Menü

Segítség, kiégtem!

Ki ne érezte volna már, hogy elfáradt, kimerült, a munkája már nem okoz örömet, kiégett? A kiégés (nem túl szép szó) oka gyakran a túlhajszolt életmód, a sok idegesség, a rengeteg határidő, a mindig és mindenhol megfelelni akarás, a munkahelyi és otthoni túlterheltség. Sokszor úgy érezzük, elfogyott az életerőnk, kimerülté váltunk, már semmi sem érdekel, és nem lelkesít úgy, mint régen. Már nem élvezzük, hanem végig szenvedjük a napjainkat, kedvetlenül érkezünk a munkahelyünkre és alig várjuk, hogy véget érjen, pedig máskor jól éreztük ott magunkat? Mindenképpen fel kell töltekeznünk testileg-lelkileg! Egy kis lélekgyógyászat… Azt gondolom, nem haszontalan téma.

Ha nincs szervi bajunk és betegségünk, s a panaszokat nem egészségügyi dolgok okozzák, akkor sokkal inkább pszichés problémáról beszélünk. A kiégettség ebben a teljesítményorientált társadalomban sajnos egyre gyakrabban lép fel és egyre nehezebb vele megküzdeni.

A kiégettséget, ürességet, enerváltságot azzal tudjuk megelőzni vagy orvosolni, ha sokkal több kikapcsolódást, pihenést, szórakozást engedünk meg magunknak, változtatunk az életvitelünkön és megpróbálunk úgy táplálkozni, hogy elkerüljük a vitaminhiányt. A dohányzás csak ront a helyzeten, ahogy a mértéktelen alkoholfogyasztás is. Azt segíthet ha egy jól kialakított rendszer, egy jól felépített ütemterv, heti vagy havi beosztás, amiben helyet kap a kirándulás, az olvasás, a sport, egy-egy családi program hétvégén, egy este a barátokkal, egy mozi, egy kis kertészkedés, egy biciklitúra, egy koncert, és hasonlók.

Jót tehet a relaxáció, a meditáció, a jóga. Iktassuk be a hétköznapokba! A leírt és megtervezett menetrendhez pedig ragaszkodjunk, és ne tartsuk luxusnak a pihenést, kikapcsolódást. A stressz ellen nehéz védekezni, hiszen sok dolog nem rajtunk múlik. Ilyenek a túlzottan magas követelmények a munkahelyen, a többműszakos és éjszakai munka, az alacsony jövedelem, a rossz munkahelyi légkör, társaság és nem megfelelő kommunikáció, a magánéleti vagy anyagi természetű problémák és egyéb félelmek.

Segít, ha az ember magába néz és végig gondolja, hogy hol csúszott el az egész… Miért kedvetlen, mi nyomasztja, mi hiányzik az életéből, hogyan szeretne élni, mire van szüksége a boldogsághoz. Ha felismeri a tüneteket, az már egy nagy lépés a megoldás felé. Ha nem oldja meg a problémát a kikapcsolódás, az új szokásrend, az új hobbi, egy új munkahely, akkor viszont érdemes szakember segítségét kérni.

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?