Menü

A király halott, hát éljen a király!

Először is szögezzük le: nem érdekel a 100%-os sebészi pontosság egy életrajzi filmélmény kapcsán. Az, hogy az énekes Elvis fogtömés árnyékának vetületének sziluettje pontosan korhű-e az idei moziban, hát nem izgat. Ezt a sportot meghagyom a kóros lemezfanok vagy a korabeli bizbaz, plüsspatkányok gyűjtők népes táborának. A lehetőségekhez képest a legkevesebb történelmi információval ültem be a moziba, de még izgulni is tudtam. Az Elvisben idén a nagy epikus filmek (pl. Ausztrália) után a giccs határán (?) lezongorázott A nagy Gatsby vagy éppen a szürreálisan csömör Moulin Rouge után feléledt Baz Luhrmann rendező simán meglep minket egy nagy betűs élménnyel.

Ez most közelebb áll a szinte meglepően emberi Johnny Cash életmű nemrégi feldolgozásához, A nyughatatlanhoz, mint máshoz. Habár a nyitóképek felütésekor nagyot kortyoltam félve a kólámba, de hála isten a színes vizuálpiruettek helyett egy nagyon is emberi sztorit kapunk. Az Elvis remek alapanyag egy esendő memphisi gyerekről, aki nagyon akarta, hogy szeressék. Ez a szeretettség igény tette királlyá, de a trónja, amit a gospel és a feketék zenéjének ötvözése a rock and rollal alkotott nem bírta végül ezt el.

Eltemette a megszállottsága mögötti érzékeny kis fiú, aki meg akarja javítani a családját és mindenkinek csak jót akar. Meg persze zenét, meg dalokat, meg nőket, meg ragyogást, meg showt. A sikerben és a későbbi lelki, testi kiürülésben a révésze a pénzmániás producer/menedzser/pótapa (Tom Hanks) is remekül helytáll. Egyébként minden színész, így Austin Butler a címszerepben tényleg rászánta a melót és hiteles. Igazából minden a helyén van, és nagyon szerethető ez a mozi, még ha mindenki tudja az elejétől fogva, hogy csak end lesz nem pedig happy a vége főcím.

Remek a felépítése, határozottan tudta a rendező a sikerhez (és az Oscarhoz), hogy a 159 perce játékidőnek mire kell kifutnia. Helyenként kifejezetten ötletes képi megoldásokkal, isteni sminkekkel, kosztümökkel és első osztályú zenével operál. Kapcsoljuk ki a telónkat, tegyünk egy szívességet magunknak és ne gondoljuk túl, ne mérjük centivel a kissé(?) kiszámítható sztorit vagy épp ezt a kritikát. Az Elvis film jelentem kétségtelenül működik és nem is annyira hosszú. Maximum annyiban, hogy messzire elér. Popcorn be, lemezeket élesíts és hagyj szóljon!!!

Chopin zenéje megküzd a halállal is

A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták az élettörténetének ezt a szeletét. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal. Lássuk, hát, hogy a most mozijainkban elstartoló Chopin - Párizsi szonáta kiemelkedik-e a biográfiai eredetű tévéfilmek erdejéből, vagy csak egy túltolt marketing piruett?

Harcra született: Mortal Kombatra fel!

Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!

Michael Jackson legendájának nyomában

Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.

Az emberi teremtés tragédiája

Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.

A bömballban minden lehetséges

A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.