A vaníliáról

Maga a növény Mexikóból származik. Az aztékok kezdték el használni, de világhírnévre akkor tett szert, amikor 1520-ban az azték császár egy vaníliával ízesített kakaós-mézes italt kínált Cortesnek. A spanyol felfedezőknek annyira megtetszett az illat, hogy elkezdték importálni a vaníliát, ami innentől el is indult világhódító útjára.

Tradicionálisan a legfőbb termőterületei Madagaszkár, Réunion-szigete és Tahiti, de Mexikóban, Közép-Amerikában, illetve Közép-Afrikában is találhatók vanília ültetvények.

Maguk ezek a termőterületek nemcsak földrajzi értelemben térnek el egymástól, hanem abban is, hogy a különböző helyszíneken a vaníliának is különböző fajtái vannak jelen.

A vanília növény az orchidea család egyetlen fogyasztható tagja, melynek szárított, erjesztett és izzasztott termését fogyasztjuk fűszerként. Emellett még két másik változata van, a nyugat-indiai vanília, ami kisebb vanillin koncentrációja miatt az aroma versenyben alulmarad a Vanilia planifoliához képest, illetve a tahiti vanília, ami szintén kevesebb vanillint tartalmaz, ellenben rendkívül gazdag és telt ízekkel rendelkezik, ezért kifejezetten értékes.

A sima vanília, amit ismerünk, leginkább édességekhez áll jól, míg a tahitii vanília az, ami nagyszerűen passzol a sós fogásokhoz.

Ahhoz, hogy a vanília illatát és ízét meg is őrizze, fontos, hogy amennyire lehet, légmentesen tároljuk sötét, hűvös helyen, mert így akár 18 hónapig is felhasználhatjuk.

Felhasználni is többféleképpen lehet a vaníliát. A teljes rúd felhasználása jól ismert – a vaníliát félbevágjuk és kikaparjuk magjait és így adjuk az ételekhez. Mielőtt azonban ezt megtennénk, érdemes kicsit megzúzni a fűszert, mert ez segít a szétnyitásban és az aromák is jobban kijönnek általa.

Persze a hüvelyt sem kell azonnal a kukába helyeznünk, sőt. Ha sodókba, ragukba használjuk fel a fűszert, akkor azokba érdemes belefőzni, hogy kiadja aromáit, ha pedig erre nincs lehetőség vagy szükség, akkor csak helyezzük egy doboz kristálycukorba (vagy nyírfacukorba, eritritbe), és hagyjuk, hogy megillatosítsa kedvenc édesítő anyagunkat.

A desszertek közül a legvaníliásabb a creme bruleé vagy creme catalana, ahol a roppanós, karamellizált cukorkéreg alatt megbújó krém ízét a vanília adja, de ott van a madártej vagy a panna cotta, aminek nem csak az ízéért, hanem a szépségéért is a vaníliapöttyök felelnek. A vanília jó összetevője lehet kávénak, forró csokoládénak vagy egy extrán fűszerezett forralt bornak. A klasszikusok közül a vaníliás kifli is attól válik egyedivé, hogy a kisült, még meleg omlós kifliket vaníliában gazdag porcukorba hempergetjük.

Az édességek és a gyümölcsök mellett, a bátrabbak húsokat és a tenger gyümölcseit is ízesíthetik vele.

Liszli Kornélia