Menü

Daryl Dixon Spanyolországban

A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.

Az alaptörténet a második évad végén újra egymásra talált Daryl és Carol utazására épül. A cél kézenfekvő, haza akarnak térni, hogy újra találkozzanak a régi ismerőseikkel, akik várják őket az Amerikai Egyesült Államokban. A valóság persze távol áll egy egyszerű hazarepüléstől. Ugyanis miután párosunk elindul egy vitorlással Londonból, a brit úriember, Julian segítségével, hajótörést szenvednek egy viharban, és Spanyolország északi partján, Galíciában kötnek ki.

Kisvártatva ijesztő csontpáncélt viselő alakok veszik körbe a hajóroncsot, de természetesen kettősünk sikeresen elrejtőzik. Innen már jön a szokásos recept, vagyis megismerik a helyi lakosokat, akiket a királyi család egy leszármazottja terrorizál és sanyargat. Ennek fényében egy TWD-rajongónak nem nehéz kitalálni, hogy a széria címadója már a második részben akcióba lendül, és igazságot szolgáltat a bajba jutottaknak.

Fő fókuszban a névadó

A szereplőgárda hozza a kötelezőt. Norman Reedus, az örökös kívülálló Daryl Dixon szerepében, továbbra is hitelesen mutatja meg a kemény külső alatt húzódó belső vívódást. Melissa McBride, azaz Carol, az érzelmi réteg felelőse, aki súlyt ad a sztorinak. Kettejük dinamikája és a múltbéli történetekről való elmélkedések adják a sorozat lelkét. Az első részben pazar volt látni, ahogy segítik egymást, miután Carol megsérült. Noha a kapcsolatuk nem tökéletes, Daryl azonnal gondját viseli, és nem hagyja magára. Továbbá az új spanyol szereplők, Eduardo Noriega, Óscar Jaenada és Alexandra Masangkay bevonása frissességet hoz, és hitelesebbé teszi a látottakat.

A környezet remek alapot ad

A harmadik évad legnagyobb dobása egyértelműen a helyszínválasztás. A forgatás szinte teljes egészében Galíciában zajlott, ezáltal erőteljes képi miliő tárul elénk. A második részben Belchite romvárosa önmagában is szimbolikussá válik, mivel a történelem sebeinek látványa illeszkedik a posztapokaliptikus világ narratívájába. Például a korábban megjelent Dead City néhány epizódja nagyon középszerűre sikeredett, ehhez képest itt a katasztrófa sújtotta Londont és az ijesztő vidéki Spanyolországot is sikerült kifejezetten jól összehozni. Az alkotók nem csupán hátteret választottak, hanem olyan tereket, amelyek már a nyitástól kezdve a cselekmény szerves részévé válnak, ez pedig nagyon jól megadja a történet alapját.

Mindezek mellett a széria hibái sem tűnnek el. A narratíva sokszor sablonokra épít. Küszködő túlélők, pszichopata vezetők által irányított erőszakos bandák és klisés morális dilemmák váltogatják egymást. Lassan nyolc éve ez adja minden The Walking Dead-sorozat alapját, amelyen a Daryl Dixon 3. évada sem változtat semmit. A tempó már az első részben lelassul, a cselekmény előrehaladása helyett hosszú, sablonos érzelmi drámák és kötelező összecsapások töltik ki az egyórás játékidőt. A látvány túl nagy hangsúlyt kap, és a karakterek motivációi háttérbe szorulnak. Ezáltal sokszor azt érzi a néző, hogy inkább a világot akarják nekünk bemutatni, mintsem a két főszereplő hazajutását.

A The Walking Dead: Daryl Dixon 3. évada erősen kezd. Spanyolország atmoszférája önálló szereplővé válik, és a két főszereplő közötti kapcsolat továbbra is elég erős ahhoz, hogy megtartsa a néző figyelmét. Azoknak, akik még mindig hisznek abban, hogy a TWD-univerzuma tud újat mutatni, érdemes belevágni, valamint Daryl rajongóknak továbbra is kötelező, hiszen minden rész hozzáad a karakterhez.

A zombik között itt most a táj, a történelem és a veszteségekkel küzdő emberek adják a legnagyobb feszültséget…a hazautazással meg majd lesz valami, hiszen a fő sorozatból tudjuk, hogy végül úgyis visszatérnek az Amerikai Egyesült Államokba. Összességében tehát nem forradalmi az új évad, de látványában, hangulatában és a karakterek dinamikájában jól sikerült.

Haverok,buli,like! De hogyan tovább?

Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?

Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet

A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.

A gonosz bennünk él?

A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.

Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős

James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.