Nosztalgiahullám a modern Beverly Hills-ben
- Dátum: 2024.08.12., 20:17
- Szabó Máté
- akció, krimi, nosztalgia, vígjáték, zsaru
A Beverly Hills-i zsaru negyedik részére, már a kilencvenes évek óta várnak a rajongók. Úgyhogy kisebb csodával ért fel, hogy végre ténylegesen sikerült elkészíteni. Emiatt mindenképp fellélegezhetünk: hosszú szülés volt, sok idő telt el azóta. A negyedik résszel viszont Eddie Murphy visszatért, méghozzá a széria semmit sem öregedett, csak átalakította a régi stílust.
Akciódús kezdés
A film nyitójelenete erősen kezdődik, felcsendül a Heat is On (amely még az első rész nyitányában kapott helyet), és Axel Foley részt vesz egy a fél városon át tartó autós üldözésben úgy, hogy egy hókotrót vezet. Az eredmény olyan, amilyet elképzelünk és amilyet már megszokhattunk: tucatnyi összetört autó, Axel az üldözés közben a felettesét próbálja meggyőzni arról telefonon, hogy ő igazából csak teljesen véletlenül keveredett ebbe a szituációba, miközben fel van függesztve, majd egy komplett épületet is lerombolnak. Az erős nyitány után megismerjük Foley lányát (Taylour Paige), újra találkozunk Billy Rosewooddal (Judge Reinhold), ezzel is igyekszik a film felváltva pipálgatni ki a nosztalgiafaktort, valamint azt, hogy picit új színt is vigyen a megszokott közegbe. Miután kiderül, hogy mindkettejük élete veszélyben van, hősünknek meg is van az indok arra, hogy ismételten Beverly Hills-be utazzon, ahol aztán rengeteg kaland várja, és közben a lányával való kapcsolatát is rendeznie kell.
A valódi sztori később indul
Beverly Hills-ben szép lassan kibontakozik a sztori, mely szerint Foley lánya ügyvédként dolgozik és egy olyan ügyben kezd el nyomozni, amivel nagyon nem kéne foglalkoznia, egy befolyásos – látványosan korrupt és bűnös – ügyész (Kevin Bacon) pedig nagyon szeretné, hogy apa és lánya ne járjon sikerrel. A korrupcióban nagy örömmel fürdőző gonosztevők előszeretettel tették tiszteletüket eddig is ebben a szériában, úgyhogy sok meglepetés itt sincs, de talán nem is kell világmegváltási szándék. Elég egy karakteres antagonista, akiről lerí, hogy vaj van a füle mögött és aki látható örömmel végzi gonosz és simlis tevékenységeit, Baconnek ez pedig álmából felébresztve is tökéletesen megy.
Ha pedig hozzárakjuk Eddie Murphy nagy dumás tevékenységét, akkor adott is a képlet. A két karakter, valamint a tucatnyi bűnöző az egész film alatt fenntartja a feszültséget, de azért nem nehéz kitalálni, hogy a végén mindenki elnyeri méltó büntetését. A sztori jól modernizálta önmagát, persze a dolgok a régiek maradtak, de a stilisztika, a képi világ megújult, és ez elviszi a hátán az alkotást. Mark Molloy rendezésében láthatunk több, ütős akciójelenetet, amik lehet nem maradnak emlékezetesek, de maguk a koreográfiák hihetőek, és jól ötvözi a régi idők beszólásait, karaktereit, a modern filmek akciójeleneteivel.
A régi stílus
Eddie Murphy újra szövegel, borsot tör a rosszfiúk orra alá, a film pedig néha ugyan jelzi, hogy az idő eljárt felette, a régi stílus ma már sértő lenne, de alapvetően itt van újra és hozza a formáját. Ahogyan mindenki más is nagyjából ugyanúgy felsorakoztatja azokat a karakterjegyeket, amik eddig emlékezetessé tették őket. Billy szobájának a falán ugyanúgy ott van egy Rambo poszter, ugyanúgy szereti a puskákat, Taggart ugyanúgy a falnak megy ettől az egész káosztól, amit Axel okoz a jelenlétével. Főszereplőnk személyében alapvetően egy szórakoztató, szerethető, de nem túl elmélyített karakterről beszélünk, akinek legfőbb jellemzője, hogy nagyszájú, pimasz figura, és aki ezen felül remek nyomozó és hűséges barát.
Ennek a karakternek abszolút elidegeníthetetlen velejárója az az időbeli közeg, amelyben megszületett, és a rengeteg akció amit átél. Emellett kiszámítható a történetben a lányával való kapcsolata, ami aztán a végére jóra fordul, és mindenki megbeszéli az érzéseit egymással. A Joseph Gordon-Levitt által alakított Abbott nyomozó egyfajta vérfrissítés a filmben, aki már a modern világ nyomozását képviseli, ad új színt a történethez, de a főszereplő egyértelműen Eddie Murphy marad.
Nosztalgiahullám modern köntösben
Főhősünk kellő energiával veti bele magát a szerepbe újra, látni rajta, hogy tényleg szereti, éli ezt a karaktert – méghozzá nem is kicsit –, még mindig jól áll neki a szertelenség, ahogyan az is jól áll neki, hogy a felette eljárt évtizedek egyszerűen képtelenek bármit is fogni rajta. Ezt meg is jegyzi a filmben felettesének, akit most már Paul Reiser személyében tisztelhetünk (ő is egy a tucatnyi visszatérő figura közül).
A film sokszor érezhetően visszafogja az igazi beszólásokat, a túl sok dumálást, amivel már kellemetlen lenne, az akciójelenetek hihetőek, a karakterek pedig hozzák a régi idők világát. Kell ennél több? Igazából nem, ez már bőven elég, ha nem is klasszikus popcorn sztori, de a Beverly Hills-i zsaru egy az elejétől a végéig izgalmas, szórakoztató alkotás, rengeteg poénnal, vicces karakterrel, aki látta a széria előző részeit, annak kötelező darab. Valamint ne feledjük, hogy azóta már egy komplett generáció felnőtt, akiknek lehet, hogy ez az alkotás lesz A Beverly Hills-i zsaru.
Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom

Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?

Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban

A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.
Halálos séta

A hosszú menetelés nem a klasszikus King-horrorok közé tartozik, hanem egy feszült és lélekpróbáló thriller, amelyben ötven fiú indul el egy halálmenetre, ahol a szabály egyszerű: aki megáll, meghal. A film naturalista ábrázolása, erős dialógusai és színészi alakításai – különösen Cooper Hoffman, David Jonasson és Mark Hamill játékával – folyamatos feszültséget teremtenek. Bár pszichésen megterhelő és helyenként brutális, mély társadalomkritikája és valóságshow-szerű bemutatása miatt elgondolkodtató élményt kínál.