A nagy megkönnyebbülés filmje
- Dátum: 2019.12.25., 22:55
- Vass Attila
- Disney, Erő, filmsorozat, kritika, Lucas, popcorn, sci-fi, Star Wars
Egy korszak elköszön. A 3. Star wars (Csillagok háborúja) trilógia záró darabja, a Skywalker kora is besuhant a vászonra idén karácsonykor. A westernes Solóval és a remek Zsivány egyessel így már ki van a legendás űr 11, kész a csapat. Az egykori Spielberg fan J.J. Abrams a kiábrándító színvonalú, de első osztályú marketingű 7. rész után, ami az eredeti (4. rész) kezdő film botegyenes remakeje volt, ismét mutatott valamit a sci-fi varázsdobozából. Ezúttal a producerek is szabad(abb) kezet adhattak neki, mert egy kiváló moziélménnyel lehettünk gazdagabbak, ha beülünk a Skywalker korára.
Az első Disney-s kaland, Az ébredő erő nálam egy gyenge remake egy Disney harcos hercegnővel nem több. Az utolsó Jedit (8. rész) már jobban fogadtam, talán Luke (Mark Hamill) jelenléte miatt is. Mondjuk már amennyire komolyan lehet venni egy filmsorozatot, ahol a rosszak feketébe a jók fehérbe a nagyon gonosz katonák meg vérvörösbe öltöznek. A patikamérlegen mért politikai korrektség jegyében kialakított ezerszer megmentett szereplőgárdájával együtt azért eléggé bevétel centrikus gumicukor hangulatot árasztott helyenként.
Ezúttal azonban, végre fel lehet lélegezni, a harmadik hármas záró darabjának nem, hogy sikerült felülmúlnia az előzményeket, de megannyi cameójával, visszatekintésével egyszerre lett igazi nagybetűs mozi és méltó nosztalgiavasút az igazi rajongóknak is. Az meg elég hamis vád, hogy nem fog bevonzani új nézőket, aki nincs képben az ne a 9. résszel kezdjen bele a kalandba. Természetesen néhány logikai baki most is akad. A kedvencem a felszerelés nélküli lovaglás, sőt lovas roham! - értsd, ahogy írom- egy űrhajó oldalán az űrben (!). De kár belekötni ebbe a remek popcorn élménybe.
Méltó lezárása ez, mint a Disney, mind a Lucas időknek. Előbbi még újabb űrkalandokban fog folytatódni, de immáron más koncepcióban. Az univerzum megnyugodhat, az Erőben újra rend van és béke. Ismét nagy gyerekek lehettünk a mozik karosszékében, az élmény garantált. Az Erő velünk van újra a vásznon, nagy baj nem érhet.
Michael Jackson legendájának nyomában
Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.
Az emberi teremtés tragédiája
Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.
A bömballban minden lehetséges
A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.
Egy ipari tragédia és az igazság ára
A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.
Hűtlenek: kapcsolati pszichodráma haladóknak!
A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.