Menü

Ember-e vagy szörny? – Rémálmok sikátora

Lassú thriller a rémálmok cirkuszába

Guillermo del Toro a nagynevű mexikói filmrendező 2017-ben tarolt az Oscaron az igencsak megosztó A víz érintése című filmmel. A mostani Rémálmok sikátora egy merőben más alkotás lett. A rendező nagy álma valósult meg azzal, hogy végre film noirt forgathatott, méghozzá egy olyan könyvből, amibe még évtizedekkel ezelőtt szerelmesedett bele. A film alapjául William Lindsay Gresham 1946-os Nightmare Alley című regénye szolgált. A történet pedig úgy nevezhető zsánernek, hogy van benne minden, romantikus szál, felemelkedés-bukás történet, valamint thriller is.

Miről szól röviden?

Stanton Carlisle, Bradley Cooper, egy csavargó, aki egy vándorcirkuszhoz csatlakozva hamar rájön arra, hogy mihez van tehetsége: gyorsan ki tudja ismerni az embereket, és azt mondani nekik, amit hallani szeretnének. A cirkuszban megismerkedik Molly-vel, Rooney Mara, akivel beleszeretnek egymásba. Kettejük kapcsolatát pedig az egész film alatt végigkövethetjük. Stanton tehetségének köszönhetően később felsőbb körökben is befut mentalistaként, spiritualistaként ekkor azonban megjelenik az életében egy pszichiáternő, Cate Blanchett, aki olyan lehetőséget kínál neki, amit nem lehet visszautasítani, innen pedig elkezdődik a zuhanás, majd a vég.

Guillermo del Toro két és fél órás, noir tanmeséjében a gonosz nem egy klasszikus értelemben vett szörny, hanem az emberi kapzsiság és gonoszság maga. Ez pedig visszataszítóbb, mint bármilyen szarvas, pikkelyes lény, vagy éppen konzervált egyszemű embrió.

Nyomasztó képi világ és zseniális színészek

Függetlenül attól, hogy Del Toro milyen zsánert kívánt megfilmesíteni mindig átjárja a filmjeit egyfajta melankólia, sötétség. Ez pedig a noir filmek alapvető eleme. A rendező pedig ezúttal is lubickol a képekben, ezáltal a film hangulata is lehengerlő. A film operatőre Dan Laustsen izgalmasan játszik a fénnyel és a színvilággal. A szinte tökéletes színészi játékot, az arcokon cikázó fények, és a fény állandó keretezése még inkább kihangsúlyozza. A rendező ahhoz is tartotta magát, hogy ebben a filmben nem akar természetfeletti elemekről beszélni. Csak egy sötét, hátborzongató sztorit akar elmesélni, amelynek a “rémlény” a teljesen állatiassá torzult megrogyott emberek, a tökéletes alapja.

A film egyik problémája, hogy nagyon lassan indul. Tulajdonképpen a 150 perces játékidő rendben is van, mert élvezet nézni a filmet, és képi világával, történetével eléri, hogy napok múlva is kavarogjanak az emberben a gondolatok. Azonban a film első egy órája tulajdonképpen csak előkészít, felkonferál az igazi sztorinak. Ebben az egy órában csak egy nagyon komor, kiüresedett és “darabjaira szedett” vándorcirkuszt kapunk, valamint Stanton karakterét olyan részletességgel elemzi a film, mintha egy 10 részes sorozat szereplőjét látnánk. Emiatt viszont Dr. Lilith Ritter, Cate Blanchett karaktere hiába erős, sajnos nagyon alulírt. A filmben vele annyira hirtelen történnek a dolgok, hogy femme fatale-ként titokzatosnak kell lennie, de a karaktere egy egyszerű közhelygyűjtemény a kapzsiságról és az emberi gonoszságról. A karakter motivációi (ha voltak ilyenek, és nem csak eredendően gonosz) szinte teljesen kibontatlanul maradnak.

