Menü

A Marvel név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez…..

A Marvel garantáltan ADHD gyanús, legmocskosszájúbb szexista mutánsának, Deadpoolnak kalandjai trilógiává bővültek. A rendezői székben Shawn Levy, aki már a Free guyban is nagyot virított a főszereplő, szépfiú Ryan Reynoldscal. Az örökifjú, Hugh Jackman agyongyúrva haknizik még egyet (de tuti nem utoljára) Rozsomákként a szadomazo jelmezes, energiabomba haverja véráztatta aprítása közben. Igazi rajongói geek fesztivál, vagy töredezett, túltolt Fox karakter paródia zsibvásár? Egy kicsit mindkettő. Ryan Reynolds élvezi az akrobatikus trükk áradatokat és a töméntelen altesti humort. Rengeteg vér és szigorúan 18-as karika, induljon hát az utazás.

A Fox bekebelezése után várható volt, hogy a Marvel a sokadik multiverzumos gagyi túlhajtása után igyekszik majd a rengeteg sztori elemet egybegyúrni, és ennek most jött el az ideje. A Deadpool és Rozsomák már nem is film, hanem egy túlpörgetett humoregyveleg, amit a rajongók nagyon élveznek, vártak, áhítoztak érte. Inkább hasonlít egy Youtube videócsatorna epizódjainak laza füzérére, mintsem valahonnan valahová tartó történetre. Nem egységes, de annyi kikacsintással bír, hogy nehéz nem lelkesedni érte. Ha nem lenne benne nekrofília és állandó utalás a legkülönbözőbb szexpoziciókra talán lehetne klasszikus, így viszont a példátlan médiakampánya ellenére is nem több mint egy erőteljes, rajongói erekció. És ezt büszkén vállalja. A túltolt zenei betétek, a lassítások és a kamerába beszólogatások pedig csak ennek a pénztárcánkra menő, töredezett előadásnak alap tartozékai.

A forgalmazás előtti botrány ellenére (Rozsomáknak más a hangja, mint eddig) a szinkron eléggé rendben van. Ami abszolút dicsérendő, hogy az egykori Farkasként fordítás miatti fanyalgásomnak is adnak pár poént. Egy cameo karakter franciás angoljából csináltak csak suttyó paraszt akcentust, ami persze vicces, de nagyon nem autentikus. Az is igaz, hogy mondjuk a New Orleans-i kevert, helyi nyelv itthon nem mondana semmit. Beugró szereplőből rengeteg akad, és a régi Fox-osokat kellemes nosztalgiával fogadtam. W. Snipes Pengéjéért külön pacsi a készítőknek. Ebben az ugrabugráló, fan simogató szekvenciahalmazban egy igazi főgonosz is előkerül (a remek Emma Corrin), mert ha kicsi a tét a kedvünk sötét.

Az akcióorgiák közepette a vérben úszó vásznon persze kihasználják a párhuzamos világok képregényeinek karakter duplikációi adta vicceket is. A végső ítéletem pár nappal a film(?) élménye után, kifejezetten pozitív. Tényleg megkapják a kocka rajongók, amire egész évben vágytak. Egy átlag szemlélő biztosan furcsállni fogja a sikert, meg ezt a Deadpool jelenséget. A moziba belépés tehát szigorúan 18éves kor felett, a haladóknak. Nekik viszont kötelezően szabadon választott darab. A Madonna szám meg nagyon kellett oda!!Na jó, de az Nsync a főcímben? Ezért legközelebb veszélyességi pótlékot kérek a főnökömtől.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.

Del Toro újraéleszti a Frankensteint

„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.

Az ember, aki az USA-ban született

Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.