Daryl Dixon Spanyolországban
- Dátum: 2025.09.23., 02:45
- Szabó Máté
- akció, emberi dráma, Európa, feszültség, kritika, táj, tv sorozat, zombi
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.

Az alaptörténet a második évad végén újra egymásra talált Daryl és Carol utazására épül. A cél kézenfekvő, haza akarnak térni, hogy újra találkozzanak a régi ismerőseikkel, akik várják őket az Amerikai Egyesült Államokban. A valóság persze távol áll egy egyszerű hazarepüléstől. Ugyanis miután párosunk elindul egy vitorlással Londonból, a brit úriember, Julian segítségével, hajótörést szenvednek egy viharban, és Spanyolország északi partján, Galíciában kötnek ki.
Kisvártatva ijesztő csontpáncélt viselő alakok veszik körbe a hajóroncsot, de természetesen kettősünk sikeresen elrejtőzik. Innen már jön a szokásos recept, vagyis megismerik a helyi lakosokat, akiket a királyi család egy leszármazottja terrorizál és sanyargat. Ennek fényében egy TWD-rajongónak nem nehéz kitalálni, hogy a széria címadója már a második részben akcióba lendül, és igazságot szolgáltat a bajba jutottaknak.
Fő fókuszban a névadó
A szereplőgárda hozza a kötelezőt. Norman Reedus, az örökös kívülálló Daryl Dixon szerepében, továbbra is hitelesen mutatja meg a kemény külső alatt húzódó belső vívódást. Melissa McBride, azaz Carol, az érzelmi réteg felelőse, aki súlyt ad a sztorinak. Kettejük dinamikája és a múltbéli történetekről való elmélkedések adják a sorozat lelkét. Az első részben pazar volt látni, ahogy segítik egymást, miután Carol megsérült. Noha a kapcsolatuk nem tökéletes, Daryl azonnal gondját viseli, és nem hagyja magára. Továbbá az új spanyol szereplők, Eduardo Noriega, Óscar Jaenada és Alexandra Masangkay bevonása frissességet hoz, és hitelesebbé teszi a látottakat.
A környezet remek alapot ad

A harmadik évad legnagyobb dobása egyértelműen a helyszínválasztás. A forgatás szinte teljes egészében Galíciában zajlott, ezáltal erőteljes képi miliő tárul elénk. A második részben Belchite romvárosa önmagában is szimbolikussá válik, mivel a történelem sebeinek látványa illeszkedik a posztapokaliptikus világ narratívájába. Például a korábban megjelent Dead City néhány epizódja nagyon középszerűre sikeredett, ehhez képest itt a katasztrófa sújtotta Londont és az ijesztő vidéki Spanyolországot is sikerült kifejezetten jól összehozni. Az alkotók nem csupán hátteret választottak, hanem olyan tereket, amelyek már a nyitástól kezdve a cselekmény szerves részévé válnak, ez pedig nagyon jól megadja a történet alapját.
Mindezek mellett a széria hibái sem tűnnek el. A narratíva sokszor sablonokra épít. Küszködő túlélők, pszichopata vezetők által irányított erőszakos bandák és klisés morális dilemmák váltogatják egymást. Lassan nyolc éve ez adja minden The Walking Dead-sorozat alapját, amelyen a Daryl Dixon 3. évada sem változtat semmit. A tempó már az első részben lelassul, a cselekmény előrehaladása helyett hosszú, sablonos érzelmi drámák és kötelező összecsapások töltik ki az egyórás játékidőt. A látvány túl nagy hangsúlyt kap, és a karakterek motivációi háttérbe szorulnak. Ezáltal sokszor azt érzi a néző, hogy inkább a világot akarják nekünk bemutatni, mintsem a két főszereplő hazajutását.
A The Walking Dead: Daryl Dixon 3. évada erősen kezd. Spanyolország atmoszférája önálló szereplővé válik, és a két főszereplő közötti kapcsolat továbbra is elég erős ahhoz, hogy megtartsa a néző figyelmét. Azoknak, akik még mindig hisznek abban, hogy a TWD-univerzuma tud újat mutatni, érdemes belevágni, valamint Daryl rajongóknak továbbra is kötelező, hiszen minden rész hozzáad a karakterhez.
A zombik között itt most a táj, a történelem és a veszteségekkel küzdő emberek adják a legnagyobb feszültséget…a hazautazással meg majd lesz valami, hiszen a fő sorozatból tudjuk, hogy végül úgyis visszatérnek az Amerikai Egyesült Államokba. Összességében tehát nem forradalmi az új évad, de látványában, hangulatában és a karakterek dinamikájában jól sikerült.
A tomboló csend anatómiája
Csehov Sirálya igazi klasszikus. Régóta finomra hangolja lelkünk az orosz vidék és az egyetemes hétköznapjaink dilemmáira. A roppant tehetséges grúz rendező, David Doiasvili által levezényelt feldolgozása a Vígszínházban emberpróbáló, 16-os karikás, majd három és fél órája hatalmas energiákat mozgat meg, miközben tradicionálisabb vonalvezetőségűnek definiálja magát. Nézzük, mennyire sikerült.
Igazából színdarab
A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?
Brad Pitt és kutyája a túlélésért küzd Alaszka zord vidékén
Egy egykori katona és hűséges németjuhásza egy repülőgép-szerencsétlenség után Alaszka távoli vidékén reked. A civilizációtól elszigetelve, telefon és GPS nélkül kell megtalálniuk a kiutat, miközben a rideg környezet folyamatosan próbára teszi őket.
Big, Bigger...Digger
Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt az elmaszkírozott Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump-paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?). Lássuk a részleteket.
Családi dráma a gyilkos árnyékában
Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.