A jó, a rossz és a Barbie
- Dátum: 2023.09.03., 07:44
- Vass Attila
- gender, karikatúra, kritika, popcorn, tanmese, társadalom
Az év filmes eseményévé vált a Barbie miután a fiús Top Gun 2 tökéletes piaci tavalyi időzítését lemásolva megagiga siker lett a mozikban. Jókor volt jó helyen. Az első nagy dollár milliárdos bumm egy női rendezőtől-írótól (Greta Gerwigtől), gyönyörű főszereplők, álomdíszletek, durván túltolt marketing. Margot „gyönyörű” Robbie mint sztereotipikus Barbie és Ryan „kockahas” Gosling mint Ken, látszólag minden a helyén van. A helyzet azonban sokkal árnyaltabb. Az előzetessel ellentétben egy túltolt társadalmi szatírát kapunk, amely egyszerre akar popcorn mozi, tanmese és jövőbe mutató gender almanach klasszikus lenni.

Egy női karnagy által levezényelt kötéltánc a gagyi és a tartalmas gondolkodtatás leheletfinom mezsgyéjén. Miközben ránk szabadít egy nagyon durva feminista dicshimnuszt és sértődött női energiák verbális tombolását. Sok frusztrációját beletették a nyugati női fogyasztói társadalmának és nem szégyellték zsibbasztóan tételmondatokként az arcunkba tolni. Így ez a film annyira szájbarágós lett, mint egy fogtömés. Tömény hangulat, amely részleteiben messze jobb élmény, mint az egész mű.
A sztori botegyszerű: egy sematikus álom Barbie világban meghibásodik az idill és felkerekedik a két főhős, hogy helyre tegye a dolgot a való világban azaz Los Angelesben. A poénforrások néha remekül működnek ezzel kapcsolatban, bár Will Ferrell a rosszul megírt babagyár elnöki szerepét is csúnyán aluljátsza, és idegesítő. A férfiuralom és a női szerepekben fuldokló átlagnő kálváriája hálás téma. Megérett rá az idő és a mozis tudatunk. A depressziós, narancsbőrös Barbie reklámon visítva röhögtem, bevallom őszintén, míg Ken musical betétjein erősen csóváltam a fejem, ahogy a Kenek!! csatáján is.

A díszletek elsőosztályúak, a poénok nagy része remekül feldobott és a két ismert kirakati színész megtalálta a hangot a szerepükkel. Zavarba is hozott kicsit a mozi, ami azért egy jó jel. Kicsit nehéz is volt a velem mozizó kedves hölgyeménnyel beszélgetnem pasiként utána. Még akkor is, ha a filmből Allan figurájával csak tudtam azonosulni, de vele nagyon. Kicsit több pimaszsággal lehetett volna a Barbie egy tűpontos kritika is, de inkább nagyközönség film lett. Szóval támogatni kell a női egyenjogúságot és segíteni a milliónyi teendő közt a pasik dominálta nyugati világban küzdő hölgyeket. Köszönjük ezt az üzenetet, amelyhez egy rózsaszín celluloid hangulati, dramaturgiai és esztétikai hullámvasúton át vezetett az út. Nem jó mozi született, de nem is rossz, csak olyan Barbie.
Michael Jackson legendájának nyomában
Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.
Az emberi teremtés tragédiája
Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.
A bömballban minden lehetséges
A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.
Egy ipari tragédia és az igazság ára
A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.
Hűtlenek: kapcsolati pszichodráma haladóknak!
A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.