Harcra és a vászonra született

James Cameron a blockbusterek királya (Terminátor, Avatar) ezúttal producerként tálalja nekünk az év sci-fijét. Az Alita egy japán manga sorozat elejének zanzásított kivonata a legmagasabb szintű technikai megvalósítás mellett. A rendező, Rodriguez (Sin City, Spy kids) naturalizmusa is tetten érhető a letaglózó látványvilág közepette. Adott egy tudós-sebész (Christoph Waltz), aki a XXVI. században, a géptestrészek világában talál egy régi marsi kiborgot a szemétben. Feléleszti majd, aztán a mangaszerűen nagy szemű lány(?) lassan rájön ki is ő valójában. Ő lesz Alita, a harcos kiborg tinédzser, aki a roncsterepszerű metropolisz felett magasodó lebegő, égi városba hív a végzete. Ez az utópia egyszerre felemelő és felkavaró egyben. A gép és test ilyen bizarr egybeolvadása nem túl biztató a jövőnkre nézve. A film által elénk tárt elfajzott technikai sportok, pedig kegyetlenebbek bármelyik egykori gladiátor harcnál. Repkednek a testrészek és az élet-halál kérdése egyszerű gépi karbantartás kérdésévé válik.

Az Alita: A harc angyala azonban nem csak ezért zavarba ejtő, hanem mert a legmodernebb technika olyan lenyűgöző bemutatóját tartja, amelyet még sehol nem láttunk. Ezt a kamerarendszert részben Cameron találta ki a mélytengeri felvételeihez. Emellett repkednek a fejek, élesek a pengék és gyors, de még követhető a kameramozgás. Egyszerre szól a film a manga, a videó játékok és a sci-fi szerelmeseinek. Miközben nyíltan feszegeti az ember és a gép közti finom határvonalat. A jövő egy látványos kavalkád, ahol a robot testrészek nemcsak mindennaposak, hanem az emberi evolúció részei. Szerencsére bőven van még a tankban, elvileg 3 részesre tervezett film gond nélkül hozza az elvárt képi és tartalmi minőséget. Az Oscar díjas színészek (Waltz,Connelly,Ali) is remekül asszisztálnak a kiborg tinédzser harcához. Egyszerre popcorn és intellektuális mozi az Alita. Nem lehet nagyon belekötni, meg minek is. Mindenki megkapja amit várt. Várjuk a folytatás(oka)t.