A rosszfiúk visszatértek
- Dátum: 2020.01.19., 06:34
- Vass Attila
- képek:www.imdb.com
- afroamerikai, akció, film, kritika, mozi, popcorn
Ki hitte volna, hogy már 25 éve, hogy a mostanra futószalag akciódús popcorn filmeket gyártó Michael Bay elkészítette a frenetikus filmzenével megáldott zsaru-haver filmjét, a Rosszfiúkat. A főszereplők ezúttal az afroamerikai közösség két feltörekvő-felkapott színésze a mostanában már gyakorlatilag visszavonult Martin Laurence és a mindig népszerű Will Smith voltak. Mindenki megtalálta a számítását. Peace tesók. A páros remek kis duót alkotott. Volt ott minden: lassítások, menő autók, jó nők, helyes pasik, akciók és nagy dumák. A második rész túltolta a tesztoszteront és két vicces terminátort csinált a fiúkból, akik több rosszfiút küldenek a másvilágra, mint bármi. Az ölni normális és kötelező alapú videójáték lövöldözésekkel túlterhelt film vegyes fogadtatást kapott.

Immáron új rendezővel a régi stáb megpróbál harmadik és utolsó alkalommal virítani valamit a régiből. Mennek a helyenként indokolatlanul trágár dumák, hullanak az emberek és Miami még mindig nagy partihely. Tulajdonképpen a régi recept alapján kapunk egy profin levezényelt közepesen megírt ódivatú akciófilmet. Laurence takarék üzemmódban, bevillanak az újak a high tech trükkjeikkel, Smith pedig laza, mint szinte mindig, ha épp közönségfilmben játszik. Az akciók a helyükön vannak, ahogy tulajdonképpen minden a filmbe, csak részemről kissé eltelt az idő a szimpla akció filmek felett. Ettől függetlenül a kábé minimum 100 filmbeli hulla miatt kissé nekem még mindig fura a teremből kitántorgó 9-10 éveseket látni egy 16-os karikájú darabnál.

Welcome to Miami énekelte Smith anno a rádióból és még mindig igaza van. Az idő remek, a lányok és fiúk szépek, az akciók pörgősek. A kissé túlzó verbális „humor” sem ront nagyon az összképen. A végső fordulat nekem tetszik, ahogy külön piros pont jár a régi előzményekre való állandó, de nem túlzó reflektálásért is, lásd játék a filmzenével. A sok hulla ellenére megpróbál kissé görcsösen a Bad Boys 3 a lehető legcoolabb és leglazább lenni, ahogy elődjei is. Alapvetően kimondható sikerrel jár. Mi meg, régi motorosok nyugodtan kikereshetjük a híres hírhedt dalt és hadd szóljon. Bad boys, bad boys...A hakni jelleg ellenére puszta szórakozásnak simán jó.
Egy tündérmese örök nosztalgiája
Imádtuk Julie Roberts és Richard Gere párosát a 90-es évek nagy romantikus klasszikusában, a Micsoda nőben. Aki nem akarja ismét rongyosra nézi a filmet, annak adott a Madách Színházban újraalkotott musicalváltozat. Érdekesség, hogy a zenei világért eredetileg Bryan Adams felelt. A non-replica, sajátos magyar változat jobb szöveget, kellemes hangulatot és folyamatos pörgést ígért Szirtes Tamás rendezése. Nézzük sikerült-e?
Minden családban van egy örökség
Sajnos a legkifinomultabb, nyugdíjasokat érintő átverések aranykorát éljük. Erről és egy diszfunkcionális család dinamikájáról írt egy remek forgatókönyvet Tasnádi István de hosszú, hosszú évekig nem talált finanszírozóra, így a Vígszínháznak készített színdarab lett belőle (Apa szeme fénye címmel). Azonban hála istennek a pszicho-thriller kamaradarab filmként végül alig 2 hét forgatással, rengeteg kreatív megoldással elkészült, és immáron vezeti a honi nézői listákat. Vajon Mucsi apakaraktere vagy az ezer éve együtt szereplő Molnár Áron, Lengyel Tamás fiatal páros közti összhang ennek az oka vagy a film erős, kissé tabusított témája?
A férfiak is tudnak magukon nevetni!
Az egykor Bafta (angolok Oscarja) és számos más európai filmdíjat bezsebelő, 1997-es Alul semmi brit-amerikai közismert vígjátékot is elérte a humoros emberdrámák evolúciója, színpadra álmodták. A magyarországi ősbemutatót elkövető Thália Színház még bőszen műsorra tűzi a hat sheffieldi munkanélküli pasi kálváriáját ahogy férfi sztriptízzel próbálnak egy kis pénzt szerezni és egyúttal visszaszerezni önbizalmukat. De vajon a remek alapanyag, a vicces jelenetek, Szabó Győzővel a címszerepben élvezhető-e a mai kor színpadán?
A tomboló csend anatómiája
Csehov Sirálya igazi klasszikus. Régóta finomra hangolja lelkünk az orosz vidék és az egyetemes hétköznapjaink dilemmáira. A roppant tehetséges grúz rendező, David Doiasvili által levezényelt feldolgozása a Vígszínházban emberpróbáló, 16-os karikás, majd három és fél órája hatalmas energiákat mozgat meg, miközben tradicionálisabb vonalvezetőségűnek definiálja magát. Nézzük, mennyire sikerült.
Igazából színdarab
A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?