Ha nincs kinti esti program, vagy éppen szabadtéri mozira – 5 kiváló életrajzi film
- Dátum: 2020.08.01., 21:00
- Boros Tamás
- képek:www.imdb.com
- életrajz, este, film, kritika, műfaj, program
Ez a cikk hihetetlenül szubjektív lesz. Nem csupán azért, mert bármilyen filmes toplistát összeállítani mondhatnánk pusztán ízlés kérdése, hanem azért is mert egy olyan műfajt, az életrajzi filmeket venném most elő, ami nekem a nagy kedvencem. 5 olyan filmről írnék röviden, amelyek tehát a kedvenc műfajomban számomra a legkedvesebbek. Nyilván számos ilyen film ki fog maradni, éppen ezért a végére pusztán felsorolás jelleggel de illesztek néhány kiváló alkotást. Ebben a mini ötös listában most inkább olyan filmeket válogattam, amely valóban az illető személy életének hosszabb periódusára fókuszálnak, nem pedig egy kiragadott eseményre.
5. Spartacus (1960)
A monumentális Spartacus a nemrég elhunyt Kirk Douglas talán legismertebb alkotása, de ha már a színészek oldaláról közelítettük meg, akkor ugyanennyire felejthetetlen Tony Curtis, Sir Laurence Olivier vagy az Oscar díjjal is kitüntetett Peter Ustinov alakítása. A szabályt annyiban máris felrúgtam, hogy természetesen ez az alkotás nem a gladiátorból lett hadvezér egész életére fókuszál, erre hiteles adatok egyébként sem állnak rendelkezésre, hanem természetesen a capuai gladiátor központból való kitöréstől (annak előzményeivel együtt), egészen a felkelés levéréséig, és a megtorlásig. A Spartacus tartalmazza a legtöbb fiktív elemet, a cselekmény történetvezetése és a drámaibb hatás ezt megkívánta, az alkotás mégis magával ragadó, és filmtörténeti jelentőségű.
Ha ugyanis lelépünk a mozivászonról, ez az film volt az, amellyel Kirk Douglas hadat üzent az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnak, kimondva azt, hogy ez legalább akkora boszorkányüldözés, mint amik a vasfüggöny túloldalán vannak, és producerként a forgatókönyvírók közé bevette azt a Dalton Trumbot, aki addig feketelistán volt.
A film történelmi hitelessége olykor valóban szenved némi csorbát, pláne a történelemtudomány újabb Spartacus kutatásai tükrében, és Douglas egy idealizált képet mutat be nekünk a trák gladiátorról, ám a történet szépsége, és ahogy fentebb írtam, a kiváló színészi játék miatt így is a Hollywoodi klasszikusok sorába emelkedett. És akkor a rendezőről, Stanley Kubrickról még nem is beszéltem.
4. Arábiai Lawrence (1962)
Ha már azt mondtam, hogy az élet egy hosszabb szakasza az egyik feltétel, akkor mindenképpen ide kívánkozik az Arábiai Lawrence, Peter O’Toole nagyszerű alakításával. Thomas Edward Lawrence feladata az angol hadseregben hadászati térképek színezése volt, majd egy megfigyelői állást kap az egykori Oszmán Birodalomban. A helyszínre érkezve döbben rá arra, hogy a dolgok állása nem épp olyan, mint amilyennek ő azt gondolta, és céljának azt tekinti, hogy az egymással is versengő arab törzsek fogjanak össze a törökök ellen, az I. világháború éveiben.
3. Mephisto (1981)
A filmet sokan ismerik, és annak morális kérdését az ember, jelen esetben a színész Hendrik Höfgen és a hatalom viszonyáról. De nem is szükséges egyediesítenünk, hiszen a hatalomhoz való, amennyiben az egy, a nácikhoz hasonló totális elnyomó hatalom, gyakorlatilag bárkinél érdekes lehet. Az alapmű Klaus Mann regénye, és Höfgen figurája bizony létezett, Gustaf Gründgensnek (1899-1963) hívták, és valóban Mephisto szerepével várt országszerte híressé. Esetében merült fel eredetileg természetesen a kérdés: a siker hajszolásának van-e határa? Mennyire kell dörgölőzni egy embertelen, népirtó hatalomhoz?
Szabó István Oscar díjas filmjében ez a központi kérdés, és nem annyira az életrajzi elemek. A film egyébként körülbelül 15 évet ölel fel. Kevésbé közismert, hogy a német, vagy esetleg a filmek főszereplője után Brandauer-trilógiának hívott hármas másik két filmje (Rédl Ezredes, Hanussen) is jelentős életrajzi elemeket tartalmaz, de a Mephistohoz hasonlóan Szabó nem ezeket domborította ki.
2. Chaplin (1992)
Bevallom, én imádom Richard Attenborough rajongó vagyok, életrajzi filmjei pedig külön kitűnőek. A kevesebb fényt ezek közül a Chaplin kapta, amely valóban egy egész életrajzot ad a legendás komikusról, gyermekkorától kezdve, fénykorán át egészen idős koráig. Bevallom, mivel egyáltalán nem nézek szuperhősös filmeket, nekem Robert Downey Jr. az az ember volt, aki Chaplint játszotta. Ebből a filmből igazán megismerhetjük a címszereplő fontosabb állomásait, és meglátásom szerint, ami a nézők szempontjából a legjelentősebb, egyáltalán nem unatkozunk a film alatt.
1. Gandhi (1982)
Attenborough monumentális és zseniális filmje, a tökéletesen megkomponált életrajzi film, amelynek felütése is minőségi, a Gandhi, Ben Kingsley páratlan alakításával. A több mint 50 évet felölelő filmre ugyanaz igaz, mint a Chaplinre, noha több mint 3 óra hosszás alkotásról beszélhetünk, egyetlen perce sem untató. Hogy tarolt az 1983-as Oscar díj átadáson, az hab a tortán, valóban, Attenborough irodalmi igényességgel tudott életrajzokhoz nyúlni. A Gandhi könnyen lehetett volna túl-pátoszos, azonban nem csapott át ebbe az irányba, és többek között ezért is emelkedett minden idők legnagyobb életrajzi-filmjei közé.
Sok film lemaradt erről a listáról, belátom, és ezért hangsúlyoztam nagyon szubjektív mivoltját. Nem szerepeltek például olyan sportfilmek, mint a Senna vagy például A szív bajnokai, esetleg a Csoda a jégen. Talán itt is, de egy 10-es listán egész biztosan helyet kellene kapnia az Amadeusnak, de könnyűzenei terepre lépve kiváló alkotás a Johnny Cash korai éveiről szóló A nyughatatlan is.
Emellett sajnos sok olyan életrajzi film van, amely bántóan nagyvonalúan bánik a történelmi tényekkel, bár magát így harangozta be, ilyen a Mel Gibson féle Rettenthetetlen. Szóval a sort hosszan lehetne folytatni, ígérem, hamarosan összeírom a szubjektíve legjobb sportfilmeket is.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?
A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.
Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.
A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?
Katyvaszos montázs ikonikus elemekből

Játékbeli elemmel indítva az írást, a hétköznapi viccelődés az a bohóckodás, de amit az Egy Minecraft film csinál, viszont gyémánt. Leginkább egy abszurdista alkotásnak lehet tekinteni a művet, amit komolyan egyáltalán nem lehet venni. Viszont a játék kedvelőinek szórakoztató lehet, hiszen szinte egy montázst állít össze annak elemeiből.