Menü

Csak az igazat – a legjobb sportfilmek.

Ahogy elmúlt írásomban ígéretet tettem, összeszedem a legjobb sportfilmeket. Próbáltam megint olyan elvek szerint haladni, és ez alapján olyan filmeket kiválasztani, amik reális képet adnak az adott témáról/eseményről/személyről. Így ebből a rövid felsorolásból kimaradnak olyan, egyébként szórakoztató és kedves filmek, mint a Jég veled! vagy az Eddie, a sas. Hát vicces lehetett az 1988-as téli olimpia. De ebbe a kategóriába sorolható sokak kedvenc alkotása, a Minden héten háború! Szintén vannak olyan játékfilmek, amik, ha nem is valós alapokon nyugszanak, én őszintén szeretem őket, minden bugyutaságuk ellenére. Ilyen film például A nagy csapat (Major League) baseball film, Charlie Sheennel és Tom Beringerrel a főszerepben. Szintén nem tettem fel erre a listára kiváló dokumentumfilmeket, hanem csak nagyjátékfilmek kerülnek fókusz alá. Menthetetlen, hogy leginkább amerikai témájú filmek legyenek a rövid felsorolásban.

Korlátok nélkül (1998)

Egy időben igen népszerű volt az amerikai középtávfutó, Steve Prefontaine életéről filmet készíteni. Így jött létre Jared Leto főszereplésével 1997-ben a Harc a másodpercekkel és az 1998-as Korlátok nélkül, ahol Prefontaine-t Billy Crudup játszotta, edzőjét pedig Donald Sutherland. Egy csodálatosan kibontakozó életpálya, az 1972-es müncheni olimpián 5000 méteren elért sikertelenség (4. hely), a züllések, majd az új remény, az 1976-os olimpia, mind mind kerek történetet alkottak. A montreali olimpián azonban Prefontaine-nek már nem sikerült eljutnia, 1975-ben ugyanis autóbalesetben elhunyt. Ebből az alkotásból nagyon sokat megismerhetünk emberi oldaláról, és meglátásom szerint ez teszi ezt a filmet kimagasló alkotássá.

Tűzszekerek (1981)

Nem vagyok az atlétika sport fanatikus rajongója, de a Tűzszekerek kiváló alkotás, és az lenne akkor is ha teszem azt a futballról, a birkózásról vagy a rögbiről szólna. Mert a versenyek és az 1924-es párizsi olimpia képsorai mellett a főszereplők (és nem csupán Harold Abrahams és Eric Liddel) olyan régi értékeket mutatnak be, mint a tolerancia, a sportszerűség, nagyvonalúság, fair play. Ne felejtsük el, hogyan 20. század második felének úgymond legújabb kori olimpiai előtt járunk. Nem utolsósorban egyébként a fent említett két főszereplőnek a vallása is fontos szerepet játszik a történetben. A jó történetet a kiváló színészi játékok teszik még felejthetetlenebbé.

Csoda a jégen (2004)

Az amerikai, jórészt egyetemistákból álló jégkorong válogatott valóban csodája a verhetetlennek tartott nagy Szovjetunió ellen 1980-ban, Lake Placidben, az ennek hatására legendává váló Herb Brooks (Kurt Russel) vezetésével. Ez a mérkőzés nem döntő volt, hanem egy négyes döntő része, ezután a finneket még meg kellett verni, és az is kellett, hogy a svédek a négyes döntőre kifáradjanak, de ez semmit nem von le annak az érdeméből, hogy az 1964 óta veretlen Szovjetuniót sikerült megfosztani a trónjától (bár aztán 1992-ig újra minden olimpiát megnyertek).

Rocky (1976)

Igen, az eredeti Rockynak van valóságalapja, ezért is helyeztem ennek a listának az első helyére. Az első rész egyértelműen kiemelkedik a többi közül is, noha szórakoztató értéke talán a negyedik részig mindegyiknek van. Ám ez a történet, tehát az első rész, mivel Rocky Balboa életét, úgymond háttér történetét is feleleveníti, mindenképpen kiemelkedik a sorból. Ha van olyan ember aki még nem látta ezt az alkotást, ideje valahogy megnézni.

Tulajdonképpen nehéz a filmek közül egyrészt a jó filmeket, másrészt azok közül a legjobbakat kiemelni. Újra csak magamat tudom ismételni, a lista szubjektív, a tévedés jogát fenntartom, hogy vannak igazságtalanul kihagyott filmek.

A gonosz bennünk él?

A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.

Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős

James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.