A király halott, hát éljen a király!
- Dátum: 2022.06.23., 18:47
- Vass Attila
- képek forrása:port.hu
- életrajzi, Elvis, film, kritika, Las Vegas, popcorn, show, zene
Először is szögezzük le: nem érdekel a 100%-os sebészi pontosság egy életrajzi filmélmény kapcsán. Az, hogy az énekes Elvis fogtömés árnyékának vetületének sziluettje pontosan korhű-e az idei moziban, hát nem izgat. Ezt a sportot meghagyom a kóros lemezfanok vagy a korabeli bizbaz, plüsspatkányok gyűjtők népes táborának. A lehetőségekhez képest a legkevesebb történelmi információval ültem be a moziba, de még izgulni is tudtam. Az Elvisben idén a nagy epikus filmek (pl. Ausztrália) után a giccs határán (?) lezongorázott A nagy Gatsby vagy éppen a szürreálisan csömör Moulin Rouge után feléledt Baz Luhrmann rendező simán meglep minket egy nagy betűs élménnyel.
Ez most közelebb áll a szinte meglepően emberi Johnny Cash életmű nemrégi feldolgozásához, A nyughatatlanhoz, mint máshoz. Habár a nyitóképek felütésekor nagyot kortyoltam félve a kólámba, de hála isten a színes vizuálpiruettek helyett egy nagyon is emberi sztorit kapunk. Az Elvis remek alapanyag egy esendő memphisi gyerekről, aki nagyon akarta, hogy szeressék. Ez a szeretettség igény tette királlyá, de a trónja, amit a gospel és a feketék zenéjének ötvözése a rock and rollal alkotott nem bírta végül ezt el.
Eltemette a megszállottsága mögötti érzékeny kis fiú, aki meg akarja javítani a családját és mindenkinek csak jót akar. Meg persze zenét, meg dalokat, meg nőket, meg ragyogást, meg showt. A sikerben és a későbbi lelki, testi kiürülésben a révésze a pénzmániás producer/menedzser/pótapa (Tom Hanks) is remekül helytáll. Egyébként minden színész, így Austin Butler a címszerepben tényleg rászánta a melót és hiteles. Igazából minden a helyén van, és nagyon szerethető ez a mozi, még ha mindenki tudja az elejétől fogva, hogy csak end lesz nem pedig happy a vége főcím.
Remek a felépítése, határozottan tudta a rendező a sikerhez (és az Oscarhoz), hogy a 159 perce játékidőnek mire kell kifutnia. Helyenként kifejezetten ötletes képi megoldásokkal, isteni sminkekkel, kosztümökkel és első osztályú zenével operál. Kapcsoljuk ki a telónkat, tegyünk egy szívességet magunknak és ne gondoljuk túl, ne mérjük centivel a kissé(?) kiszámítható sztorit vagy épp ezt a kritikát. Az Elvis film jelentem kétségtelenül működik és nem is annyira hosszú. Maximum annyiban, hogy messzire elér. Popcorn be, lemezeket élesíts és hagyj szóljon!!!
A Hét Királyság lovagja
Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.
A New York-i utca királya is képes felnőni!
Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.
A gonosz bennünk él?
A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.