Elválasztva – na de meddig?

A 21. században a kapcsolattartás színtere már nem korlátozódik személyes találkozásra. Ezért sűrűn szoktuk emlegetni a kapcsolatok elszemélytelenedését. Pedig ha a mostani helyzetben magunkba nézünk, mélyen belül mindenkit aggaszt egy kicsit, hogy mi lesz akkor, ha nem találkozunk senkivel. Ha sem a tágabb családdal, sem a barátainkkal, sem az ismerősökkel nem tudunk úgy kapcsolatot tartani. Meglehet, hogy egy szimpla napon eszünkbe sem jutna, hogy ez probléma. Egy szimpla napon nem is terveznénk találkozót az ország másik végében lévő barátainkkal vagy családtagjainkkal, és meglehet, hogy egyetlen bulira sem akarnánk elmenni. De maga a tény, hogy erre akkor sem lenne lehetőség, ha akarnánk, mégis meg tud rémíteni bennünket.

Nehéz helyzetben vannak azok, akik párjuktól, családjuktól távolabb élnek, vagy egyedül vannak egy háztartásban. Hiszen a személyes találkozóikat házon kívül teljesen vissza kell szorítaniuk. Így nem jöhet szóba, hogy elutazzanak a rokonokat meglátogatni, vagy átmenjenek a párjukhoz, aki talán nem is egy településen lakik velük. A közlekedés és a kimozdulás (mindeddig) nem hivatalos korlátozásának célja ugyanis pontosan ez: az érintkezés teljes meggátolása. Csakhogy amikor egy teljesen ingerszegény környezetben kell eltöltenünk a napjainkat, átállva csupa gépies viselkedésre, ingázva a munka és az otthon között, ugyanazok közé az emberek közé kényszerítve napokra, hetekre, nehezebb vigaszt találni olyan tevékenységekben, amelyek egykor talán még megnyugtattak volna. Nincs arra lehetőség, hogy legalább egy futó pillanatra összetalálkozzunk, néhány szót váltsunk, ezért más módot kell találni arra, hogy egymás kedélyállapotát is javítani tudjuk, illetve a szociális igényeink is kielégítésre találjanak.

Okosan és rendeltetésszerűen használva az internet adta lehetőségeket, valamilyen szinten csökkenthetjük a korlátainkat. Egyéni, és akár csoportos beszélgetéseket is tarthatunk, ezek variációit és az egyedi megoldásokat is a fantáziánkra bízhatjuk. Nyilván ez nem pótolja teljesen a társas interakciókat, de valamelyest enyhítheti a szorongásunkat. Ez egyébként is az egyik legfontosabb most, hiszen nem tudunk úgy erőt adni másoknak, ha mi magunk nem vagyunk stabilak. A családi kapcsolatok során fontos, hogy akkor is meríthessünk egymás pozitivitásából, ha nem találkozunk személyesen. Videóhívás, telefonhívás formájában is van erre lehetőség. Természetesen ugyanez érvényes a párkapcsolatokra. Szervezhetünk „közös” programokat videókapcsolaton keresztül, például közös mozgást, vacsorát, akár filmnézést is. Ezek a tevékenységek amúgy sem feltétlenül igénylik a személyes jelenlétet.

Mivel egy előre be nem látható, időkeretben nem megjelölhető távlatról beszélünk, nehéz behatárolni, hogy meddig van szükség a türelmünkre és egymás feltétlen támogatására. Ezért nagyon fontos, hogy minél tovább kitartsunk az emberi kapcsolataink minőségét illetően. Nem kell, hogy elszigetelődjünk egymástól, ezért, amennyire lehet, próbáljunk meg egymás támaszai lenni, még ha távolból is.