Menü

Reklámok, és azok veszélyei – legyünk tudatosak!

A befolyásolás nem új keletű dolog. Az emberiség nem úgy fejlődött volna, ahogy, ha nem léteztek volna nyelvi és nem nyelvi eszközök a manipulációra. A verbális manipulációt kiszűrni nem könnyű, de nagyon sok séma szerint tudjuk őket csoportosítani, és ezáltal könnyebben észre is vesszük őket. A reklámok és felhívások esetén még könnyebb dolgunk van.

A félelemkeltés a reklámok egyik legalapvetőbb eszköze. Könnyű kihasználni, hiszen szinte kontrollálhatatlan. A félelem becsorog az elménkbe és táplálja a kételyeinket önmagunkkal, a világnézetünkkel, a külsőnkkel és az életmódunkkal kapcsolatban. Félünk az öregedéstől, a plusz kilóktól, a hajunk elvékonyodásától, és szinte mindentől, amitől csak akarják. Hiszen nem véletlen, hogy sok reklám így kezdődik: „Tudta, hogy 40 felett…”, „Az ország nagy részén”, „Sok orvos sem tudja megmondani…”, majd a mondatot valamilyen aggasztó tény közlésével fejezik be. Így mi automatikusan aggódni kezdünk, és felfedezzük magunkban azt a tényt, amit közöltek. Ez egy részünkről nem irányítható folyamat, de némi tudatossággal kontrollálható. A manipuláció ezen formája felismerhető, hiszen ennyiből áll: közölnek egy ijesztő tényt, meggyőznek, hogy ez minket is érint, majd megoldást kínálnak a problémára, ezzel nyugalmat keltve bennünk. A lényeg, hogy már az elején kiszűrjük és tudatosítsuk, majd kutassunk mi magunk is megoldás után. A legjobb, ha az adott helyzetben szakembert kérdezünk meg ahelyett, hogy a reklámokra hallgatunk, legyen az gázszerelő, orvos, fogorvos vagy kertész. Ellenőrizetlen információknak sose higgyünk rögtön!

A másik jó módszere a meggyőzésnek a csoportkialakítás. Ezt úgy érik el a nagy vállalatok, hogy egy általuk választott csoportba sorolnak minket, meggyőznek arról, hogy annak mi részei vagyunk, esetleg magukat is oda sorolják mellénk, majd közölnek egy tényt, ami ezt a csoportot érinti, és egy „okos” megoldást arra a helyzetre, mert „mi nők/szakácsok/férfiak/fiatalok/nyugdíjasok/szőkék (stb,) ezt így szoktuk”. És ez a „mi” olyan biztonságot ad nekünk, ami által kénytelenek leszünk elhinni, hogy nekünk is azt kell tennünk, amit a közvetítő szerint a csoport tagjainak kell tennie.

Ezek még csak a verbális manipuláció forrásai, ha ezeket ki tudjuk szűrni, még mindig nem leszünk mindentudóak. De ezek felismerése elindít egy úton, a gondolkodás és a szabad döntés útján, ami után még könnyebb lesz azt mondani, hogy nem, vagy azt, hogy csakis akkor fogadom ezt el, ha megfelelően utána jártam.

szerző:Varga Ágnes Kata

Életet menthet egy kis doboz – Miért nélkülözhetetlenek a szén-monoxid- és füstjelzők?

A szén-monoxid és a tűz a két legveszélyesebb, mégis gyakran észrevétlen otthoni kockázat közé tartozik. A szén-monoxid színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, amely akár percek alatt komoly mérgezést okozhat. A dohányfüsttel ellentétben nem csípi a szemet, nem vált ki köhögést – egyszerűen csak belélegezzük anélkül, hogy tudnánk róla.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).

Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?

Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?

Elfek a polcon, csínyek a lakásban

Sokan ismerik a kis csínytevő manókat, melyek decemberben forgatják fal a lakásunkat, mindennapos jókedvet hozva.

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.