Toy story 4, mert a játék nem érhet véget
- Dátum: 2019.06.22., 18:56
- Vass Attila
- barátság, Disney, gyerek, játék, kritika, Pixar, rajzfilm, tanulság
1995-ig kell visszamenni az első Toy story, magyarán játékháború történetig. A maga nevében úttörő teljesen animált rajzfilm jött, látott és mindenki imádta. Megérett az idő, kilenc évvel a trilógia záró darabja után egy újabb kalandnak. A sztori remek, a poénok ülnek és megint a Pixar filmes szösszenete remekül néz ki. A szinkronhangok a magyar verzióban is kitettek magukért, bár egy kicsit hiányoltam Keanu Reeves magánszámát, de majd bepótolom. Vegyük is sorra a hozzávalóit ennek a végtelenül nagy szívvel bíró új darabnak, amely biztosan megnyitja az utat a következő részek előtt. Adott Bonnie, aki megkapta ugye legutóbb Buzzt, Woodyt, Jesset és a többieket. Bonnie most megy óvodába, de előbb még elmennek egy kis kalandtúrára a családdal, persze viszi a játékait is.
Különös tekintettel Forkyra, akit az óvodában csinált szemétből, akit mellesleg Woodynak kell ráterelnie a jó útra, hogy elfogadja sorsát és igazi játék legyen, ne más. A példabeszédek egyre követik egymást és sikerült véghezvinni azt, amit már megszokhattunk a Toy storytól, jelesül, hogy az elmúlásról, a barátságról, a játék fontosságáról tud jól mesélni. Szóba kerül még önmagunk elfogadása, a saját felelősségünk a sorsunk kialakításakor és hasonló fajsúlyos kérdések. A mozi teremben velem helyet foglaló kicsik éppúgy élvezték a feszes és jól megírt történetet, mint én. A legfőbb mondanivaló, vagyis az elengedés és a továbblépés fontossága, pedig már csak a hab volt azon a bizonyos tortán.
A poénok egy része valószínűleg a szinkron stúdióban halt el, de sebaj. A maradék is derekasan helytáll. A rengeteg érzelem és a karakter közt remekül egyensúlyozó mozi igen is tud újat mondani nekünk. Még az agyondicsért harmadik rész szintjét is megüti hellyel-közzel. A szórakozás garantált lesz. Ha egy filmet mutathattunk csak a lurkóknak ezen a nyáron, talán célszerű lenne a nagy melegben nem várni a már ismert történetű Oroszlánkirályra hanem egy okosabb választással Woody kalandjaira kell rápályázni. Remek történet, jól elmesélve. Szép munka fiúk és mint fentebb írtam a történet új lendületet vett és örök játékra hív. Irány a mozi!
Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?
A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.
Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.
A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?
Katyvaszos montázs ikonikus elemekből

Játékbeli elemmel indítva az írást, a hétköznapi viccelődés az a bohóckodás, de amit az Egy Minecraft film csinál, viszont gyémánt. Leginkább egy abszurdista alkotásnak lehet tekinteni a művet, amit komolyan egyáltalán nem lehet venni. Viszont a játék kedvelőinek szórakoztató lehet, hiszen szinte egy montázst állít össze annak elemeiből.