Menü

A Marvel univerzum a helyére került

„Valami véget ér..valami fáj.”

Valahogy én is ezt éreztem mikor kimentem a moziból a sorozatban 22. Marvel univerzum gyémánt, a stílszerűen Végjáték címre hallgató darabról. Gyermeki rácsodálkozással és lelkes rajongói szemekkel nézve is egyformán remek eposz született. A (rossz szóviccel élve) 22-es csapdáját elkerüli és nem válik öncélúvá a vásznon zajló sok térben játszódó történet. Minden, de minden hős visszatér egy nagy utolsó kalandra. Remek szórakozás ez a hajsza, amelyben a képregénybarátaink, akiken lassan egy generáció szocializálódott, ismét Thanos után erednek, hogy visszahozzák az előző részben eltűnt hősöket. Mint ismert ez az űrbeli nagy melák összegyűjtötte az összes mágikus követ és megölte az univerzum lakosságának felét. Azonban a szuperhősöket pont azért tartjuk, hogy megvívják ezt a harcot az embertelenül nagy pusztitást levezénylő gonosz ellen.

A küzdelem kezdetét veszi. Kár lenne bármit elmesélni erről a testes, háromórás utazásról, amely végén mindenki elégedetten csettinthet az ujjával. Egy picit talán zavaró a túlzó többi, egykori kalandra való reflektálás, de ez elkerülhetetlen volt egy korszakot, egy univerzumot lezáró mű esetében. Sajnos a szinkronról nem nyilatkozhattok, de az eredetiben remek kis viccecskék oldják a világ megváltók utolsó nagy közös kalandját. Külön piros pont a hangulatnak, amelyből ezúttal Thor lubickolhat csak igazán a kedvére. Minden jelenete zseniális, ilyen ha egy színész is jól szórakozik a forgatáson.

Ha már Végjáték, akkor jelentem, igen az utolsó Stan Lee cameo is a helyén van. Egy korszak lezárult, a végső harc pedig szimpla képregény aranylövés. Megkaptuk az adagunkat. Eddig is a 22-es volt a szerencseszámom, de ezután ez másnál is így lesz. A kissé talán túl hosszú játékidő viszont picit tömörré teszi a filmet, de ezt nézzük el neki. Minden a helyén van, minden szép. Most csend van, most béke van. Egy tulajdonképpen tét nélkül műfaj is képes ilyen magasságokba jutni. Erre találták ki a popcorn mozit.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.

Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.

A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?

Katyvaszos montázs ikonikus elemekből

Játékbeli elemmel indítva az írást, a hétköznapi viccelődés az a bohóckodás, de amit az Egy Minecraft film csinál, viszont gyémánt. Leginkább egy abszurdista alkotásnak lehet tekinteni a művet, amit komolyan egyáltalán nem lehet venni. Viszont a játék kedvelőinek szórakoztató lehet, hiszen szinte egy montázst állít össze annak elemeiből.