Venom újjászületése

Hogyan csináljunk jó filmet egy szadista, fennhéjázó szupergonoszból? Tették fel a kérdést az Álomgyárban. A kérdésben benne volt a válasz. Ha a szuperképességeit a mai grafikával megmutatjuk és antihőst csinálunk belőle. Venomra ez a sors várt. Hagyjuk most a régi Pókember 3 tökölését itt bizony pörög az akció és hullanak a fejek. Hála isten ezúttal egy megfelelő színészt választottak a lecsúszott újságíró szerepére. Tom Hardy egyszerre férfias, meghasonlott és vicces. Külön pluszpont jár Venom eredeti hangjáért, ami tökéletes visszaadja a karaktert.

Apropó eredetsztori. A képregénybarátokat ki kell ábrándítanom. Igaz, még mindig űrlény-parazita Venom, de minden más erősen a pozitív hősök irányába tolta a karaktert. Habár kapunk egy kis ízelítőt a rajzolt képkockák szadista, moralizáló szörnyéről, de közben mellékesen megmenti a világot a vásznon. Sokkal inkább a helyét keresi ebben a bemutatkozó darabban a szörny, mintsem pusztítana a hecc kedvért, ahogy várnánk tőle. A hálószövő haverunk legerősebb ellenfele ezúttal teljesen elviszi a showt, Pókember még cameóként sincs jelen, amit komolyan hiányoltam. De legalább Stan Lee ismét parádézik egy picit.

Egy szóval a Sony és a Marvel (vagyis a Disney) szimbiózisából egy szórakoztató, nagyon látványos és kifejezetten jó ritmusú darab született, amely simán megállja a helyét a Pókember és általában a Marvel univerzumon kívül is. Tom Hardyt meg tartsák meg ebben a szerepben, mert nagyon neki való, még ha a hölgyek legnagyobb bánatára nem is gyúrta ezúttal gladiátor harcossá magát. Annyi baj legyen. Külön öröm, hogy helyenként kifejezetten vicces a mozi, ami el is kell egy ilyen látszólag belterjes képregény marhasághoz. Minden rendben, mindenki elnyeri majd méltó folytatását. Csak így tovább.

kép: imdb.com