Menü

Csak az igazat – a legjobb sportfilmek.

Ahogy elmúlt írásomban ígéretet tettem, összeszedem a legjobb sportfilmeket. Próbáltam megint olyan elvek szerint haladni, és ez alapján olyan filmeket kiválasztani, amik reális képet adnak az adott témáról/eseményről/személyről. Így ebből a rövid felsorolásból kimaradnak olyan, egyébként szórakoztató és kedves filmek, mint a Jég veled! vagy az Eddie, a sas. Hát vicces lehetett az 1988-as téli olimpia. De ebbe a kategóriába sorolható sokak kedvenc alkotása, a Minden héten háború! Szintén vannak olyan játékfilmek, amik, ha nem is valós alapokon nyugszanak, én őszintén szeretem őket, minden bugyutaságuk ellenére. Ilyen film például A nagy csapat (Major League) baseball film, Charlie Sheennel és Tom Beringerrel a főszerepben. Szintén nem tettem fel erre a listára kiváló dokumentumfilmeket, hanem csak nagyjátékfilmek kerülnek fókusz alá. Menthetetlen, hogy leginkább amerikai témájú filmek legyenek a rövid felsorolásban.

Korlátok nélkül (1998)

Egy időben igen népszerű volt az amerikai középtávfutó, Steve Prefontaine életéről filmet készíteni. Így jött létre Jared Leto főszereplésével 1997-ben a Harc a másodpercekkel és az 1998-as Korlátok nélkül, ahol Prefontaine-t Billy Crudup játszotta, edzőjét pedig Donald Sutherland. Egy csodálatosan kibontakozó életpálya, az 1972-es müncheni olimpián 5000 méteren elért sikertelenség (4. hely), a züllések, majd az új remény, az 1976-os olimpia, mind mind kerek történetet alkottak. A montreali olimpián azonban Prefontaine-nek már nem sikerült eljutnia, 1975-ben ugyanis autóbalesetben elhunyt. Ebből az alkotásból nagyon sokat megismerhetünk emberi oldaláról, és meglátásom szerint ez teszi ezt a filmet kimagasló alkotássá.

Tűzszekerek (1981)

Nem vagyok az atlétika sport fanatikus rajongója, de a Tűzszekerek kiváló alkotás, és az lenne akkor is ha teszem azt a futballról, a birkózásról vagy a rögbiről szólna. Mert a versenyek és az 1924-es párizsi olimpia képsorai mellett a főszereplők (és nem csupán Harold Abrahams és Eric Liddel) olyan régi értékeket mutatnak be, mint a tolerancia, a sportszerűség, nagyvonalúság, fair play. Ne felejtsük el, hogyan 20. század második felének úgymond legújabb kori olimpiai előtt járunk. Nem utolsósorban egyébként a fent említett két főszereplőnek a vallása is fontos szerepet játszik a történetben. A jó történetet a kiváló színészi játékok teszik még felejthetetlenebbé.

Csoda a jégen (2004)

Az amerikai, jórészt egyetemistákból álló jégkorong válogatott valóban csodája a verhetetlennek tartott nagy Szovjetunió ellen 1980-ban, Lake Placidben, az ennek hatására legendává váló Herb Brooks (Kurt Russel) vezetésével. Ez a mérkőzés nem döntő volt, hanem egy négyes döntő része, ezután a finneket még meg kellett verni, és az is kellett, hogy a svédek a négyes döntőre kifáradjanak, de ez semmit nem von le annak az érdeméből, hogy az 1964 óta veretlen Szovjetuniót sikerült megfosztani a trónjától (bár aztán 1992-ig újra minden olimpiát megnyertek).

Rocky (1976)

Igen, az eredeti Rockynak van valóságalapja, ezért is helyeztem ennek a listának az első helyére. Az első rész egyértelműen kiemelkedik a többi közül is, noha szórakoztató értéke talán a negyedik részig mindegyiknek van. Ám ez a történet, tehát az első rész, mivel Rocky Balboa életét, úgymond háttér történetét is feleleveníti, mindenképpen kiemelkedik a sorból. Ha van olyan ember aki még nem látta ezt az alkotást, ideje valahogy megnézni.

Tulajdonképpen nehéz a filmek közül egyrészt a jó filmeket, másrészt azok közül a legjobbakat kiemelni. Újra csak magamat tudom ismételni, a lista szubjektív, a tévedés jogát fenntartom, hogy vannak igazságtalanul kihagyott filmek.

Három generáció, egy közös újrakezdés

Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.

A Hét Királyság lovagja

Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.

A New York-i utca királya is képes felnőni!

Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.

Haverok,buli,like! De hogyan tovább?

Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?

Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet

A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.