Ghostingolás - Avagy eltűnni egy kapcsolatból

A “ghostingolás”, azaz a szellemé/köddé válás kifejezése, napjainkban egyre ismertebb fogalommá válik az internetnek köszönhetően. Röviden úgy lehetne megfogalmazni a jelenséget, hogy: Figyelmeztetés nélkül eltűnni bármilyen kapcsolatból, vagy közös programokat lemondani anélkül, hogy barátainknak ebben választási lehetősége, beleszólása lenne. Mindez pedig túlnyomó többségében az online térben zajlik.

A ghostingoló nem feltétlenül rossz ember

A ghostingolás pszichológiai szempontból egy egyértelműen önmagunkra koncentráló, viszont indirekt módja bármilyen kapcsolat lezárásának. Amikor egyszerűen csak nem válaszolunk valakinek, akkor a saját érdekünket helyezzük előtérbe, azonban a direkt véleményünket, a beletörődés, a menekülni vágyás, a gyász, a félelem, ritkább esetben az alárendelt pozíció miatt inkább nem mondjuk ki. Az emellett döntő ember igazából a kínos érzéseket, kényelmetlenséget, adott esetben a magyarázkodást akarja elkerülni.

A köddé válás egy folyamat is lehet, mivel ilyenkor csökken a kommunikáció gyakorisága és intimitása anélkül, hogy a partner egyértelmű információt kapna ennek okáról. Az eltűnésnek szinte minden kapcsolatban van előjele, sőt legtöbbször nem is csak egy, hanem rengeteg olyan jel, jelzés érkezik a másik fél részére akár teljesen nyíltan is amely utalhat arra, hogy valaki már nem érzi jól magát egy párkapcsolatban. Majd az sem feltétlenül igaz, hogy mindig a kezdeményezőnél van a kontroll, ugyanis a köddé válás néha pont amiatt jön létre, mert valaki túl nyomasztónak találja a másik felet, és menekülni akar tőle.

Nem kell ez az egész!

Sokszor azért válik valaki köddé, mert az adott randipartnere unalmassá válik, az egyik fél nem érez (már) a másik iránt vonzódást, valamint a jelenség, akkor is sokszor előjön ha valaki túlságosan át akarja venni a másik személy élete felett az irányítást. Amikor el akarunk tűnni valahonnan – legyen az bármilyen szituáció –, akkor azt érezzük, hogy belefáradtam ebbe az egészbe, és már nem vágyom az adott partnerre, vagy társaságra. Az egyszerű ignorálás pedig ennek egy mindenki számára szomorú, viszont könnyebb kiutat jelent, mikor egyszerűen csak nem válaszolunk a másik félnek, és erre az internetes kommunikáció adja a lehetőséget.

Ghostingolás a párkapcsolaton túl

A köddé válás túlmutat a párkapcsolatokon, ugyanis ghostingolhatunk barátot, ismerőst, munkatársat, osztálytársat, de szélsőséges esetben még egy felettünk álló személyt is legyen az éppen munkahelyen, vagy iskolában. Például nem csak egy párkapcsolatban válhatunk köddé, hanem miután kikerülünk egy adott iskolából, munkahelyről, ha úgy éreztük, hogy rossz volt a bennünket körülvevő közeg, akkor már megváltás lesz onnan megszabadulni. Ilyenkor nem csoda ha valaki egyszerűen nem válaszol azon embereknek, akik évekig bántották, nem ismerték el a munkáját.

Érdekes jelenség, hogy a ghostingolás szinte kizárólag velünk “egyszintű emberrel” történik, tehát senki sem mer például “tartósan nem válaszolni” a főnökének, tanárának mondván, hogy én akkor nem akarok dolgozni, vagy éppen valamilyen iskolai feladatot megcsinálni, mivel a “menekülő” emberek pont az efféle konfliktushelyzetektől félnek. Emellett ez a fajta tisztelet már gyerekkorban kialakul, ha durván akarjuk kifejezni, akkor ezt már gyerekként belénk nevelik, pont emiatt kevésbé merünk egy felettünk álló embert félvállról venni. Erre ráadásul rájön az a jelenség is amelyet sokszor hallhatunk, például tucatnyi filmet lehet említeni, amiben “főszereplőnk” úgy érzi, hogy ő egyszerűen nem veszi fel a telefont a főnökének, vagy nem válaszol neki, aztán persze még nagyobb slamasztikába keveredik. A ghostingoló ember pedig pont attól fél, hogy később még inkább magyarázkodnia kelljen valami miatt.

Miért fájdalmasabb?

Ha valaki úgy lép ki az életünkből, hogy nincs rá semmilyen magyarázat, és esélyünk sincs megismerni az okokat, netán érvelni vagy reflektálni, akkor tehetetlenséget érzünk. Ilyenkor kicsúszik a lábunk alól a talaj, azaz elveszítjük az események alakulása feletti kontrollt. Sajnos az elhagyott fél általában saját magában keresi az okokat, és ezáltal az önbecsülése, önértékelése csökken. Az okok és magyarázatok ismeretének hiányában a gyászfolyamat is akadályozott, ráadásul az elszenvedőnek elvész a bizalma, nehéz lesz újrakezdenie a dolgokat. A ghosting sajátos gyászt hív elő, ami hasonlít az egyik nap még jó volt, másnap meg már rossz jelenséghez.

Abban tér el, hogy egy szakítás, vagy haláleset esetén tisztában vagyunk azzal, hogy a jelen állapot visszafordíthatatlan, az ignorálás esetén a düh elhúzódó lehet, mivel tudjuk, hogy a másik él valahol, de nem kíván velünk kapcsolatba kerülni, ám létezésének tudata akár hamis reményeket is kelthet, viszont közben az elszenvedő is haragszik a kezdeményező félre.

Az elszenvedőnek az önostorozás marad

Sok férfi és nő elköveti azt a hibát, hogy saját magában keresi a problémát: vajon miért nem volt elég jó a másiknak? Mit tettek (vagy mit nem tettek) meg azért, hogy legyen folytatás? Mindent megadtam a másik félnek, és mégsem kellettem… Az önbizalomhiányos embereknél komolyabb krízis is előfordulhat ilyenkor. Valamint ez a gondolkodás csak további haragot szül, emellett az elszenvedő magában keresi a hibát, és lényegében véve csak a fájdalom, majd a harag marad számára. Inkább onnan érdemes megközelíteni a kérdést, hogy a kezdeményező félnek milyen hiányosságai vannak, mik azok a tulajdonságok, amik hiányoznak belőle, és miért döntött így, hogy egyszerűen nem válaszol, ezekkel a kérdésekkel egyfajta megnyugvást is találhatunk önmagunk számára.

A ghostingolás összességében egy nagyon szomorú jelenség, amelyben mindkét fél igazából vesztesként kerül ki, noha ezt legtöbbször nem mondják ki, és a legvégén pedig csak a düh marad. A folyamatot elindító ember legtöbbször menekül valami elől, egyszerűen nem akar magyarázkodni, további vitákba bonyolódni a másik féllel, szélsőséges esetben fél a másik féltől, emiatt választja a könnyebbik kiutat egy kapcsolatból. Az elszenvedőnek pedig marad az, hogy kérdéseket tesz fel magának, elkeseredetten várja, hogy hátha válaszol a másik fél, az önbizalomhiány pedig mindezt felerősíti, majd egy idő után csak a harag marad a másik fél iránt.