Menü

A hazug embert előbb utolérik…

Vajon miért hazudnak az emberek? Mi késztet valakit hazugságra? A tudósok szerint ennek is megvan az oka, ugyanis megállapították, hogy a legfőbb hazugságoknak több típusa van, és mindegyiknek más a célja. Biztosan mindenki füllentett már élete során, a hazugságoknak pedig számtalan oka lehet. A kutatókat régóta foglalkoztatják ezek az okok, melyből több különbözőt állapítottak meg.

Mi ez a néhány tényező?

A megkérdezett emberek hazugságainak közel felét tették ki az öncélú, védekező hazugságok, melyekkel egy esetleges esemény negatív kimenetelét akarták megelőzni, elkerülni. A hazugságokkal meg akarták óvni magukat a kellemetlen következményektől. A második leggyakoribbak a kegyes hazugságok voltak, melyek legfőbb célja, hogy pozitív irányba tereljék az adott beszélgetést. Előfordul, hogy valaki azért nem mond igazat, mert másokat akar megvédeni a kellemetlenségektől.

Az is gyakori, hogy valaki a hazugságot arra használja, hogy önmagát előnyösebb színben tüntesse fel, ezzel előnyhöz jutva. A cél a hazugsággal az, hogy megvalósítsák céljaikat, feljebb jussanak a ranglétrán, vagy manipuláljanak valakit.

Kiderült az is, hogy a szorongó emberek füllentenek legtöbbször, míg az erős önkontrollal rendelkezők a legkevesebbszer.

Ha valaki megérteni szeretné a hazugságokat állító embereket, érdemes pszichológiai oldalról megközelítenie a jelenséget.

Hazugság és hazugság között is óriási a különbség. Lehet önzetlenül hazudni, a másik megnyugtatására, s vannak az ártóbb szándékú hazugságok, melyek következménnyel járhatnak. A tanulmányok rávilágítottak arra is, hogy a nők gyakrabban hazudnak önzetlenül, a férfiak hazugságára pedig az önzés a jellemzőbb.

Gyerekek esetében a füllentés oka gyakran a büntetés elkerülése. Felnőtteknél a hatalomgyakorlás is szerepel az okok között.

Mások megvédése is előidézheti az igazság elferdítését. Ha két barát meg akarja védeni egymást és így egymásra való tekintettel elhallgatják az igazságot, akkor az ok a másik személy megóvása.

A privátszféra.

Előfordul, hogy valaki nem szeretne magánéleti kérdésekre válaszolni és bizonyos témákba belemenni, ezért a privátszféra megóvása a célja a valótlan állításnak, ezzel épít ugyanis az illető maga köré védőfalat.

A szégyen elkerülése is szerepet játszik a lódításban. Ha kellemetlennek érzi valaki az igazságot, akkor hazudni kényszerül.

Sokszor azt gondolom nem arra kell törekedni, hogy felfedjük és leleplezzük a hazugságot, hanem hogy megértsük annak valódi okát.

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?