Pavor nocturnus – a gyerekkori alvászavarok egyike

Nem csak felnőttkorban talál ránk az alvászavar, aminek hátterében különböző okok állhatnak, hanem már csecsemő- és kisgyermekkorban is jelentkezhetnek különféle alvási problémák. Ezek közül az egyik legijesztőbb egy szülő számár a pavor nocturnus nevű jelenség.

A pavor nocturnus nevű alvászavar gyermekkorban, általában 2-3 éves kor körül jelentkezik. Pánikszerű kiabálással, sikítozással, reszketéssel, alvó állapotból való felüléssel és zavaros beszéddel jár. Átlagosan 7 éves korra szinte minden gyermek kinövi mindennemű kezelés nélkül.

A pavor roham az elalvást követő 3-4. órában kezdődik, ez egy olyan alvási szakasz, amikor még a gyermek nem álmodik. Innen tudhatjuk, hogy nem rossz álommal állunk szemben, hanem roham kerülgeti a gyermeket. Nagyjából 10-15 percig tart, ilyenkor bármilyen módon is próbálja a szülő megnyugtatni a gyerkőcöt, szinte lehetetlen csillapítani a tüneteket. Ahogy lezajlik a roham, a csemete visszafekszik és mintha mi sem történt volna, visszaalszik. Megfigyelhető, hogy a nagyobbak, az 5-6 éve korosztály már nem feltétlenül kiabál, hanem inkább felülve, üveges tekintettel maga elé mered, össze-vissza beszél, vagy öntudatlanul vergődik. A szülőnek tudatában kell lennie annak, hogy ilyen esetekben tehetetlen, hiába nyugtatja, öleli csimotáját, ő nem észlel ebből semmit, sőt, még durván el is löki magától az óvó kezeket.

A roham okaira a mai napig nem találtak konkrét magyarázatot. Az orvosok úgy vélik, hogy idegrendszeri és genetikai fejlődési okok állhatnak a háttérben. Jellemzően akkor jelentkezik, ha a gyereket túl sok élmény éri egy nap, jobban elfáradt az adott napon, mint máskor szokott, de az is befolyásolhatja, hogy esetleg olyan inger érte, ami megijesztette, akár egy tv műsoron keresztül. Bár még nem bizonyított tény, de összefüggést véltek felfedezni az orrmandulák megnagyobbodása által okozott nehézlégzés, fulladásélmény és a rohamok között.

A szülő azzal tud segíteni, hogy odafigyel a gyereket érő napközbeni ingerekre, hagyja eleget pihenni, kialakít egy napirendet, és nem a kütyük és képernyők világára hagyja a gyermek őrzésének gondját. Mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni, ha nem csak néha, hanem rendszeresen, egymást követő éjjeleken állandóan vagy, ha egy éjszaka alatt többször is előjön a roham, ha a gyermek elmúlt már 6 éves és még mindig fennálnak a tünetek, ha az éjszakai események kihatással vannak a napközbeni viselkedésre, vagyis túl fáradt vagy levert a gyerkőc.

Mindenképpen érdemes naplót vezetni a napközben történő eseményekről, mivel ezek támpontot adhatnak ahhoz, kiderítsék, mi az, ami annyira megzavarja a lurkót, hogy éjjel nem tudja ezt feldolgozni. Roham közben nem szabad lámpát kapcsolni, mivel az meghosszabbíthatja a roham hosszát, de mindenképpen a gyerek mellett kell maradni, mert az önkívületi állapotban megsérülhet, például leeshet az ágyról.

A pavor nocturnus egy olyan inszomnia, ami nagyon ijesztő, nem tudunk rajta szülőként segíteni, csak azzal, hogy a gyermek mellett maradunk, illetve odafigyelünk a lurkó helyes életvitelére, naplózzuk a napközbeni tevékenységeket, és várjuk, hogy a gyermek kinője ezt az alvászavart.