Valamint noha nem olvastam az eredeti regényt, de a film történetében lesz egy bizonyos fordulópont –Itt szándékosan nem szeretnék spoilerezni–, amikor Stanton már bőven elindult a lejtőn, de ez lesz az úgymond végső tőrdöfés számára. Ennél a résznél egyértelműen a Viharsziget című film jutott eszembe Leonardo DiCaprio-val. Viszont a Rémálmok sikátorában ez a csúcspont annyira hirtelen jött, hogy pont a bonyolultsága miatt válik kiszámíthatóvá, és az addigi lassúbb sebesség hirtelen felgyorsul, majd pedig már arra eszmélünk, hogy vége a filmnek. A film lezárása viszont még azzal együtt is kielégítő, leginkább a komorsága miatt, hogy jó előre sejthető mire fut ki a történet, bármennyire is reménykedünk abban, hogy jó vége lesz a dolgoknak a főhős számára.

Jó-e vagy rossz? Az egyik legjobb!

A Rémálmok sikátora egy eléggé nyers, lassú és darabjaira szedett film az emberi gyarlóságról, kapzsiságról, amelyet már csak a zárójelenete, és az ahhoz kapcsolódó felismerés miatt is megéri megnézni, ami egy szomorú, de rendkívül erős lezárása az alkotásnak. Guillermo del Toronak megérte lassabbra és komótosabbra venni a figurát, mivel egy jó filmélménnyel lehetünk gazdagabbak. A színészi játék magyar szinkronnal is zseniális, Bradley Cooper és Willem Dafoe a cirkusz igazgatója messze a legjobb alakítást nyújtották, de a többi jelentős szereplő alakítása is hibátlan. A film egyes jelenetei pedig annyira erősek, hogy még most is a szemem előtt vannak és a hideg futkos tőle a hátamon, hogy ha rá gondolok.

Az alkotás egy tipikus zsánerfilm, amely mégis több alműfajt kever zseniálisan. Nézői beállítottságtól függően pedig lehet nagyon jó, vagy pedig rossz is. Számomra szinte minden tekintetben magas színvonalú és grandiózus filmélmény, amiben gondolat, cselekmény és érzelem is bőven van. Csak ajánlani tudom a filmet!

Eszelős utcai harcosok

A 2024-es Országúti diszkó az 1989-es Patrick Swayze-féle akciófilm remake-je, motívumában eltér elődjétől, de mégis hű marad a régi időkhöz. A 80-as évek filmjeinek megvan a sajátos, korra jellemző atmoszférájuk. Ez alól az akkori alkotás sem volt kivétel, mely főként a kocsmai verekedései és Patrick Swayze karizmája miatt vált ikonikussá. Nos, a mostani 2024-es Doug Liman újrafeldolgozás nem egy mély érzelmeket megmozgató alkotás, de az összképet tekintve egy nagyon jó akció-vígjáték.

Agatha Christie - Az Alibi

Az angol címmel megjelent Ordeal By Innocence Agatha Christie azonos című regényének legújabb minisorozatos feldolgozása. Az alkotás magyarul Az Alibi címet kapta, és alapvető témája az ártatlanság pszichológiája, valamint az ehhez való emberi viszony. Mindezt pedig már egy sokszor látott gazdag brit családon keresztül mutatja be a sorozat, jó néhány helyen modernizálva a történetet.

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.

Reggae idők mozija

A nagyon várt Bob Marley: One Love -t azaz Jamaica és a reggae egyik kiemelt alakjának amerikai életrajzi filmjét nagyon bepromózták. A zene remek, a színész jól adja a főhőst, még ha kicsit jóképűbb is a kelleténél. A forgatásban bevonták a családot is. Remekmű született, vagy csak egy újabb zenei film a rajongóknak sablon elemekből és rengeteg klisével? Utánajártunk.

Út egy párkapcsolat mélyére és tovább

Justine Triet egy roppant érzékeny rendezőnő, akit a párkapcsolatok dinamikája érdekel, azon belül is az emberi ego empátiával való küzdelme. Fiatal életműve megkoronázást nyert az Arany Pálma-díjas, 5 Oscarra jelölt Egy zuhanás anatómiájával, ahol egy gyilkosság kivizsgálásán keresztül ismerhetjük meg egy író házaspár egykori közös életét. Remek színészek, pazar zene, rideg színek és fojtogató bírósági krimi hangulat. Lássuk a részleteket.