Melyek voltak a legjobb Morricone filmek?
Belátom, hogy már a kérdés önmagában némileg provokatív. Talán valamennyi ilyen lista az, bár jól magam nagyon szeretek különböző listákat nézni, és akadnak olyanok, ahol egyértelmű konszenzust lehet kialakítani, a július 6-án elhunyt Ennio Morricone életműve azonban nem ilyen, úgyhogy ebben a listában biztosan lesz vita. Én most kiválasztottam néhány olyan filmet, amik egyrészt nagy hatással voltak rám, másrészt azonban kétséget kizáróan magukon viselték Morricone zenei kézjegyét is. Szándékosan veszek a listába olyan filmeket is, amik a legszélesebb közönség számára kevésbé ismertek. A Keresztapa tehát most kimarad, azt nem lehet eléggé méltatni, de ennek ellenére mégsem tudok kihagyni néhányat legismertebb művei közül, és nem is akarok.
Annyi bizonyos, hogyha a XX. századi művészvilág legnagyobb hatású embereit kell felsorolni, Ennio Morricone-nak köztük, nem is lesz, már van, a helye.
Morricone-ról köztudomású volt, hogy noha igen jelentős hollywoodi felkérései voltak, ami azt is jelentette, hogy oda kívánták csábítani, ő végig Olaszországban maradt. Éppen ezért akad néhány nem amerikai film is, mint például az első:
A profi

A film, aminek elsőre inkább a főszereplője jut annak az eszébe, aki látta, de Belmondo után egyből Morricone. A zene a film egész hangulatát kiválóan festi le, a magányos hős, Josselin Beaumont fantasztikusan megkreált bosszúhadjáratát. A film cselekménye valóban aprólékosan felépített és kidolgozott, és még az is érezhető benne (és most direkt nem spoilerezek), hogy az alkotók bizony hosszasan tűnődtek azon, mi legyen a titkosügynök sorsa a film végén. Talán a jó megoldást választották. A film egyébként még napjainkban is megjelenik a különböző magyar televíziók műsorkínálatában, aki eddig még nem látta, annak érdemes megnéznie, remekül kidolgozott cselekményszálak, kiváló szórakozás. Ennio Morricone ezen szerzeményére is igaz, hogy legendás.
https://www.youtube.com/watch?v=57c5XfX0Q4Y
Jöjjön most 2 olyan film, amikért Oscarra jelölték a mestert, de mára talán, ismét ezt a szót használom, a legszélesebb közönség kicsit elfeledett:
A misszió

A maga évében az A misszió jelentős sikereket ért el, több Oscar díjra is jelölték, amelyek közül a legjobb operatőrnek járó díjat el is nyerte, és Morricone zenéjét is igen nagyra értékelte, mind a szakma, mind a közönség. A misszió azonban bemutatása után 34 évvel már a kevésbé ismert filmek között szerepel, pedig olyan színész nagyságok szerepeltek benne, mint Jeremy Irons, Robert de Niro vagy Liam Neeson. A történet Dél-Amerikában, egész pontosan a guarani törzs vidékén, a mai Paraguayban játszódik. ahol az Irons által megformált Gabriel atya jezsuita missziót alapít. De Niro, az egykori portugál zsoldos pedig korábban öccsét gyilkolta meg, és ezért kíván vezekelni, valamint megváltást találni. A filmnek vannak történelmi alapjai, a guarani missziók valóban léteztek, és az a madridi szerződés, amely ezen területek egy részét a portugáloknak engedte át a spanyoloktól, amelyek aztán el is kezdték a missziók felszámolását és az őslakosok elleni kegyetlenkedéseket is.
A film talán a rendkívül nehéz és szomorú, ráadásul valóságon alapuló témája miatt nem annyira népszerű manapság, pusztán szűk körben. A jó nem győzedelmeskedik, bár a De Niro által alakított Rodrigo Mendoza végül elnyeri a maga megváltását. Szintén megnézésre ajánlott film, nehéz téma ide vagy oda, és nem utolsó sorban Morricone kiváló zenéje miatt, amit még Jack Black is ajánlott egy 2006-os filmben:
https://www.youtube.com/watch?v=LypWv1TmhoM&t=208s
Aki legyőzte Al Caponét

