Venom újjászületése
- Dátum: 2018.10.14., 21:01
- Vass Attila
- www.imdb.com
- feldolgozás, film, képregény, kritika, Marvel, Pókember, reboot, Venom
Hogyan csináljunk jó filmet egy szadista, fennhéjázó szupergonoszból? Tették fel a kérdést az Álomgyárban. A kérdésben benne volt a válasz. Ha a szuperképességeit a mai grafikával megmutatjuk és antihőst csinálunk belőle. Venomra ez a sors várt. Hagyjuk most a régi Pókember 3 tökölését itt bizony pörög az akció és hullanak a fejek. Hála isten ezúttal egy megfelelő színészt választottak a lecsúszott újságíró szerepére. Tom Hardy egyszerre férfias, meghasonlott és vicces. Külön pluszpont jár Venom eredeti hangjáért, ami tökéletes visszaadja a karaktert.
Apropó eredetsztori. A képregénybarátokat ki kell ábrándítanom. Igaz, még mindig űrlény-parazita Venom, de minden más erősen a pozitív hősök irányába tolta a karaktert. Habár kapunk egy kis ízelítőt a rajzolt képkockák szadista, moralizáló szörnyéről, de közben mellékesen megmenti a világot a vásznon. Sokkal inkább a helyét keresi ebben a bemutatkozó darabban a szörny, mintsem pusztítana a hecc kedvért, ahogy várnánk tőle. A hálószövő haverunk legerősebb ellenfele ezúttal teljesen elviszi a showt, Pókember még cameóként sincs jelen, amit komolyan hiányoltam. De legalább Stan Lee ismét parádézik egy picit.
Egy szóval a Sony és a Marvel (vagyis a Disney) szimbiózisából egy szórakoztató, nagyon látványos és kifejezetten jó ritmusú darab született, amely simán megállja a helyét a Pókember és általában a Marvel univerzumon kívül is. Tom Hardyt meg tartsák meg ebben a szerepben, mert nagyon neki való, még ha a hölgyek legnagyobb bánatára nem is gyúrta ezúttal gladiátor harcossá magát. Annyi baj legyen. Külön öröm, hogy helyenként kifejezetten vicces a mozi, ami el is kell egy ilyen látszólag belterjes képregény marhasághoz. Minden rendben, mindenki elnyeri majd méltó folytatását. Csak így tovább.
kép: imdb.com
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.
Del Toro újraéleszti a Frankensteint
„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.
Az ember, aki az USA-ban született
Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.