Viszonzatlan szerelem, módszerek a továbblépés érdekében
- Dátum: 2020.10.26., 08:12
- Udvari Fanni
- érzelem, fájdalom, hiány, hit, kapcsolat, lélek, remény, szerelem, űr
Kevés olyan ember van, aki nem tapasztalta meg, hogy milyen a viszonzatlan szerelem. Sajnos elég fájdalmas tud lenni és sokszor nem egyszerű belőle kikászálódni.
A plátói szerelem csapdájába gyakran belegabalyodó emberek temperamentumukat tekintve általában félénkek, óvatosak, hajlamosak az álmodozásra és arra, hogy nagy ívben elkerüljék a kudarcgyanús helyzeteket – mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne kelljen kapcsolatot felvenni, sérülni. Az imádott személy viselkedéséből, apró jelekből messzemenő következtetéseket vonnak le, fantáziavilágot táplálnak
Kezdd el magadat jobban szeretni, mint ahogyan őt szereted!
Azt a szerelmet, amit neki akarnál adni, ajándékozd inkább magadnak! Azt az energiát, amit rá szeretnél szánni, fektesd inkább magadba!
A viszonzatlan szerelem esetében rengeteget segíthet, ha sokat szeretgeted önmagadat.
Gondolkodj el rajta, hogy kiket / miket szeretsz! Hogy neked konkrétan milyen emberek / élvezeti cikkek / tevékenységek jelentik a boldogságot, és foglalkozz ezekkel a személyekkel / dolgokkal / tevékenységekkel!
Családozz és legyél a barátaiddal! Egy finom süti, egy pohár bor, egy forró fürdő, egy jó könyv vagy egy izgalmas sorozat rengeteget segíthet. Halmozd az élvezeteket!
Itt lehet az ideje egy új hobbi kipróbálásának vagy egy remek utazásnak… vagy bármi másnak, amivel úgy érzed, hogy sok-sok szeretetet adhatsz magadnak!
A fókuszt tedd át a másikról önmagadra! Így hamarabb elmúlik majd a viszonzatlan szerelem, hiszen előbb-utóbb úgyis rájössz, hogy egy önmagát szerető embernek nem egy olyan partner kell, aki őt nem szereti viszont.
A hosszú életben az a legrosszabb, hogy a nagy beteljesületlen szerelmekkel legalább még egyszer találkozol. És sokszor kiderül, mi is volt az a kis hülyeség, ami miatt egykor nem sikerült összekerülnötök. Lehet, hogy kacarászol rajta, lehet, hogy megüt a guta utólag is, de legborzalmasabb, ha a másik azóta meggondolta volna magát, és most már hajlandó volna… Jaj, ebbe ne menj bele: ti már mindketten nagyon megváltoztatok, azokhoz az időkhöz már semmi közötök.
Ha még tovább élsz, egyre magányosabb leszel, mert lassan olyan leszel, mint egy temető. Sokan meghalnak az életedben, köztük a szerelmeid, és már csak a te emlékeidben élnek. Egyre szebbek, egyre fiatalabbak, vonzóak, kedvesek és elevenek – hiszen ilyen az emberi természet, megtisztítja az emlékeket a szennytől.
Van még valakid, akivel a nagy-nagy ígéret nem teljesült? Akarnád látni? El tudsz képzelni vele valami forró találkát, ha mást nem is, mint egy nagy süteményezést egy cukrászdában? Bizalmas beszélgetést, hosszú, sokatmondó és megértő hallgatásokkal, lopva egymásra nézve?
Kicsit jobban dobog a szíved, hogy ezt elképzelted? Kicsit belepirultál, kicsit kirázott a hideg? Akkor neked még van jövőd! Téged vár az élet! Hiszen te boldog vagy! Na, ez az értelme és boldogsága a beteljesületlen szerelmeknek.
Szerző: Udvari Fanni
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.