Egyszer, talán 12-13 évesen betegen otthon ültem egy péntek este, és meghallottam egy nagyon sejtelmes zenét, és alatta az intro stáblistát. Egyből magával ragadott a hangulat, és tudtam, ezt a filmet látni akarom. Ez volt a The Untouchables, vagy magyar címén, Aki legyőzte Al Caponét.
Szintén Oscar díjas film (Sean Connery nyert érte legjobb mellékszereplő Oscart), és Connery mellett is jelentős szereplőgárda (Kevin Costner, Andy Garcia, Robert De Niro), és egy igazi maffiatörténet, ahogy ez a magyar címből is kiderül. Tele pátosszal, és talán ez a gyengéje, mert hogy a Costner által alakított Eliot Ness sztorijai, bár életrajzinak lettek könyv formájában eladva, még véletlenül sem fedik a valóságot. Kiszínezett történetek amik a, minő morbid, alkoholproblémákkal küzdő Ness számára jöttek jól a könyveladások terén. A film végén is, Ness és Al Capone összeszólalkozik a tárgyalóteremben, ami igazából sosem történt meg.
Hogy ezen ellentmondások vagy más miatt-e, de ma szintén 5-10 milliót érne egy szellemi vetélkedőben a filmmel kapcsolatos kérdés, tehát semmiképp sincs benne a köztudatban minden egyes jelenete. A zenéje miatt viszont számomra mindig emlékezetes maradt, akár a kezdő számról, akár a vége dalról van szó:
https://www.youtube.com/watch?v=-r7VXr40fuQ
https://www.youtube.com/watch?v=zDeaoQS_Yn8
A westernek

Így gondoltam, összefoglaló néven. Ha megkérdezik tőlem, vannak-e olyan filmek, amiket ha időm engedi, bármikor megnéznék, akkor a Volt egyszer egy vadnyugat köztük szerepelne. Igazából nem vagyok a klasszikus westernek nagy ismerője, nem néztem belőlük sokat, talán 1-2 John Wayne-t, de azoknál Sergio Leone klasszikusa sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám. Joss Beaumont mellett a másik tökéletesen megírt bosszútörténet Harmonikáé. Hogy hosszú a film, olykor nyújtva vannak a jelenetek, hogy lassú a film? Igen, az. De számomra minden egyes kockájának megvan az értelme, még ha ez úgy érlelődik benned. Furcsa ezt mondani talán egy ilyen filmnél, de tényleg többször kell megnézni, hogy tényleg megértsük, mennyire “ínyenc” mű ez.
Tulajdonképpen ugyanez igaz a másik kedvenc “spagetti westernemre”, a hamarabb és szintén Leone rendezésében készült A jó, a rossz és a csúfra, amely egy izgalmas kalandfilm, amelyben szintén nem a pergő cselekmények játszották ugyan a főszerepet, de amelyben ugyanúgy vannak közismert szállóigék (“Kétféle ember van ezen a világon. Az egyiknek kötél lóg a nyakában, a másiknak meg le kell vágnia.”), mint később a Volt egyszer egy vadnyugatban. Viszont itt nem egy bosszú történetéről van szó, hanem rendkívüli kalandok között keresik az amerikai polgárháború idején és felfordulása közepette a Konföderáció aranyát. Ez is egy olyan film volt, aminek előbb ismertem a zenéjét, de ez épp elégnek bizonyult, hogy őrülten kíváncsi legyek magára a filmre is.
https://www.youtube.com/watch?v=h1PfrmCGFnk
Morriconéval kapcsolatban, ha a teljességre törekednék, nos, az egy egész kötetet tenne ki. Mert nem említettem a dollár trilógia másik két részét (Egy maréknyi dollárért; Pár dollárral többért), a Keresztapa filmeket, a Polip sorozatot, az Óceánjáró zongorista legendáját vagy a Volt egyszer egy Amerikát. Sokszor a nagy életműből csak szemezgetni lehet egy rövid cikkhez.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.