Menü

Túléli-e a barátság a távolságot?

Távkapcsolatok sikerességéről és sikertelenségéről rengeteg film és könyv szól, illetve blogok, cikkek, könyvek, videóblogok is tárgyalják a témát, mindenféle hasznos tippel ellátva azokat, akik ebben a helyzetben vannak. De a barátság másabb, esetenként nehezebb téma. Hiszen ebben nem minden fekete és fehér, és nem létezik univerzális tanács sem, ami a legtöbb esetben beválik.

Nagyon nehéz helyzetbe kerül az, aki hirtelen költözés, iskolaváltás, vagy új munkahely miatt messzire kerül a legjobb barátjától. Valaki, akivel minden nap megosztod örömödet és bánatodat, aki minden titkodat kívülről fújja, és akit a legegyszerűbb, legjelentéktelenebb kérdésekkel is felhívhatsz, hirtelen kiszakad a mindennapjaidból. Nemcsak az okoz nehézséget, hogy hogyan tartsátok a kapcsolatot úgy, hogy minőségi időt tudjatok egymásra szánni, hanem az is hogy vajon meddig tartható fenn ez a kizárólagos jó viszony. Hiszen új emberek kerülnek képbe mindkettőtöknél, és szükség esetén muszáj lesz másokban megbízni. Ez pedig azt is eredményezheti, hogy bizonytalanná válik a titeket körülvevő emberek szerepe az életetekben, és korábbi legjobb barátotokon kívül új emberek is tudni fogják a legbelsőbb dolgaitokat. De vajon ezt kibírhatja a barátságotok?

Egyrészt igen. Persze, nem mindegyik. De ez az igyekezetünkön is múlik. Távol kerülni egy szeretett személytől hatalmas érzelmi kihívás, melyet mindenki másképp dolgoz fel. Egyesek úgy tesznek, mintha mi sem történt volna: telefonálgatnak, írogatnak ugyanúgy, és már a legközelebbi találkozás módján törik a fejüket. Ám az esetek jó részében ez csak kezdeti lelkesedés, ami alábbhagy idővel. Idővel az ember hozzászokik a másik hiányához, új kapcsolatokat keres vagy mással pótolja az együtt töltött időt (például egy új hobbival). Ezért egy ilyen kapcsolat esetében az az egyik legfontosabb, hogy kitartóak és hűségesek maradjunk.

A másik nehézség, amit a „távkapcsolat” okoz, a közös téma. Amíg távol vagytok egymástól, mindkettőtökkel történnek új dolgok, teljesen más környezetben, teljesen más emberek között, egymástól teljesen függetlenül. És ha nem tartjátok a lépést, egy idő után nem tudjátok majd felvenni a fonalat. Ez később szintén eltávolodáshoz vezethet.

Mi tehát a konklúzió? Az, hogy a barátság erejében bízni nem elég, tenni is kell érte. Mert a barátság az egyik legszorosabb kapocs két ember között, amit a távolság sem tud teljesen tönkretenni. Nem szabad, hogy a kapcsolat a félelmen alapuljon, mert nem abból kell kiindulni, hogy majd úgyis eltávolodtok. Maradjatok meg a köztetek megszokott jó viszonyban, tiszteletben, és tegyetek azért, hogy ezt a nehézséget együtt győzzétek le.

Varga Ágnes Kata

A kamaszkori szorongás árnyékában

A kamaszkor az emberi élet egyik legintenzívebb és legváltozatosabb időszaka. Ebben az életszakaszban a fiatalok nemcsak testi változásokon mennek keresztül, hanem jelentős lelki és társas átalakulásokon is. A gyermekkorból a felnőttkor felé vezető út sok bizonytalansággal, kérdéssel és új kihívással jár. Ezek a változások gyakran szorongást idéznek elő, amely a serdülők mindennapi életének természetes része lehet. A kamaszkori szorongás azonban különböző formákban jelenhet meg, és hatással lehet a fiatalok tanulmányaira, kapcsolataira és önértékelésére is.

A magabiztosság láthatatlan jelei – apró szokások, amelyekkel könnyebben hatunk másokra

Sokan úgy gondolják, hogy a magabiztosság elsősorban a hangos megszólalásról vagy a határozott kijelentésekről szól. Valójában azonban gyakran a finom, szinte észrevehetetlen viselkedési minták azok, amelyek meghatározzák, hogyan látnak minket mások.

A harag – amit érdemes elmondani a gyerekeknek erről

A harag egy természetes reakció már kisgyermekkorban is, érdemes a gyerekeket ezzel kapcsolatban terelgetni, hogy jól tudják kezelni a dühüket.

Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége

Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.

Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?

Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?