Menü

Miért hazudunk?

A hazugság természetét az indítékai határozzák meg - kétféle indíték létezik: az önérdek és a másik ember érdeke. Lehet önzetlenül hazudni, nehogy a másik nyugtalankodjon, vagy megijedjen valamitől, az ilyen hazugságok a másik fél "érdekében" történnek. Léteznek másfajta gyakori hazugságok, amelyek ártalmatlanok, s a másikra nézve nincs komolyabb következményük. Az ártóbb szándékú hazugságok akár a megfogalmazóra akár a címzettre nézve súlyosabb, vagy végzetesebb következménnyel járhatnak (pl. ártatlan ember elítélése).

1. A büntetés elkerülése

A büntetés elkerülése az egyik leggyakoribb motiváció a hazugságra. Ide sorolható a gyorshajtás vagy a bliccelés miatti szabadkozás is. Mindez azért, mert bizonyos helyzetekben következményekre számíthat az, aki elmondja az igazat.

2. Hatalomgyakorlás

A hatalom gyakorlása mások felett szintén jó ok a hazudozásra: hatalmas erőt birtokol az, aki ismeri az igazságot, és ha felfedi azt, alapjaiban változtathatja meg az adott szituációt. Aki a tények tudatában van, az hatalmat gyakorol mások felett, és olykor nehéz feladni ezt a meghatározó szerepet.

3. Mások megvédése

Egy másik személy megóvása is sarkallhat füllentésre személyeket, hiszen az ember nemcsak saját érdekében, de másokért is kész elhallgatni az igazságot. Az ilyesfajta ferdítések hátterében általában a szeretet bújik meg, ami valamelyest fel is menti a füllentőt tette alól.

4. Személyes előmenetel

Előfordul az is, hogy az ember saját előbbre jutásáért hazudik. Ilyen helyzetek például fordulhatnak elő, de sajnos sokan ferdítenek a siker érdekében randevúkon is. A pszichológus szerint egyébként ez a hazugság második leggyakoribb motivációja.

5. Mások elismerésének kivívása

Különösen gyerek- vagy tinikorban jellemző, de sokan, felnőttek is képesek igaz énjüket és véleményüket elrejteni, és valótlanságokat állítani magukról azért, hogy ezzel szimpatikusabbá tegyék magukat, vagy elnyerjék mások elismerését.

6. A privátszféra megóvása

Előfordul, hogy az ember egy-egy füllentéssel vagy bölcs hallgatással épít maga köré védőfalat. Mivel a magánéletre mindenkinek szüksége van, ez gyakran motiválja az embereket az igazság elhallgatására.

7. Egy kellemetlen szituáció kivédése

Az igazmondás nem mindig kifizetődő, és aki kellően óvatos, a hallgatással ki tudja védeni a kellemetlennek ígérkező helyzeteket.

8. A szégyen elkerülése

Az ember sokszor azért kényszerül hazudni, mert tudja, hogy ha kiderülne az igazság, számára nagyon kellemetlen, akár szégyenteljes helyzet bontakozhatna ki. Emberi dolog, hogy az ilyen helyzeteket valaki nem szeretné átélni, tehát igyekszik eltussolni, vagy nem vállalni az igazságot.

9. A veszély elkerülése

Az ember olykor nemcsak lelki, hanem testi értelemben sem fedheti fel saját gyengeségét. Az ilyen, testi épség érdekében szórt hazugságok általában ösztönös védekező reakcióként fogalmazódnak meg.

Néhány módszer, amivel utolérhető a hazugság!

Mondassuk el a sztorit, fordított időrendi sorrendben! Egy kitalált történetet sokkal nehezebb megfordítani, mint egy valódit. Az időbeli egymásutániság egyhamar felborulhat, és az illető lelepleződik.

Tartsunk szemkontaktust az illetővel! A hazug ember általában befelé figyel. A tekintete általában valamilyen mozdulatlan tárgyra irányul épp ezért, tehát a felidézés (főleg a hazugságé) egyáltalán nem könnyű, élő szemkontaktus fenntartása mellett.

Tegyünk fel váratlan kérdéseket! A (professzionális) hazudozó általában kerüli a "nem tudom/nem emlékszem" formulákat, inkább kitalál valamilyen elfogadhatónak tűnő válaszokat. Ezért érdemes váratlan kérdéseket feltenni neki, és azt megismételni.

Az ördög ügyvédje. Számos hazugság vélekedésekkel, hitekkel kapcsolatos. A profi hazudozó ügyel arra, hogy ideológiai helyzete, véleménye tiszte, világos legyen... Őket úgy lehet zavarba hozni, hogy legyenek ők az ördög ügyvédjei, és mondják el valódi véleményüket egy üggyel, dologgal kapcsolatosan. A hazug ember gyorsabban és bővebben reagál erre, mint aki igazat mond, és keresgéli a megfelelő szavakat, kifejezéseket, "filozófiát".

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?