Menü
  • Ajánló
  • A nagy megkönnyebbülés filmje

A nagy megkönnyebbülés filmje

Egy korszak elköszön. A 3. Star wars (Csillagok háborúja) trilógia záró darabja, a Skywalker kora is besuhant a vászonra idén karácsonykor. A westernes Solóval és a remek Zsivány egyessel így már ki van a legendás űr 11, kész a csapat. Az egykori Spielberg fan J.J. Abrams a kiábrándító színvonalú, de első osztályú marketingű 7. rész után, ami az eredeti (4. rész) kezdő film botegyenes remakeje volt, ismét mutatott valamit a sci-fi varázsdobozából. Ezúttal a producerek is szabad(abb) kezet adhattak neki, mert egy kiváló moziélménnyel lehettünk gazdagabbak, ha beülünk a Skywalker korára.

Az első Disney-s kaland, Az ébredő erő nálam egy gyenge remake egy Disney harcos hercegnővel nem több. Az utolsó Jedit (8. rész) már jobban fogadtam, talán Luke (Mark Hamill) jelenléte miatt is. Mondjuk már amennyire komolyan lehet venni egy filmsorozatot, ahol a rosszak feketébe a jók fehérbe a nagyon gonosz katonák meg vérvörösbe öltöznek. A patikamérlegen mért politikai korrektség jegyében kialakított ezerszer megmentett szereplőgárdájával együtt azért eléggé bevétel centrikus gumicukor hangulatot árasztott helyenként.

Ezúttal azonban, végre fel lehet lélegezni, a harmadik hármas záró darabjának nem, hogy sikerült felülmúlnia az előzményeket, de megannyi cameójával, visszatekintésével egyszerre lett igazi nagybetűs mozi és méltó nosztalgiavasút az igazi rajongóknak is. Az meg elég hamis vád, hogy nem fog bevonzani új nézőket, aki nincs képben az ne a 9. résszel kezdjen bele a kalandba. Természetesen néhány logikai baki most is akad. A kedvencem a felszerelés nélküli lovaglás, sőt lovas roham! - értsd, ahogy írom- egy űrhajó oldalán az űrben (!). De kár belekötni ebbe a remek popcorn élménybe.

Méltó lezárása ez, mint a Disney, mind a Lucas időknek. Előbbi még újabb űrkalandokban fog folytatódni, de immáron más koncepcióban. Az univerzum megnyugodhat, az Erőben újra rend van és béke. Ismét nagy gyerekek lehettünk a mozik karosszékében, az élmény garantált. Az Erő velünk van újra a vásznon, nagy baj nem érhet.

  • A rovat további cikkei

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.

Del Toro újraéleszti a Frankensteint

„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.

Az ember, aki az USA-ban született

Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.