Viszonzatlan szerelem, módszerek a továbblépés érdekében
- Dátum: 2020.10.26., 08:12
- Udvari Fanni
- érzelem, fájdalom, hiány, hit, kapcsolat, lélek, remény, szerelem, űr
Kevés olyan ember van, aki nem tapasztalta meg, hogy milyen a viszonzatlan szerelem. Sajnos elég fájdalmas tud lenni és sokszor nem egyszerű belőle kikászálódni.
A plátói szerelem csapdájába gyakran belegabalyodó emberek temperamentumukat tekintve általában félénkek, óvatosak, hajlamosak az álmodozásra és arra, hogy nagy ívben elkerüljék a kudarcgyanús helyzeteket – mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne kelljen kapcsolatot felvenni, sérülni. Az imádott személy viselkedéséből, apró jelekből messzemenő következtetéseket vonnak le, fantáziavilágot táplálnak
Kezdd el magadat jobban szeretni, mint ahogyan őt szereted!
Azt a szerelmet, amit neki akarnál adni, ajándékozd inkább magadnak! Azt az energiát, amit rá szeretnél szánni, fektesd inkább magadba!
A viszonzatlan szerelem esetében rengeteget segíthet, ha sokat szeretgeted önmagadat.
Gondolkodj el rajta, hogy kiket / miket szeretsz! Hogy neked konkrétan milyen emberek / élvezeti cikkek / tevékenységek jelentik a boldogságot, és foglalkozz ezekkel a személyekkel / dolgokkal / tevékenységekkel!
Családozz és legyél a barátaiddal! Egy finom süti, egy pohár bor, egy forró fürdő, egy jó könyv vagy egy izgalmas sorozat rengeteget segíthet. Halmozd az élvezeteket!
Itt lehet az ideje egy új hobbi kipróbálásának vagy egy remek utazásnak… vagy bármi másnak, amivel úgy érzed, hogy sok-sok szeretetet adhatsz magadnak!
A fókuszt tedd át a másikról önmagadra! Így hamarabb elmúlik majd a viszonzatlan szerelem, hiszen előbb-utóbb úgyis rájössz, hogy egy önmagát szerető embernek nem egy olyan partner kell, aki őt nem szereti viszont.
A hosszú életben az a legrosszabb, hogy a nagy beteljesületlen szerelmekkel legalább még egyszer találkozol. És sokszor kiderül, mi is volt az a kis hülyeség, ami miatt egykor nem sikerült összekerülnötök. Lehet, hogy kacarászol rajta, lehet, hogy megüt a guta utólag is, de legborzalmasabb, ha a másik azóta meggondolta volna magát, és most már hajlandó volna… Jaj, ebbe ne menj bele: ti már mindketten nagyon megváltoztatok, azokhoz az időkhöz már semmi közötök.
Ha még tovább élsz, egyre magányosabb leszel, mert lassan olyan leszel, mint egy temető. Sokan meghalnak az életedben, köztük a szerelmeid, és már csak a te emlékeidben élnek. Egyre szebbek, egyre fiatalabbak, vonzóak, kedvesek és elevenek – hiszen ilyen az emberi természet, megtisztítja az emlékeket a szennytől.
Van még valakid, akivel a nagy-nagy ígéret nem teljesült? Akarnád látni? El tudsz képzelni vele valami forró találkát, ha mást nem is, mint egy nagy süteményezést egy cukrászdában? Bizalmas beszélgetést, hosszú, sokatmondó és megértő hallgatásokkal, lopva egymásra nézve?
Kicsit jobban dobog a szíved, hogy ezt elképzelted? Kicsit belepirultál, kicsit kirázott a hideg? Akkor neked még van jövőd! Téged vár az élet! Hiszen te boldog vagy! Na, ez az értelme és boldogsága a beteljesületlen szerelmeknek.
Szerző: Udvari Fanni
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.
Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké
Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.
A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája
A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.