Menü

Tanítsuk közlekedni a gyerekeket!

Hogyan közlekedsz biciklivel? Mire kell figyelni, ha átkelünk az úton? Miért fontos a láthatósági jelek, fényvisszaverő eszközök használata, mivel kell felszerelni egy biciklit? Mikor kinek van elsőbbsége és miért kell bukósisakot viselni a kerékpáron? Hogyan használjuk a tömegközlekedést és miért fontos használni a gyerekülést, biztonsági övet? Ezeket a kérdéseket nyugodtan tegyük fel gyermekeinknek és tanítsuk őket tudatos közlekedésre!

A közlekedés legveszélyeztetetteb résztvevői a gyerekek, ennek pedig az az oka, hogy a kisebbek észlelési, tájékozódási és koordinációs képessége, reakciója még fejlődő szakaszban van, figyelmük még nem elég koncentrált és nem érzékelik a rájuk leselkedő veszélyeket sem, hiszen életkoruk sajátosságainak megfelelően nincs sokszor veszélyérzetük sem. A tudatos közlekedés fontosságára már egészen kisgyermekkorban el kell kezdeni a nevelést s természetesen ebben az első és legfontosabb a szülői példamutatás, ez pedig ott kezdődik, hogy soha nem csábulunk el még a legkisebb szabálytalanságra sem! Megfelelő helyen parkolunk, a zebrán kelünk át, fogjuk a gyerekeink kezét és nem kezdünk el futni villogó zöld jelzésnél.

A megfelelő minták kialakításában elsősorban a szülőknek van meghatározó szerepük, természetesen óvodákban, iskolákban is szükséges elkezdeni a tudatos közlekedésre és a megfelelő közlekedési magatartásra való nevelést, az alapvető közlekedési szabályokkal való ismerkedést.

Hasznos, ha a gyermekek a közlekedési táblákkal, jelzésekkel is hamar megismerkednek.

A legkisebbeknek is lehet mesélni erről, játékos módon, mesekönyvekkel, mondókákkal, rajzok segítségével, hiszen alapdolgokat így már a legkisebb korosztály is elsajátíthat, míg a nagyobbaknak a világhálón letölthető foglalkoztatófüzetek, vagy társasjátékok is rendelkezésükre állnak feladatokkal, közlekedéssel kapcsolatos tesztekkel.

Az iskolák és óvodák környékén különösen fontos odafigyelni a gyerekekre, hiszen akár becsengetésre sietünk, akár kicsengetnek, a fiatalok sokszor meggondolatlanul, kapkodva, figyelmetlenük közlekednek, átfutnak az utca túloldalán lévő ismerőseikhez, vagy az autó elé kiguruló labda után futnak.

A bölcsődés és óvodás gyerekeknek feltétlenül tudniuk kell, hogy mindig fogják a szüleik kezét, amikor átkelünk az úttesten, ezzel sok baleset megelőzhető.

A gyerekek egyharmada azért sérül meg az utakon, mert nem állnak meg, mielőtt lelépnek a járdáról, vagy nagyon gyakori probléma, hogy nem néznek körbe.

Ha szülőként mindent megtettünk és odafigyeltünk erre, példát mutattunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy gyermekünk elsajátította a tudatos közlekedés alapjait annyira, hogy a szabályokat akkor is betartsa majd, amikor nem fogjuk a kezüket.

Használt ruhát venni menő!

Sokan szeretik a használt ruha piacot, hiszen fantasztikus és egyedi darabok bújnak meg olykor-olykor a túrkálókban, ami manapság már egyáltalán nem kínos dolog.

Mi okozza az utazás utáni depressziót?

Tapasztalták már, hogy nyaralásból hazatérve szomorú hangulatuk lett? Ez az úgynevezett nyaralás utáni depresszió, amely egyáltalán nem ritka jelenség. Szerencsére az ilyenkor fellépő rosszkedv különböző módszerekkel enyhíthető.

Óvjuk okoseszközeinket, gyógyszereinket a melegtől!

Nem csak az emberek viselik nehezen a kánikulát, hanem a technológiai eszközök is megsínylik a szélsőséges időjárást. Az extrém időjárás nem csak az emberek életét nehezíti meg, de használati tárgyainkban is kárt tehet.

Nevelési módszerek, amelyek nem tesznek jót a gyermeknek

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.