Menü

A rombolás királya visszatért

A Godzilla filmek az egyetemes szörnyfilm kalendárium megkerülhetetlen ékkövei. Az emberi pusztítás, az emberi környezetszennyezés sci-fibe oltott celluloid mementói. A radioaktív kísérletek útján életre kellő városokat pusztító Godzilla ebben a remakeben a bolygónkat védő ősszellem, amely minden itt lévő őstitánnal! kardoskodik, hogy egyensúly legyen. 5 évvel ezelőtt ezzel az új és merőben más koncepcióval élesztették újra a franchiset zajos sikerrel. Az új, immáron hivatalosan "második" részben ismét szörny harcol szörnnyel koncepció uralkodik, akár csak az előzőben. Azonban az elszabaduló titánok, értsd megaszörnyek ezúttal látványosabbra sikerültek. A filmes zúzás garantált. Nagyon fontos kiemelni, hogy az előzetes mint oly sokszor ellő jó pár képi bravúrt, így azt inkább kerüljük.

Tehát adott egy gigantikus kétlábú gyík a tengerben aki radioaktívitással táplálkozik és adott a bolygónkon szunyókáló megaszörnyek halmaza. A képletbe belerondít egy sokfejű óriás lény, aki zavart hoz az erőbe. A csata kezdetét veszi. A humán faktor csak jelzésértékű a történetbe. Ami viszont érdekes, hogy a történéseket sikerül emberi manipuláció kezébe tenni, így jelezve, hogy ki a nagyobb szörny a bolygón. Az ökológiai filozófia iránt érdeklődök is meg lettek szólítva éppúgy ahogy az úgynevezett trash (szemét) látványfilmek szerelmesei. A filmzene elég vészjósló és igazából az effektek is a helyükön vannak. Ami bántóan hiányzik néha az a humor. Hol kifejezetten vicces a sztori, hol meg túl komolyan veszi magát.

Nem tud egyenletes lenni a történetvezetés. Maga a több mint két órás játékidő is kicsit hosszúnak tűnik emiatt. Pedig a színészek igyekeznek, hogy a sokszor csikorgó dialógusokba életet leheljenek. Külön érdekesség, hogy az ázsiai piacra dolgozva egy kínai és egy visszatérő japán (Ken Watanabe) színész is fontos szerepet kap. Ezáltal is őrizve Godzilla japán gyökereit. A szörnyek királya, tehát él és virul miközben pusztulnak a CGI díszletek körülötte, tulajdonképpen egy érdekes feldolgozás során. A középszer néha befigyel, de látványban nincs hiány. A rajongók meg fogják találni a számításukat.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.

Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.

A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?

Katyvaszos montázs ikonikus elemekből

Játékbeli elemmel indítva az írást, a hétköznapi viccelődés az a bohóckodás, de amit az Egy Minecraft film csinál, viszont gyémánt. Leginkább egy abszurdista alkotásnak lehet tekinteni a művet, amit komolyan egyáltalán nem lehet venni. Viszont a játék kedvelőinek szórakoztató lehet, hiszen szinte egy montázst állít össze annak elemeiből.