A legjobb játék, ami nem játék

Egy totyogót lefoglalni sosem egyszerű. Saját fiaim megfigyeléséből kifolyólag is tudom, hogy amikor megveszem a 15 ezres készségfejlesztő szuperszónikusan hiperszuper játékot, akkor is a citromleves flakonnal játszik órákig, vagy az ajtókitámasztót tologatja, mert az izgalmas.

A legjobb játék, ami nem játék. Egy üres papírdoboznál sincs jobb játék, de a távirányító is mindig magasan végez a kedvenc nemjátékok versenyén.

A drága plüss nem kell, a bevásárlóközpontban hetekig gyűjtük rá a pontokat, mert akkor nagyon akarja, aztán ha végre megvan, két perc után dobja át a válla fölött.

A zenélős játékok no meg a szirénázós autók (nekem fiaim vannak ugyebár) számunkra egy perc után elviselhetetlenül idegesítő, annyira, hogy eret vágok magamon a hangjától és minimum szívbajt, amikor éjjel megszólal, de az legalább izgalmas a számukra.

A legjobb játszótér a konyha, a legjobb játékok a konyhaszekrényben vannak, mindent is megkóstolnak és a legtetszetősebb, amivel kalapálni, ütni lehet.

Már régóta tudom, hogy a legkreatívabbak a gyerekek a csörgő zacskókkal, az üres flakonokba szórt kaviccsal, a régi, rossz telefonokkal,

Személyes tapasztalatom szülőként az, hogy a világ legdrágább játéka sincs olyan izgalmas, mintha valamit odaadunk a konyhaszekrényből, fürdőszobapolcról, kacatos szekrényből.

Nagyon izgalmas az újságokat széttépkedni, vagy egy fakanállal és műanyagtállal bebújni az asztal alá, esetleg egy nagy fémtálcán nézegetni saját magát.

Vagy az iskolában lévő nagytesók féltve őrzött kisautói közül.

A teregetés vagy vasalás közben előszeretettel dobálja szét a színes ruhacsipeszeket, a nagyobbacskáknak pedig nyugodtan adjuk készségfejlesztő feladatként a kezükbe a csipeszes kosarat és egy kartonpapírt, amire sorban felcsíptethetik azokat, fejlesztve a kézügyességüket, finommotoros képességeiket, a szem-kéz koordinációját.

Azt gondolom, bizonyos határokon belül nem baj, ha a gyermek koszos lesz, ha a lakásban rendetlenséget csinál, ha a nadrág fűfoltos.

A közös élmény és tanulás ezeknél előbbre való.

Természetesen mindenekelőtt nagyon fontos kiemelnem, hogy soha, semmikor, semmilyen játékkal sem hagyom magára a babát, mindig figyelek rá, mindig rajta van az egyik szemem és mindig átgondolom, hogy amit a kezébe adok, az bombabiztosan bababiztonságos legyen, azaz semmilyen leharapható, lenyelhető része nincsen.