Menü

Téli szünet a gyerekekkel

Létezik még „igazi téli szünet”, ünnepvárás, igazi karácsonyi csoda a gyerekeknek a mai világban? Tették fel a kérdést az egyik internetes portálon. Bizony elgondolkoztam szülőként ezen. A szülők legnehezebb feladata manapság azt hiszem az, hogy kizökkentsük a gyerekekeinket az online létből, illetve magunkat a „home office” életformából, a digitális világból, és előnyben részesíteni a szabadtéri tevékenységeket, olvasást, társast, sportolást, aktív kikapcsolódást.

Közeledik a téli szünet. Nem tudom mikor jelenik meg ez a cikk a weboldalunkon, de momentán még pár nap és szünet. A gyerekek persze nagyon várják, a tanárok is, a szülők meg többnyire tartanak attól, mivel fogják a gyerekeiket ebben a pár napban hasznosan lekötni, szabadtéri programokra rávenni, kütyüket félretenni, s a családi kapcsolatokra fókuszálni a televíziós programok helyett.

Egyáltalán átjön még a mai modern világunkban az ünnep értéke, mondanivalója, varázsa? Meg tudjuk még ezt mutatni a gyerekeinknek? Vagy már olyan mindegy miről is szól valójában a karácsony, csak vegyük meg az új tabletet, mobilt, tévét, videojátékot, xboxot, akármit, tegyük a borítékot a fa alá, dobjunk pár smst, vacsora alatt le se szálljuk a közösségi oldalakról, mindent is posztoljunk ki, aztán hagyjuk, hogy a szobát csak a családtagok pittyegő mobiljai világítsák meg karácsonyi zenék és filmek helyett.

Az ajándékhegyek kezdik kiváltani a tartalmas családi együttlétek szerepét, hiszen a drága ajándékkal kifejezzük szeretetünket. (Tisztelet a kivételnek)

Menthető még az ünnep? Határozottan igen! A gyerekek esetében szinte minden a szülőkön múlik, hiszen ők teszik tartalmassá a téli szünetet, meghitté az ünnepet, vagy csak úgy elvannak egymás mellett. Persze, hogy kényelmesebb leültetni a gyereket a tv elé vagy telefont adni a kezébe, csak utána ne csodálkozzunk, ha a gyerek függő lesz és nem érti többé az ünnep lényegét. A digitális világ hamar rabul ejt és fogva tart.

A szülők legfontosabb feladata kizökkenteni a gyerekeket ebből a digitális világból.

Idén még változtathatunk, még tehetünk érte, hogy más legyen, hogy jobb legyen, hogy kevesebb ajándék és több közös idő legyen, hogy mesélünk, vagy telefont nyomkodunk, hogy zenét hallgatunk, vagy tévét bambulunk, hogy beszélgetünk a karácsonyi vacsoránál szenteste, vagy tabletet simogatunk.

A gyerekeinknek most kell, most érdemes megtanítani, hogy a karácsony nem a drága ajándékokról szól, hanem az összetartozásról, a szeretetünkről, a meghittségről, a gyermekeinkről, a szüleinkről, a testvéreinkről, a családról és a barátokról, szeretteinkről. Idén még mindenen változtathatunk.

Használt ruhát venni menő!

Sokan szeretik a használt ruha piacot, hiszen fantasztikus és egyedi darabok bújnak meg olykor-olykor a túrkálókban, ami manapság már egyáltalán nem kínos dolog.

Mi okozza az utazás utáni depressziót?

Tapasztalták már, hogy nyaralásból hazatérve szomorú hangulatuk lett? Ez az úgynevezett nyaralás utáni depresszió, amely egyáltalán nem ritka jelenség. Szerencsére az ilyenkor fellépő rosszkedv különböző módszerekkel enyhíthető.

Óvjuk okoseszközeinket, gyógyszereinket a melegtől!

Nem csak az emberek viselik nehezen a kánikulát, hanem a technológiai eszközök is megsínylik a szélsőséges időjárást. Az extrém időjárás nem csak az emberek életét nehezíti meg, de használati tárgyainkban is kárt tehet.

Nevelési módszerek, amelyek nem tesznek jót a gyermeknek

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.