Passzív agresszió a párkapcsolatokban

Ha egy párkapcsolatban átnéznek rajtunk, nem hallják meg a szavunkat, üres, be nem teljesített ígéretek csipkézik a hétköznapokat, akkor ott sátrat ver a magány. Egy idő után a társ kiüresedik érzelmileg és úgy érzi, képtelen megfelelni. Mivel a passzív-agresszív fél sokáig rejtőzködik vagy nem is érzik, hogy ez jelenti a tényleges problémát, emiatt nagyon nehéz definiálni mi is történik ilyenkor.

A probléma sokkal inkább az, hogy válasz helyett sokszor csak néma sértődöttség van. A felek ilyenkor nagy fájdalmat élnek át, hiszen amikor érzelmi támogatásra lett volna szükségük, akkor érzelmi bántást kaptak. Egyedül hagyták őket, vagy a némaság ostorcsapásai landoltak a lelkükben. Hangos szó nem hangzott el, csakis rideg megközelíthetetlenség, a megoldás nélküliség, az elzárkózás. Ilyenkor a hétköznapi dolgok sem haladnak a kapcsolatban, hiszen nincs kölcsönösség, partnerség és egyenlőség. Mindennapos az áldatlan küzdelem a saját belső megérzésekkel és a józan ésszel, a bántalmazott fél talajvesztetté válik. A passzivitás pedig mindig felülírja az aktivitást egy párkapcsolat esetén, és egyfajta láthatatlan bojkottként jelenik meg benne, ami miatt a másik egyedül dolgozik a párkapcsolatért.

Aki a hátán viszi a kapcsolatot

A felek családtörténetében nagyon gyakori, hogy már kisgyermekként emberfeletti erővel kellett bizonyítaniuk egy kis szeretetért. Ez lehet amiatt is, mert a szülők folyamatosan szeretetmegvonással büntették a gyermeket minden olyan helyzetben amikor nem felelt meg az elvárásaiknak. Vagy adott esetben a gyermek amikor a szülők láthatatlan, ki nem mondott elvárásait nem találta ki és nem teljesítette, akkor sértődöttséggel és csak a némaság nyomasztó érzetével reagáltak. Emiatt az áldozatokban vagy felekben mélyen elraktározódott az a képlet, hogy ő csak akkor szerethető, ha emberfeletti módon teljesíti a szeretett személy szükségleteit.

Ebben az esetben sokszor a szorongás miatt a kapcsolat fontosabbá válik, mint az “Én” szerepe. Ilyenkor pedig választhat az adott személy, hogy mindenképp benne marad a párkapcsolatban, vagy pedig inkább elmenekül. Azonban a gyerekkori minták miatt a családban megtanult dinamikát fogja alkalmazni és a “passzív agresszív” társsal való együttélést látja megfelelőnek.

Ezzel szemben a passzív-agresszív ember elkerülő kötődő, aki kisgyermekkorban azt tapasztalta meg, hogy az érzelmek veszélyesek. Olyan szülei voltak, akik nem reagáltak az érzelmi jelzéseire, nem nyugtatták meg őt, akkor amikor szüksége lett volna rá. Emiatt felnőttként is az érzelmi helyzetek elkerülésére törekszik. Kivonul, valamint nyíltan el is utasít olyan tevékenységeket amelyek komoly érzelmeket generálnának nála. Amikor empátiát kellene gyakorolni, nem amiatt nem képes rá az adott fél, mert nem látja a helyzetet. Hanem megijed és bekapcsol a gyermekkorban bevált működési mód. Láthatatlanná és elérhetetlenné kell válni, hiszen ez adja a biztonságot és a fájdalommentes életet.

Hogyan működik egy ideális párkapcsolat?

Egy párkapcsolatban arra “szerződünk”, hogy közös felelősségvállalással veszünk részt a párkapcsolatban. Ez az olyan hétköznapi dolgokra is jellemző, mint például a közös anyagi teherviselés, munkamegosztás. Természetesen mindkét félnek megvannak a maga erősségei, tehát ha egy férfi inkább kertészkedni szeret, akkor ő azt csinálja. Míg mondjuk ha a másik fél főzni szeret, akkor ő készíti az ebédet. Természetesen ennél a mindennapokban sokkal több tevékenységet kell egyeztetni és megbeszélni.

Problémák esetén jó, ha nyitottan és megértően viszonyulunk a párunk érzelmeihez. Ha már együtt élnek és együtt tervezik az életüket, akkor a másik meghallgatása, az értő figyelem és a konstruktív problémamegoldás elengedhetetlen, mert ha ez nincs meg, akkor a kapcsolatot csakis az egyik fél fogja húzni. A folyamatos frusztráció eredményeként létrejöhet az a helyzet, amiben az aktív partner csupán két dolgot tehet: újra megpróbálja és nekifut másként, vagy pedig hibáztatva a másik felet elkeseredetten veszekszik, amire a másik gyakran kimért, érzelemmentes módon reagál. Az állandó energiabefektetés pedig még nehezebbé teszi a kilépést az efféle helyzetekben.

Noha eltérő lehet az, hogy milyen mértékű a passzív-agresszív működés, azonban ha a bántalmazó a kapcsolat nem javul, és a kapcsolatban nem tud kialakulni egészséges egyensúly, akkor egy idő után a felek sajnos nem tudják egymás mellett élni az életüket, és tönkremegy a kapcsolatuk, ami egy idő után szakításhoz vezet. Az egészséges kapcsolathoz a problémák megbeszélése és a közös teherviselés elengedhetetlen.