Egy szelfi a holokausztemlékmű előtt?

A katasztrófaturizmus a turizmusnak az a fajtája, amely olyan helyeket jelent, ahol valamilyen szerencsétlenség vagy katasztrófa történt. Tény, de az emberek egy része kifejezetten szeret olyan helyre elutazni, ahol valamilyen természeti csapás, tragédia, esetleg tömeggyilkosság történt, de természetesen sokan elítélik az effajta érdeklődést.

Egy szelfi a holokausztemlékmű előtt? Néha egyáltalán nem tudom megérteni az embereket. Azt még mondjuk megértem, hogy elmegy egy ilyen helyre (vagyis nem, nem igazán értem, de elfogadom, hogy van, aki így gondolkozik) azonban azt aztán egyáltalán nem értem meg, miért kell lábatlankodni, alkalmatlankodni, útban lenni egy baleset, vagy tűzeset helyszínén, ahol mentősök, tűzoltók, rendőrök próbálnak segíteni, a munkájukat végezve.

Nem feltétlenül tekinthető katasztrófaturizmusnak, ha valaki Pompei városába utazik, vagy Auschwitz-Birkenauba látogat el, ahova évente több mint 1,4 millióan utaznak, azonban ezeknek a történelmi eseményeknek a helyszíneit felkeresni és esetleg gyertyát gyújtani az áldozatok emlékére, vagy megemlékezni kegyeletteljes dolog. Nem ártunk vele senkinek, de egy baleset helyszínén akadályozni a mentést végző szervek munkáját csak azért, mert nekem fel kell tennem azt a fotót a netre…na ez már túlmegy minden egészséges, elfogadható, józan határon. Újságíró vagyok, de a főiskolán is azt tanultuk, hogy ha az ember ilyen helyszínen tartózkodik, ilyet lát, baleset helyszínére ér, vagy épp onnan tudósít, akkor csak sokkal később újságíró és riporter. Először ember.

A katasztrófaturizmus – tűzoltófeleségként nap, mint nap hallgatom – mennyire megnehezíti a tűzoltók, mentők amúgy is borzasztó felelősségteljes, életeket mentő, áldozatos munkáját, de egyetlen elhivatott tűzoltónak sincs sok türelme és ideje a bámészkodó tömeggel is kedvesen, udvariasan szót érteni percenként, hogy legyenek már kedvesek, hagyják őket végezni a munkájukat. S ha valaki azt gondolná, egy katasztrófaturista ebből ért és zavarában elkullog, nagyot téved. Még nekik áll feljebb, hogy miért nem fotózhatnak, hiszen nekik joguk bárhol lenni.

Nagyon fájó a gondolat is, de jogos a kérdés, nézzük így: akkor is így gondolná a katasztrófaturista, ha az ő szeretteit próbálnák kivágni a sérült autóroncsból, miközben ötven más bámészkodó fényképezgetne? Értem én, hogy kétségtelenül vonzó lehet a veszély közelsége, vagy az, hogy első kézből tapasztalnak meg valamit, amiről mások csak később a hírekből értesülnek, de belegondolnak abba, hogy mi múlik azon, ha a szakemberek nem tudják életmentő munkájukat zavartalanul és nyugodtan, maximálisan a feladatra koncentrálva elvégezni? De tényleg belegondolunk?

A katasztrófaturizmust egyre komolyabban büntetik egyébként Európa számos országában, megjegyzem teljesen jogosan.

Minden kedves és nem kedves, olykor goromba katasztrófaturistát nagyon szépen megkérek a tűzoltók, mentők, rendőrök nevében, hogy ne nehezítsék meg a munkájukat a bámészkodással, fotózással, utóbbival kapcsolatban pedig mindenkit emlékeztetnék a személyiség jogokra. Végezetül pedig egy történet: német tűzoltók készítettek egy rövid videót, amelyben a baleseteknél szelfiző katasztrófaturisták viselkedését mutatják be, a video hatásos lett, a vége különösen sokkoló, a fiatal srác a saját szülei autóbaleseténél szelfizett…