Menü
  • Ajánló
  • Együtt hagyjuk abba

Együtt hagyjuk abba

A 8 éves nagy francia siker a Fehér kis zsebkendők (nálunk Apró kis hazugságok) egy emberi drámába oltott vígjátékocskaként tarolt a mozikban. A folytatásnál megmaradt a régi rendező (Guillaume Canet) és visszatért a már ismert felső-, középosztálybeli párizsi csapat. A helyszín ismét a dél francia tengerpart. A barátok Max (Francois Cluzet) szülinapjára gyűlnek össze. A felhozatal alapvetően biztató. A gondok ott kezdődnek, hogy Cluzet és a mindig gyönyörű szabad szájú, vad Cotillard jutalomjátéka közben a többiek inkább csak téblábolnak a nem túl jól megírt sztori közepén. Meglepő az első részben elbúcsúzó Ludo (Dujardin) hiánya. A konfliktusok érdekesek, de a szokásos francia filmes dilemmát hozza. Jelesül, hogy emberi, hétköznapi drámát láttunk igazi dráma nélkül, vígjátékot nagy viccek nélkül. Ez a galloknál nagyon gyakori viszont nálunk ez a beszélgetős, együttlét film kicsit furán hathat.

A befejezés, pedig sajnos ki kell mondani, hogy annyira hat életszerűnek, mint egy Rolex aranyóra az Ecseri piacon. A szokásos franciás üzenetet kapjuk, hogy hallgassunk a szívünkre és minden rendben lesz. Az anyagiak megoldódnak maguktól. Az új cím az Együtt fejezzük be (nálunk Együtt megyünk) telitalálat. Tényleg egy lezárás a történet, amely a látványos üresjáratai közepén is azért csak-csak magára talál az utolsó harmadára. Ami kicsit furcsán hat az a filmzene választás. A vak is látja, hogy a nemzetközi forgalmazás okán lettek kiválasztva a kizárólag angol-amerikai igen-igen elnyújtott dalok.

A recept bevált, csak a hexagonban eddig majd három millió néző látta a filmet és Európa szerte, így nálunk is rögtön két verzióban bekúszott a mozikba az Együtt megyünk. A szinkronról sajnos nem tudok nyilatkozni, de nem lehetett túl nagy kihívás. Az összkép tehát vegyes. A végén azért csak felsejlett a történet erőssége és akad némi karakterfejlődés is. A francia hétköznapokról szóló filmek kedvelőinek melegen ajánlható a sokkal egységesebb első résszel együtt, azonban a többieknél nagy kérdés, hogy a Csillagok háborúja vagy épp a Bosszúálló filmek árnyékában érdekes-e egy nagyon gall emberi drámácska.

  • A rovat további cikkei

Baseball, macska, gengszterek és Aronofsky

Darren Aronofsky ezúttal a krimi-vígjáték műfajába merészkedik a Rajtakapva-val, és a 90-es évek New Yorkjában játszódó történettel ismét bizonyítja, hogy a humor és a feszültség egyaránt mesterszinten megy neki. Az Austin Butler által alakított Hank történetét követhetjük végig, aki rossz döntések láncolata miatt a maffia célkeresztjébe kerül.

Az az igazi főbűn, ha kihagyod – A Hetedik újra a mozikban

Szeptember közepén pár vetítés erejéig visszatér felújítva David Fincher (Harcosok klubja, Benjamin Button, Gone girl) rendező és a hírhedten sötét tónusú munkáiról ismert forgatókönyvíró, Andrew Kevin Walker (8mm, Az álmosvölgy legendája) máig klasszikusnak mondható pszicho thrillere, a Hetedik a mozikba, tisztelegve a film harmincéves évfordulója előtt. Brad Pitt ezzel lett szupersztár, Morgan Freeman pedig az örökös morcos nyomozó. Remek szuperközeli képek, kiváló dialógusok, velőtrázó végkifejlet, megannyi klasszikus filmtörténeti jelenet, de vajon megéri-e tenni vele egy próbát most is?

Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez

Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.

A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi

Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.

Generációk háborúja – Kritika

A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.