A sématerápia célja

Szükségleteink, vágyaink felébredésekor ezek kielégíthetőségére vonatkozó, az életünk során szerzett tapasztalataink emlékei is megjelennek. Sok lelki probléma hátterében az áll, hogy saját vágyaira, szükségleteire kapott, azokat elutasító, érvénytelenítő társas válaszok emléke hatással van a jelenre és ezért gyakran tévesen azt feltételezzük, hogy környezetünk a jelenben is elutasítóan válaszolna vágyaink kifejezésére.

Ezen emlékek lenyomatai konkrét emlékekként, belső dialógusokként, gondolatokként, homályos rossz sejtésként, vagy testi tünetek formájában jelenhetnek meg. A változáshoz szükséges ezeket a belső akadályokat felismerni, megnevezni és elkülöníteni a külső akadályoktól.

A külvilágból jövő ingerek és a belső, testi, lelki, és érzelmi folyamatok feldolgozását, tudatosulását összefoglalóan kognitív folyamatoknak nevezzük. A kognitív terápia első szakasza ezen kognitív folyamatok megismertetésére épül. Második szakaszában a kognitív folyamatok önmagunkon való megfigyelését gyakoroljuk és megfigyeléseinket a csoporton megosztjuk társainkkal, így felismerhetjük, hogy hasonló helyzeteket egyes csoporttagokkal mennyire hasonlóan értékelünk, másokkal pedig mennyire különbözően.

A csoportos forma lehetővé teszi, hogy a csoporton történtek értékelését meg tudjuk beszélni a csoporttagokkal, ez elősegítheti azt, hogy a múlt árnyait el tudjuk választani tényleges történésektől. Fontos tapasztalat annak felismerése, hogy amit én gondolok arról, amit másik gondol, eltérhet attól, amit ő valójában gondol.

A múlt élményei rányomják a bélyegüket a jelenre, vagy más szavakkal megfogalmazva, mint egy szemüveg bizonyos dolgokat felnagyítanak, másokat elhomályosítanak. Például, egy társas helyzetben az elutasítás, kritika, elnyomás legkisebb jelét is felnagyítják, viszont a vonzalom, a szeretet, a dicséret jelzéseit figyelmen kívül hagyják, így belsőleg akadályozzák meg azt, hogy örömteli új élményekre tegyünk szert.

Negatív kognitív sémának nevezzük az a folyamatot, amikor rendszeresen azt feltételezzük, hogy vágyaink, szükségleteink jogtalanok, és mások számára is elfogadhatatlanok, még mielőtt a másik valójában elutasítana minket. A terápia harmadik szakaszában a ránk jellemző sémák azonosítására, megnevezésére törekszünk, és felfedezzük a tünetek kialakulásában játszott szerepüket. A terápia negyedik szakaszában arra törekszünk, hogy megkérdőjelezzük, ezen sémákat, és felfedezzük vágyaink kielégítésének, céljaink elérésének új lehetőségeit.

A csoportterápia során a terapeuták elmagyarázzák a fenti folyamatokat, majd különféle segédeszközök (kognitív napló, logikai hibák jegyzéke, kérdőívek, séma leírások, folyamatábrák) segítségével a csoporttagok el kezdik megfigyelni belső folyamataikat. Majd a megfigyelt belső folyamatokról beszélgetnek, időnként szerepjátékok formájában eljátsszák a kialakulásukban szerepet játszó emlékeket. Mindezt azért teszik, hogy vágyaik kielégítését korlátozó, régi, berögződött mintázatokat megtörjék és új, valóságosabb, remélhetőleg örömtelibb képet alkossanak magukról, másokról és a világról.