Menü
  • Ajánló
  • Együtt hagyjuk abba

Együtt hagyjuk abba

A 8 éves nagy francia siker a Fehér kis zsebkendők (nálunk Apró kis hazugságok) egy emberi drámába oltott vígjátékocskaként tarolt a mozikban. A folytatásnál megmaradt a régi rendező (Guillaume Canet) és visszatért a már ismert felső-, középosztálybeli párizsi csapat. A helyszín ismét a dél francia tengerpart. A barátok Max (Francois Cluzet) szülinapjára gyűlnek össze. A felhozatal alapvetően biztató. A gondok ott kezdődnek, hogy Cluzet és a mindig gyönyörű szabad szájú, vad Cotillard jutalomjátéka közben a többiek inkább csak téblábolnak a nem túl jól megírt sztori közepén. Meglepő az első részben elbúcsúzó Ludo (Dujardin) hiánya. A konfliktusok érdekesek, de a szokásos francia filmes dilemmát hozza. Jelesül, hogy emberi, hétköznapi drámát láttunk igazi dráma nélkül, vígjátékot nagy viccek nélkül. Ez a galloknál nagyon gyakori viszont nálunk ez a beszélgetős, együttlét film kicsit furán hathat.

A befejezés, pedig sajnos ki kell mondani, hogy annyira hat életszerűnek, mint egy Rolex aranyóra az Ecseri piacon. A szokásos franciás üzenetet kapjuk, hogy hallgassunk a szívünkre és minden rendben lesz. Az anyagiak megoldódnak maguktól. Az új cím az Együtt fejezzük be (nálunk Együtt megyünk) telitalálat. Tényleg egy lezárás a történet, amely a látványos üresjáratai közepén is azért csak-csak magára talál az utolsó harmadára. Ami kicsit furcsán hat az a filmzene választás. A vak is látja, hogy a nemzetközi forgalmazás okán lettek kiválasztva a kizárólag angol-amerikai igen-igen elnyújtott dalok.

A recept bevált, csak a hexagonban eddig majd három millió néző látta a filmet és Európa szerte, így nálunk is rögtön két verzióban bekúszott a mozikba az Együtt megyünk. A szinkronról sajnos nem tudok nyilatkozni, de nem lehetett túl nagy kihívás. Az összkép tehát vegyes. A végén azért csak felsejlett a történet erőssége és akad némi karakterfejlődés is. A francia hétköznapokról szóló filmek kedvelőinek melegen ajánlható a sokkal egységesebb első résszel együtt, azonban a többieknél nagy kérdés, hogy a Csillagok háborúja vagy épp a Bosszúálló filmek árnyékában érdekes-e egy nagyon gall emberi drámácska.

  • A rovat további cikkei

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.

Del Toro újraéleszti a Frankensteint

„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.

Az ember, aki az USA-ban született

Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.