Menü

A Marvel univerzum a helyére került

„Valami véget ér..valami fáj.”

Valahogy én is ezt éreztem mikor kimentem a moziból a sorozatban 22. Marvel univerzum gyémánt, a stílszerűen Végjáték címre hallgató darabról. Gyermeki rácsodálkozással és lelkes rajongói szemekkel nézve is egyformán remek eposz született. A (rossz szóviccel élve) 22-es csapdáját elkerüli és nem válik öncélúvá a vásznon zajló sok térben játszódó történet. Minden, de minden hős visszatér egy nagy utolsó kalandra. Remek szórakozás ez a hajsza, amelyben a képregénybarátaink, akiken lassan egy generáció szocializálódott, ismét Thanos után erednek, hogy visszahozzák az előző részben eltűnt hősöket. Mint ismert ez az űrbeli nagy melák összegyűjtötte az összes mágikus követ és megölte az univerzum lakosságának felét. Azonban a szuperhősöket pont azért tartjuk, hogy megvívják ezt a harcot az embertelenül nagy pusztitást levezénylő gonosz ellen.

A küzdelem kezdetét veszi. Kár lenne bármit elmesélni erről a testes, háromórás utazásról, amely végén mindenki elégedetten csettinthet az ujjával. Egy picit talán zavaró a túlzó többi, egykori kalandra való reflektálás, de ez elkerülhetetlen volt egy korszakot, egy univerzumot lezáró mű esetében. Sajnos a szinkronról nem nyilatkozhattok, de az eredetiben remek kis viccecskék oldják a világ megváltók utolsó nagy közös kalandját. Külön piros pont a hangulatnak, amelyből ezúttal Thor lubickolhat csak igazán a kedvére. Minden jelenete zseniális, ilyen ha egy színész is jól szórakozik a forgatáson.

Ha már Végjáték, akkor jelentem, igen az utolsó Stan Lee cameo is a helyén van. Egy korszak lezárult, a végső harc pedig szimpla képregény aranylövés. Megkaptuk az adagunkat. Eddig is a 22-es volt a szerencseszámom, de ezután ez másnál is így lesz. A kissé talán túl hosszú játékidő viszont picit tömörré teszi a filmet, de ezt nézzük el neki. Minden a helyén van, minden szép. Most csend van, most béke van. Egy tulajdonképpen tét nélkül műfaj is képes ilyen magasságokba jutni. Erre találták ki a popcorn mozit.

Az ágybérlő - könyvajánló

„Tiffy és Leon egy lakásban laknak. Tiffy és Leon ugyanabban az ágyban alszanak. Tiffy és Leon még sosem találkoztak…” Beth O'Leary: „Az ágybérlő” című könyvének figyelemfelkeltő három sora hűen tükrözi a ránk váró történet izgalmát.

„Ahol a folyami rákok énekelnek”

A lenyűgöző történet egy mocsaras lápvidéken játszódik, ahol szívszorító kezdet után magára marad Kya, a hatéves kislány, akit édesanyja elhagyott, s aki csodával határos módon feltalálja magát a magányos vidéken, életben marad…

Jó akciók a régi recept alapján, avagy a Terminátor mitudoménhányról

James Cameron sötét sci-fi víziója, a Terminátor a popkultúra része lett és sztár csinált Schwarziból. A messze kiemelkedő megasikerek után zuhanó színvonalú széria újra Cameron produceri kezébe került és nem kerülhette el immáron 6. részét. A recept a régi Sarah Connorral ismét a fedélzeten. Schwarzi is back. De valahogy nem annyira jók a régi trükkök még a Deadpool rendezőjétől se.

Joker – a káosz bohóca is volt ember

Joker ikonikus alakja a Batman képregényeknek, a főhős ellentétpárja, maga az őrület. Ennek a kialakulását vitte vászonra Todd Philips a Másnaposok rendezője, korunk amcsi színészistene Joaquin Phoenix főszereplésével. Nagy főhajtást láthatunk Scorsese 80-as évekbeli filmjeinek. A végtermék a remek véghajrának hála remek kis darab, még ha kicsit túl is volt reklámozva. A bűn bohóca is megkapta a maga történetét

Volt egyszer egy Tarantino

Quentin Tarantino újra akcióban, ráadásul a világ megmentésén ügyködő DiCaprióval az oldalán Brad Pittel karöltve elvisz minket a 60-as évek végének Hollywoodjának hőskorába. Remek jelmezek, hömpölygő cigifüst, kiváló filmzene. Természetesen a laza hangulat és nagy beszólások sem maradhatnak el. A film mégis felemás lett.