Pacsirták és baglyok, avagy eltérő bioritmus a párkapcsolatban

Min szokott egy pár általában összeveszni? Nem csukja le a vécé fedelét! Ledobja a szennyes-tartó mellé a zokniját! Nem csavarja vissza a kupakot a fogkrémes tubusra! Eléggé triviálisnak tűnő apróságok, mégis, szinte válóokká fajulhatnak.

Az viszont tényleg eléggé meg tudja pecsételni egy párkapcsolat sorsát, ha annyira más a két fél bioritmusa, hogy abból sorozatos konfliktusok támadnak.

Vegyünk a két klasszikus típust, a pacsirtát és a baglyot. A pacsirta hajnalban kel kakasszóra (vagyis akkor, amikor a pacsirta csicsereg), a reggeli-délelőtti órákban a legenergikusabb, de estére már mosogatórongynak érzi magát, és a tyúkokkal megy aludni. A bagoly viszont, ha nem is teljesen éjszakai életmódot él, azért erősen közelít hozzá. Szeret későig az ágyban lustálkodni, lassan indul be a napja, de délután felé már formába lendül, és nagyon későn fekszik le.

Természetesen egy ember lehet ezek kombinációja is, azaz ha olyan az illető, hogy beéri kevés alvással (akár az én férjem), akkor kora reggel ébred, és éjjel tér nyugovóra. A másik variáció (akit én csak lustaságnak hívok), akit az istennek se lehet kirángatni reggel, és sötétedéskor már csukódik is le a szeme, tehát gyakorlatilag többet alszik, mint amennyit ébren van.

Akkor vizsgáljuk csak meg ezt a párkapcsolatok szemszögéből. Hol tud ez bezavarni két ember életébe? Hát nem mindegy nekik, hogy ki mikor kel és mikor fekszik, mikor energikusabb és mikor fáradtabb?

Nem!

Képzeld csak el a következő helyzetet. Tegyük fel a feleség a pacsirta, a férj a bagoly. (Ez amúgy tényleg az általánosabb.) A nőnek hajnalban kipattan a szeme – ha magától, az a szerencsésebb, mert az ébresztőóra korai pityegése már összetűzésre adhat okot. Szívesen tornázna egyet hangos, lendületes zenére, de nem lehet, mert a férje még alszik. Örömmel pakolná el a szárítóról az edényeket, de a csörömpölés felébresztené élete párját. Szívesen futna egyet vele a parkban, de az nemhogy futni képtelen, még az ágyból kimászni is.

Aztán elérkezik az este: a férfi a tévé vagy a gép előtt ül, a nő viszont érzi, hogy mindjárt elbóbiskol, és még nem is beszélgettek, nem is bújtak össze. A férj megnézne egy meccset, meghallgatna egy koncertfelvételt, esetleg el is menne otthonról pizzázni vagy moziba, de nem kellemes társaság egy étteremben ásítozó, a filmbe bealvó feleség.

A helyzet akkor nehéz, ha a felek teljes csendben és sötétségben szeretnek pihenni.

Az a lényeg, hogy valahogy összecsiszolódjanak. Nem hiszem, hogy jó megoldás, hogy a pacsirta elkezdi keltegetni a párját, és kirángatja az ágyból, és az sem, hogy a bagoly húzza-halasztja az időt, pedig a párja már rég jó éjszakát kívánna neki.

Nem jó megoldás az első, mert ha ugyan fel is kel az illető, akkor is csak kómásan jár-kel, nem produktív a napnak ebben a korai szakában. Persze az se nyerő, ha a bagoly visszahúzza a kikászálódni készülőt az ágyba, mert ha ilyenkor be is alszik az illető, pont átalussza a számára legenergikusabb napszakot, és később csak még fáradtabbnak fogja magát érezni.