Menü

Filmajánló: A vezércsel

Amikor én egy filmre azt mondhatom, hogy - háromgyerekes anyukaként a nap végén hullafáradtan - nem aludtam el rajta, az azt jelenti, hogy lebilincselő, az azt jelenti, hogy rettentő izgalmas, fordulatos, érdekes, az azt jelenti, hogy magával ragadó!

Ha pedig én 7 azaz hét epizódot egymás utáni estéken hajlandó vagyok az alvásom helyett választani, akkor arról érdemes írni egy cikket.

A vezércsel. A film, amin senki sem fog unatkozni. A film, ami egy nagyon fordulatos, több epizódból álló bámulatosan lebilincselő film. A vezércsel, eredeti címén a „The Queen's Gambit” egy idei, 2020-as amerikai drámasorozat. A történet az 1950-es években játszódik, amikor is egy árvaházban élő kislány az intézmény gondnokától, profi módon megtanul sakkozni. A sikerhez vezető út azonban számtalan függőséggel van kikövezve, melyekkel főhősünknek, Beth Harmonnak meg kell küzdenie.

A vezércsel egy amerikai drámai minisorozat, amely Walter Tevis 1983-as azonos című regénye alapján készült. A rendezője a 2-szeres Oscar-jelölt Scott Frank.

A sorozat hét lebilincselő epizódból áll:

1. Megnyitások

2. Cserék

3. Dupla gyalog

4. Középjáték

5. Villa

6. Függőjátszma

7. Végjáték

A film az első epizód után valósággal beszippantott!

A főszereplő, Anya Josephine Marie Taylor, amerikai-brit-argentin színésznő alakítása remek, a film hangulata nagyon magával ragadó, a filmzenék tárháza gazdag és jól megkomponált, remekül illenek a dallamok az egyes jelenetekhez.

Ez a minisorozat egy nagyon jól felépített dráma, mely azok számára is érdekes lehet, akik nem ismerik a sakkjátékot, nem állnak vele szoros kapcsolatba. Nekem nincsenek különösebben mélyebb ismereteim a sakkról, mégis felkavaró és magával ragadó a film!

A főszereplő tragédiája, a függőséggel való szembenézése, az epizódok izgalma…magával ragadja az embert!

Mi a vezércsel?

Nos, a vezércsel az egyik legrégebbi ismert sakkmegnyitás, amelyet először a Göttingeni kéziratban említenek. Igazán népszerűvé a 19. században vált. A vezércsel 1920 és 1930 között érte el népszerűségének tetőpontját.

Beth Harmon 9 éves, amikor anyja autóbalesetben meghal és mivel apja már évekkel ezelőtt elhagyta őket, a lány árvaházba kerül. Az intézetben a lányokat gyakorlatilag leszedálják, benyugtatózzák, így a főhős piruláktól való függősége már itt elkezdődik.

Az ebéd mellé kiosztott „vitaminok” -tól Beth nem tud szabadulni, azonban a nyugtatók egyfajta mellékhatásaként az ellazulás mellett felerősödnek bizonyos képességei, így mindenben mintákat lát, összefüggésekre, szabályokra jön rá és képes ezek alapján gondolkodni. Ezek a képességei segítik a sakkjátékban a csúcsra jutni, az árvaház gondnoka Mr. Shaibel (Bill Camp) pedig a szárnyai alá veszi és tanítja őt.

Amikor Beth Harmont örökbe fogadják, nevelőszülőkhöz kerül, de amikor nevelőapja elhagyja őket, mint pénzkereseti lehetőség, újból visszatér a sakk az életébe, jelentkezik az első versenyére és ettől fogva nincs megállás. Versenyről versenyre jár, ahol diadalmaskodik a játékban, míg a sikereivel párhuzamosan a függőségei hálójában tovább vergődik.

A film jelentős részében sakkoznak, rengeteg szakkifejezést, szabályt és stratégiát ismertetnek meg velük, de nem untató módon, így azoknak is izgalmas, akik nem ismerik ezt a játékot.

A filmben jók a jelmezek és díszletek, ötletes a vizuális megjelenítés, a zenéket pedig újra visszahallgatnám.

A minisorozat ügyesen egyensúlyoz a sakk, a szakmaiság, illetve a magánélet, a szerelem és a függőségek között, ettől lesz a film izgalmas és szórakoztató is egyben, melyet a főhős remek alakítása tesz igazán különlegessé és hitelessé.

Martinka Dia

Három generáció, egy közös újrakezdés

Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.

A Hét Királyság lovagja

Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.

A New York-i utca királya is képes felnőni!

Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.

Haverok,buli,like! De hogyan tovább?

Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?

Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet

A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.