A rombolás királya visszatért
- Dátum: 2019.06.02., 08:06
- Vass Attila
- fotó:www.imdb.com
- effektek, Godzilla, katasztrófafilm, kritika, mozi, popcorn, rádioaktív, rombolás, sci-fi, természetrombolás
A Godzilla filmek az egyetemes szörnyfilm kalendárium megkerülhetetlen ékkövei. Az emberi pusztítás, az emberi környezetszennyezés sci-fibe oltott celluloid mementói. A radioaktív kísérletek útján életre kellő városokat pusztító Godzilla ebben a remakeben a bolygónkat védő ősszellem, amely minden itt lévő őstitánnal! kardoskodik, hogy egyensúly legyen. 5 évvel ezelőtt ezzel az új és merőben más koncepcióval élesztették újra a franchiset zajos sikerrel. Az új, immáron hivatalosan "második" részben ismét szörny harcol szörnnyel koncepció uralkodik, akár csak az előzőben. Azonban az elszabaduló titánok, értsd megaszörnyek ezúttal látványosabbra sikerültek. A filmes zúzás garantált. Nagyon fontos kiemelni, hogy az előzetes mint oly sokszor ellő jó pár képi bravúrt, így azt inkább kerüljük.
Tehát adott egy gigantikus kétlábú gyík a tengerben aki radioaktívitással táplálkozik és adott a bolygónkon szunyókáló megaszörnyek halmaza. A képletbe belerondít egy sokfejű óriás lény, aki zavart hoz az erőbe. A csata kezdetét veszi. A humán faktor csak jelzésértékű a történetbe. Ami viszont érdekes, hogy a történéseket sikerül emberi manipuláció kezébe tenni, így jelezve, hogy ki a nagyobb szörny a bolygón. Az ökológiai filozófia iránt érdeklődök is meg lettek szólítva éppúgy ahogy az úgynevezett trash (szemét) látványfilmek szerelmesei. A filmzene elég vészjósló és igazából az effektek is a helyükön vannak. Ami bántóan hiányzik néha az a humor. Hol kifejezetten vicces a sztori, hol meg túl komolyan veszi magát.
Nem tud egyenletes lenni a történetvezetés. Maga a több mint két órás játékidő is kicsit hosszúnak tűnik emiatt. Pedig a színészek igyekeznek, hogy a sokszor csikorgó dialógusokba életet leheljenek. Külön érdekesség, hogy az ázsiai piacra dolgozva egy kínai és egy visszatérő japán (Ken Watanabe) színész is fontos szerepet kap. Ezáltal is őrizve Godzilla japán gyökereit. A szörnyek királya, tehát él és virul miközben pusztulnak a CGI díszletek körülötte, tulajdonképpen egy érdekes feldolgozás során. A középszer néha befigyel, de látványban nincs hiány. A rajongók meg fogják találni a számításukat.
A gonosz bennünk él?
A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.
Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős
James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.
Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban
Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.
A haza és az emberség kötelez
Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.