Menü

A fegyverként használt inkompetencia

Voltál már úgy, hogy azt érezted, hogy a környezetedben bizonyos emberek semmire sem képesek és mindent neked kell csinálni? Ennek sok esetben meg van az oka és szánt szándékkal történik így, ez pedig egy jól felépített stratégia.

Sokszor előfordul, hogy ember elfelejt valamit, mondjuk egy bevásárlólistáról, vagy bizonyos dolgokban nem annyira ügyes és ezekben az estekben segítséget kér, vagy ha a maga módján is, de megpróbálja megoldani a feladatot. Lehet ennek oka a fáradtság, szétszórtság, akár egy kis ügyetlenség, de mindegyik egyben hasonlít, mégpedig, hogy nem szándékos. Ennek a fordítottja, amikor valaki akarattal csinálja ezt, direkt hagyja ki a dolgokat, vagy vesz a megbeszélt helyett másik féle árut a boltban, vagy direkt összevissza pakolja be a mosogatógépet, akár mosógépet (gondolok itt a színes ruhák keverése a fehérekkel), hogy később ne neki kelljen ezt megtennie. Ezt hívjuk stratégiai vagy fegyverként használt inkompetenciának.

A stratégiai inkompetencia arról szól, hogy valaki ki akarja húzni magát a rá szabott feladat alól, és az ezzel járó felelősség alól is. A lényeg, hogy burkoltan, de azt közvetítse, hogy ő nem akarja megtenni, amit kértek tőle, hanem tegye meg az, aki „jobban ért hozzá”. Ez nem jelenti azt, hogy nem képes ellátni a feladatát, csupán nem akarja megcsinálni, úgy tesz, mint aki alkalmatlan a dologra. Ez általában a párkapcsolatokban és a családi kapcsolatokban figyelhető meg, és nagyon komoly súrlódásokhoz és veszekedésekhez vezet.

Nem csak azért, mert a másik fél úgy érzi egy idő után, hogy egy az életben maradáshoz is inkompetenssel él együtt, hanem ez a fél bizony egy idő után mindent maga csinál és belefárad. Felborul az egyensúly, minden feladat egy emberre hárul, ami egy idő után magától értetődővé válik, hogy azt neki kell megcsinálni. Nagyon egyszerű példa erre, amikor egy párkapcsolatban csak a nő dolga a házimunka, a gyerekek életének logisztikai irányítása, a bevásárlás, miközben amúgy ő is ugyanúgy dolgozik mondjuk nyolc órában, mint a párja. Ezt egy darabig lehet csinálni, de egy idő után nem fog menni, hogy hátóval hat lovat kell megülni.

Könnyen felismerhető ez a helyzet, hiszen csak oda kell figyelni mi történik körülöttünk. Amikor egyre többet hagyja el a szánkat, hogy „inkább megcsinálom én”, na, az már intő jel. Az is megfigyelhető, hogy valaki mindig egyedül van a dolgaival, pedig párkapcsolatban él, hiszen a kapcsolatok általában adok-kapok elvek alapján működnek. Manipulatív, tisztességtelen és bizalmatlan kapcsolat alakul ki. Ezen csak úgy segíthetünk, ha előre lefektetjük a szabályokat, megbeszéljük, kinek mi a feladata, és segítjük egymást mindenben, amiben tudjuk, így egy kiegyensúlyozott, egyenlőségekkel működő, boldog kapcsolatban élhetünk.

A fegyverként használt inkompetenciával a manipulatív személy áthárítja a felelősséget és kötelezettséget a másik félre, ezzel pedig kimondatlanul is bántja a párját. Védekezzünk ellene az állandó kommunikációval és a feladatok egyenlő elosztásával.

A mindfulness ereje a mindennapokban

Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.

A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele

A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.

A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban

A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.