Menü

Segítség, kiégtem!

Ki ne érezte volna már, hogy elfáradt, kimerült, a munkája már nem okoz örömet, kiégett? A kiégés (nem túl szép szó) oka gyakran a túlhajszolt életmód, a sok idegesség, a rengeteg határidő, a mindig és mindenhol megfelelni akarás, a munkahelyi és otthoni túlterheltség. Sokszor úgy érezzük, elfogyott az életerőnk, kimerülté váltunk, már semmi sem érdekel, és nem lelkesít úgy, mint régen. Már nem élvezzük, hanem végig szenvedjük a napjainkat, kedvetlenül érkezünk a munkahelyünkre és alig várjuk, hogy véget érjen, pedig máskor jól éreztük ott magunkat? Mindenképpen fel kell töltekeznünk testileg-lelkileg! Egy kis lélekgyógyászat… Azt gondolom, nem haszontalan téma.

Ha nincs szervi bajunk és betegségünk, s a panaszokat nem egészségügyi dolgok okozzák, akkor sokkal inkább pszichés problémáról beszélünk. A kiégettség ebben a teljesítményorientált társadalomban sajnos egyre gyakrabban lép fel és egyre nehezebb vele megküzdeni.

A kiégettséget, ürességet, enerváltságot azzal tudjuk megelőzni vagy orvosolni, ha sokkal több kikapcsolódást, pihenést, szórakozást engedünk meg magunknak, változtatunk az életvitelünkön és megpróbálunk úgy táplálkozni, hogy elkerüljük a vitaminhiányt. A dohányzás csak ront a helyzeten, ahogy a mértéktelen alkoholfogyasztás is. Azt segíthet ha egy jól kialakított rendszer, egy jól felépített ütemterv, heti vagy havi beosztás, amiben helyet kap a kirándulás, az olvasás, a sport, egy-egy családi program hétvégén, egy este a barátokkal, egy mozi, egy kis kertészkedés, egy biciklitúra, egy koncert, és hasonlók.

Jót tehet a relaxáció, a meditáció, a jóga. Iktassuk be a hétköznapokba! A leírt és megtervezett menetrendhez pedig ragaszkodjunk, és ne tartsuk luxusnak a pihenést, kikapcsolódást. A stressz ellen nehéz védekezni, hiszen sok dolog nem rajtunk múlik. Ilyenek a túlzottan magas követelmények a munkahelyen, a többműszakos és éjszakai munka, az alacsony jövedelem, a rossz munkahelyi légkör, társaság és nem megfelelő kommunikáció, a magánéleti vagy anyagi természetű problémák és egyéb félelmek.

Segít, ha az ember magába néz és végig gondolja, hogy hol csúszott el az egész… Miért kedvetlen, mi nyomasztja, mi hiányzik az életéből, hogyan szeretne élni, mire van szüksége a boldogsághoz. Ha felismeri a tüneteket, az már egy nagy lépés a megoldás felé. Ha nem oldja meg a problémát a kikapcsolódás, az új szokásrend, az új hobbi, egy új munkahely, akkor viszont érdemes szakember segítségét kérni.

Régebbi „traumák”

Az ember élete során számos olyan dolog történik, ami a későbbi életére hatással van. Nem csupán azért, mert a következményei a jövőben is megnyilvánulhatnak, hanem azért is, mert a személyiségformáláshoz szorosan hozzá tartoznak ezek az élmények. Előfordulhat, hogy valamilyen történésnek vagy jelenségnek hosszú ideig nem tulajdonítunk semmi jelentőséget, mégis érezni fogjuk a hatását később.

Koronavírus lelki hatásai

Még a világjárvány kezdeti időszakában járunk. Magyarországon március 4-én jelentették hivatalosan az első koronavírus-fertőzést, és március 15-én az első halálesetet. Mégis, mintha hosszú idő telt volna el a kezdetek óta. Megváltozott az időérzékelésünk is.

Újra a szülőkkel lakni

Az otthon lakás szembesíti az embert egy csomó dologgal, hogy honnan jött, kitől mit örökölt, miért lett olyan, amilyen. Ezeken nem kell nagyon gondolkodni. Elég felvenni egy katonazöld nadrágot, egy türkizkék mackófelsőt, felhúzni a kertészkesztyűt, majd kint meglátni apukámat pontosan ugyanezekbe a színekbe öltözve gyomlálás közben.

A párkapcsolat gyilkosai

Az igazság az, ahol feltételhez van kötve a boldogság és a szeretet, az nem párkapcsolat, hanem egyenlőre működő érdekkapcsolat, jól menő üzleti vállalkozás, ahol jelen pillanatban mindkét fél engedményeket tesz, tűr ezt meg azt annak érdekében, hogy ne kelljen szinglivé válnia újra.

Érdemes-e megváltozni mások kedvéért?

: Egy bizonyos fokú simulékonysággal mindnyájan rendelkezünk. Ez azt szolgála, hogy a társadalomban, mint egységben akkor is megálljuk a helyünket, ha bizonyos csoportok működése a mi elveinkkel és mentalitásunkkal nem egyezik meg. De hogy meddig éri meg simulékonynak lenni, és mi az a fok, amely már inkább káros, mint hasznos, azt nagyon nehéz felfedezni.