, nagyon látványos és kifejezetten jó ritmusú darab született, amely simán megállja a helyét a Pókember és általában a Marvel univerzumon kívül is. Tom Hardyt meg tartsák meg ebben a szerepben, mert nagyon neki való, még ha a hölgyek legnagyobb bánatára nem is gyúrta ezúttal gladiátor harcossá magát. Annyi baj legyen. Külön öröm, hogy helyenként kifejezetten vicces a mozi, ami el is kell egy ilyen látszólag belterjes képregény marhasághoz. Minden rendben, mindenki elnyeri majd méltó folytatását. Csak így tovább.
kép: imdb.com
Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez
Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.
A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi
Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.
Generációk háborúja – Kritika
A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.
John Wick világa balettel újratöltve
A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon
Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?