Menü

A nagy megkönnyebbülés filmje

Egy korszak elköszön. A 3. Star wars (Csillagok háborúja) trilógia záró darabja, a Skywalker kora is besuhant a vászonra idén karácsonykor. A westernes Solóval és a remek Zsivány egyessel így már ki van a legendás űr 11, kész a csapat. Az egykori Spielberg fan J.J. Abrams a kiábrándító színvonalú, de első osztályú marketingű 7. rész után, ami az eredeti (4. rész) kezdő film botegyenes remakeje volt, ismét mutatott valamit a sci-fi varázsdobozából. Ezúttal a producerek is szabad(abb) kezet adhattak neki, mert egy kiváló moziélménnyel lehettünk gazdagabbak, ha beülünk a Skywalker korára.

Az első Disney-s kaland, Az ébredő erő nálam egy gyenge remake egy Disney harcos hercegnővel nem több. Az utolsó Jedit (8. rész) már jobban fogadtam, talán Luke (Mark Hamill) jelenléte miatt is. Mondjuk már amennyire komolyan lehet venni egy filmsorozatot, ahol a rosszak feketébe a jók fehérbe a nagyon gonosz katonák meg vérvörösbe öltöznek. A patikamérlegen mért politikai korrektség jegyében kialakított ezerszer megmentett szereplőgárdájával együtt azért eléggé bevétel centrikus gumicukor hangulatot árasztott helyenként.

Ezúttal azonban, végre fel lehet lélegezni, a harmadik hármas záró darabjának nem, hogy sikerült felülmúlnia az előzményeket, de megannyi cameójával, visszatekintésével egyszerre lett igazi nagybetűs mozi és méltó nosztalgiavasút az igazi rajongóknak is. Az meg elég hamis vád, hogy nem fog bevonzani új nézőket, aki nincs képben az ne a 9. résszel kezdjen bele a kalandba. Természetesen néhány logikai baki most is akad. A kedvencem a felszerelés nélküli lovaglás, sőt lovas roham! - értsd, ahogy írom- egy űrhajó oldalán az űrben (!). De kár belekötni ebbe a remek popcorn élménybe.

Méltó lezárása ez, mint a Disney, mind a Lucas időknek. Előbbi még újabb űrkalandokban fog folytatódni, de immáron más koncepcióban. Az univerzum megnyugodhat, az Erőben újra rend van és béke. Ismét nagy gyerekek lehettünk a mozik karosszékében, az élmény garantált. Az Erő velünk van újra a vásznon, nagy baj nem érhet.

Három generáció, egy közös újrakezdés

Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.

A Hét Királyság lovagja

Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.

A New York-i utca királya is képes felnőni!

Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.

Haverok,buli,like! De hogyan tovább?

Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?

Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet

A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.