A nagy megkönnyebbülés filmje
- Dátum: 2019.12.25., 22:55
- Vass Attila
- Disney, Erő, filmsorozat, kritika, Lucas, popcorn, sci-fi, Star Wars
Egy korszak elköszön. A 3. Star wars (Csillagok háborúja) trilógia záró darabja, a Skywalker kora is besuhant a vászonra idén karácsonykor. A westernes Solóval és a remek Zsivány egyessel így már ki van a legendás űr 11, kész a csapat. Az egykori Spielberg fan J.J. Abrams a kiábrándító színvonalú, de első osztályú marketingű 7. rész után, ami az eredeti (4. rész) kezdő film botegyenes remakeje volt, ismét mutatott valamit a sci-fi varázsdobozából. Ezúttal a producerek is szabad(abb) kezet adhattak neki, mert egy kiváló moziélménnyel lehettünk gazdagabbak, ha beülünk a Skywalker korára.
Az első Disney-s kaland, Az ébredő erő nálam egy gyenge remake egy Disney harcos hercegnővel nem több. Az utolsó Jedit (8. rész) már jobban fogadtam, talán Luke (Mark Hamill) jelenléte miatt is. Mondjuk már amennyire komolyan lehet venni egy filmsorozatot, ahol a rosszak feketébe a jók fehérbe a nagyon gonosz katonák meg vérvörösbe öltöznek. A patikamérlegen mért politikai korrektség jegyében kialakított ezerszer megmentett szereplőgárdájával együtt azért eléggé bevétel centrikus gumicukor hangulatot árasztott helyenként.
Ezúttal azonban, végre fel lehet lélegezni, a harmadik hármas záró darabjának nem, hogy sikerült felülmúlnia az előzményeket, de megannyi cameójával, visszatekintésével egyszerre lett igazi nagybetűs mozi és méltó nosztalgiavasút az igazi rajongóknak is. Az meg elég hamis vád, hogy nem fog bevonzani új nézőket, aki nincs képben az ne a 9. résszel kezdjen bele a kalandba. Természetesen néhány logikai baki most is akad. A kedvencem a felszerelés nélküli lovaglás, sőt lovas roham! - értsd, ahogy írom- egy űrhajó oldalán az űrben (!). De kár belekötni ebbe a remek popcorn élménybe.
Méltó lezárása ez, mint a Disney, mind a Lucas időknek. Előbbi még újabb űrkalandokban fog folytatódni, de immáron más koncepcióban. Az univerzum megnyugodhat, az Erőben újra rend van és béke. Ismét nagy gyerekek lehettünk a mozik karosszékében, az élmény garantált. Az Erő velünk van újra a vásznon, nagy baj nem érhet.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.
Halálos séta
A hosszú menetelés nem a klasszikus King-horrorok közé tartozik, hanem egy feszült és lélekpróbáló thriller, amelyben ötven fiú indul el egy halálmenetre, ahol a szabály egyszerű: aki megáll, meghal. A film naturalista ábrázolása, erős dialógusai és színészi alakításai – különösen Cooper Hoffman, David Jonasson és Mark Hamill játékával – folyamatos feszültséget teremtenek. Bár pszichésen megterhelő és helyenként brutális, mély társadalomkritikája és valóságshow-szerű bemutatása miatt elgondolkodtató élményt kínál.