A Kanner-szindróma előfordulása

A Kanner-szindróma előfordulása

A Kanner-szindróma, olyan kisgyermekkori autizmus, amely már 3 éves kor előtt megfigyelhető, és súlyosan érintheti a gyermek beszédképességét. A Kanner-szindróma az autizmus klasszikus erős formája. Maga az autizmus az agyi működést átható, egész életen át tartó és fogyatékossághoz vezető szociális, kommunikációs és kognitív zavar.

A Kanner-szindróma, avagy kisgyermekkori autizmus egy diagnosztikai kategória, ami nem szerepel a DSM-IV-ben, de még mindig használják. Neurobiológiai, pervazív fejlődési zavar, az autizmus klasszikus erős formája. A rendellenességhez 75-ös IQ alatt társulnak az alábbi tünetek: a gyermekeknél már 3 éves kor előtt megfigyelhető a társaikhoz képesti visszamaradás a kommunikációban, a szociális viselkedésben és a rugalmas gondolkodásban. Az érintett gyermekek sokszor nem tanulnak meg beszélni; egyes vélemények szerint a beszélő autisták nem Kanner-szindrómások. Leo Kanner amerikai gyermekorvos írta le először 1943-ban.

Az autizmus sokszor megfoghatatlan jelenség. Számos nehézséget, de legalább ugyanennyi csodát rejt magában. Több fajtája létezik, különböző mértékű sérülésekkel és tünetekkel, három alapvető tényezőben azonban mindegyik megegyezik. A sérülések a szociális képességek, a kommunikáció, valamint az elvont gondolkodás terén jelennek meg minden esetben.

Tünetei

Gyakoriak az alvászavarok, a fóbiák, az evészavarok, dühkitörések, autoagresszió.

Egyes esetekben már az első hónapokban a megszokottól eltérően fejlődnek. Máskor csak a második vagy a harmadik életévben jelentkeznek a tünetek. Ekkor a már meglevő szociális és kommunikációs képességek is károsodhatnak.

Az egyik jellegzetesség az elzárkózás, az autisztikus magány. Egyes autisták alig képesek személyekkel kapcsolatba lépni; sokkal nagyobb örömet jelent számukra a tárgyakkal való foglalkozás, mint az azonos korúak társasága. Mások keresik a kapcsolatot, de szociális viselkedésük zavartsága miatt nem értik meg őket.

Az állandósághoz való ragaszkodás fontos kapaszkodót jelent a nehezen megjósolható változások világában. Az autisták akár be is pánikolhatnak, ha valami nem a megszokott módon zajlik.

A két leggyakrabban előforduló állapot a Kanner-féle autizmus és az Asperger szindróma. A megkülönböztetés nehéz, ugyanis sok hasonló tünetet hordoznak magukban.

gyakoribb az előfordulási arány a fiúk, mint a lányok esetében (4:1),
jellemző a szociális elszigetelődés, az én központúság,
sérül a nyelv használata (egyoldalú beszélgetések, hibás névmás használat, állandó mesélés és kérdezés, új szavak megalkotása),
felfedezhető a nem verbális kommunikáció sérülése (szemkontaktus, gesztusok, arcmimika furcsaságai, különös hangsúlyozás),
kimarad a játék a fejlődésben, valamint sérül az imagináció,
jellemző az azonoshoz való ragaszkodás,
az érzékelés területén megfigyelhető a túlérzékenység, amely akár hiper-, vagy hiposzenzitivitásban is megjelenhet,
hiányzik a nagymozgások harmóniája, ellenben nagyfokú kézügyesség jellemzi őket,
előfordulhat ön- vagy mások felé irányuló agresszió, tárgyak rongálása, nyugtalanság,
gyakoriak a különleges képességek, a nagyon jó memória, jellemzően a számok világában.

Ahhoz, hogy valakit Kanner-szindrómásnak tekintsenek, a következőknek kell fennállniuk:

a kétirányú szociális interakciók kvalitatív zavara
a kommunikáció kvalitatív zavara
beszűkült érdeklődés és sztereotípiák
a zavarok a harmadik életév előtt jelennek meg
A gyereknek mind fejlődése, mind érzékelése, kommunikációja és szociális viselkedése zavart szenved.

Az autizmus súlyos formája zavart okoz az észlelésben és a kommunikációban. Az autisztikus magány megnehezíti a szociális kapcsolatok létrejöttét és a beilleszkedést a családba és az iskolába. A szociális szabályok megfelelő alkalmazására való képtelensége sok stresszt okoz. A Kanner-szindrómás gyerek nevelése nehéz, és a gyerek sokszor felnőttként is képtelen lesz az önálló életre.