Menü

Nyelvtanulás kisgyerekkorban

Mikortól tanuljon nyelvet a gyerekünk? Nem korai, nem késő? Néhány kérdés, mely sok szülőt foglalkoztat. Melyik oldalon van az igazság? Nézzünk meg néhány érvet és ellenérvet ezzel kapcsolatban. Bármikor is kezdjük a gyermekeink nyelvtanítását, a fő szempont mindig a játékosság kell, hogy legyen, nem pedig a kötelesség, a kényszer, az erőltetés.

Egy új nyelv bevezetésével a gyerekek nem csak az adott nyelvet tanulhatják meg, hanem más kultúrákat is megismerhetnek, tájékozottabbak lesznek, több inger éri őket, kinyílhat a világ számukra.

Minél korábban ismerkednek meg a nyelvvel, annál könnyebben tanulják meg és fogadják el.

Érdekes neurológiai megfigyelésről olvastam, mely szerint 12 éves korig ugyanazt az agyterületet használják a nyelvtanulás során, mint amit az anyanyelvük esetében, így könnyen és természetesen tudják a másik nyelvet is elsajátítani, ez pedig azért elgondolkodtató.

A játékos tanulás során alapszavakat, alaptevékenységeket tanítanak a kicsiknek, fokozatosan haladva, s ehhez valószínűleg részletesen kidolgozott, korosztályukhoz igazított, speciális tananyagokat használnak, modern technikai eszközökkel, rengeteg játékkal, dalokkal, mondókákkal, mesékkel.

Akik a korai nyelvtanulás mellett állnak, általában azzal érvelnek, hogy a gyerkőcök sokkal fogékonyabbak az új ismeretekre, és könnyebben tanulnak és játékos formában nekik nem jelent kényszert, s mivel olyan az agyuk, mint a szivacs, ezért érdemes ezt kihasználni.

Természetesen mindig van más vélemény is, akik pedig úgy gondolják ez korai, s hagyjuk inkább felhőtlenül játszani a kicsiket, tanulni ráérnek később. Ezt az elméletet is sokam támogatják, s ebben is van némi igazság.

Ők azzal érvelnek, hogy óvodás korban a tanulásnál sokkal fontosabb a játék, a móka, a kreativitás fejlesztése, a többi ráér iskolás korban.

Én magam már olyan német nemzetiségi óvodába jártam, amely a korai nyelvtanulásra fektetett hangsúlyt, s korán megtanultam egy másik nyelv hangzásvilágát, másik nemzet kultúráját, dalait, szokásait, azonban nyelvi szinten sok nem maradt meg bennem azokból az évekből, mindenesetre a világ kinyílt kicsit és sok érdekes dologgal találkoztam, új ingerek értek, természetessé vált az a közeg, s ha így vesszük, nem volt hiábavaló, megszerettem azt a nyelvet és későbbiekben is azt tanultam tovább, így össze mindenesetre nem zavart kisgyerekként és nem volt túlzó sem. Már amennyire emlékszem persze.

Az biztos, hogy a szakemberek abban egyetértenek, hogy először az anyanyelvet kell stabilan elsajátítania a kisgyereknek, és csak utána következhet az idegen nyelv, mindenképp játékos formában. S az pedig egy nagy igazság, hogy valami elkezdeni megtanulni soha nem késő.

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.

A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?

Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.