Menü

A Marvel univerzum a helyére került

„Valami véget ér..valami fáj.”

Valahogy én is ezt éreztem mikor kimentem a moziból a sorozatban 22. Marvel univerzum gyémánt, a stílszerűen Végjáték címre hallgató darabról. Gyermeki rácsodálkozással és lelkes rajongói szemekkel nézve is egyformán remek eposz született. A (rossz szóviccel élve) 22-es csapdáját elkerüli és nem válik öncélúvá a vásznon zajló sok térben játszódó történet. Minden, de minden hős visszatér egy nagy utolsó kalandra. Remek szórakozás ez a hajsza, amelyben a képregénybarátaink, akiken lassan egy generáció szocializálódott, ismét Thanos után erednek, hogy visszahozzák az előző részben eltűnt hősöket. Mint ismert ez az űrbeli nagy melák összegyűjtötte az összes mágikus követ és megölte az univerzum lakosságának felét. Azonban a szuperhősöket pont azért tartjuk, hogy megvívják ezt a harcot az embertelenül nagy pusztitást levezénylő gonosz ellen.

A küzdelem kezdetét veszi. Kár lenne bármit elmesélni erről a testes, háromórás utazásról, amely végén mindenki elégedetten csettinthet az ujjával. Egy picit talán zavaró a túlzó többi, egykori kalandra való reflektálás, de ez elkerülhetetlen volt egy korszakot, egy univerzumot lezáró mű esetében. Sajnos a szinkronról nem nyilatkozhattok, de az eredetiben remek kis viccecskék oldják a világ megváltók utolsó nagy közös kalandját. Külön piros pont a hangulatnak, amelyből ezúttal Thor lubickolhat csak igazán a kedvére. Minden jelenete zseniális, ilyen ha egy színész is jól szórakozik a forgatáson.

Ha már Végjáték, akkor jelentem, igen az utolsó Stan Lee cameo is a helyén van. Egy korszak lezárult, a végső harc pedig szimpla képregény aranylövés. Megkaptuk az adagunkat. Eddig is a 22-es volt a szerencseszámom, de ezután ez másnál is így lesz. A kissé talán túl hosszú játékidő viszont picit tömörré teszi a filmet, de ezt nézzük el neki. Minden a helyén van, minden szép. Most csend van, most béke van. Egy tulajdonképpen tét nélkül műfaj is képes ilyen magasságokba jutni. Erre találták ki a popcorn mozit.

Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez

Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.

A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.

Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.

John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?