Menü

A Marvel név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez…..

A Marvel garantáltan ADHD gyanús, legmocskosszájúbb szexista mutánsának, Deadpoolnak kalandjai trilógiává bővültek. A rendezői székben Shawn Levy, aki már a Free guyban is nagyot virított a főszereplő, szépfiú Ryan Reynoldscal. Az örökifjú, Hugh Jackman agyongyúrva haknizik még egyet (de tuti nem utoljára) Rozsomákként a szadomazo jelmezes, energiabomba haverja véráztatta aprítása közben. Igazi rajongói geek fesztivál, vagy töredezett, túltolt Fox karakter paródia zsibvásár? Egy kicsit mindkettő. Ryan Reynolds élvezi az akrobatikus trükk áradatokat és a töméntelen altesti humort. Rengeteg vér és szigorúan 18-as karika, induljon hát az utazás.

A Fox bekebelezése után várható volt, hogy a Marvel a sokadik multiverzumos gagyi túlhajtása után igyekszik majd a rengeteg sztori elemet egybegyúrni, és ennek most jött el az ideje. A Deadpool és Rozsomák már nem is film, hanem egy túlpörgetett humoregyveleg, amit a rajongók nagyon élveznek, vártak, áhítoztak érte. Inkább hasonlít egy Youtube videócsatorna epizódjainak laza füzérére, mintsem valahonnan valahová tartó történetre. Nem egységes, de annyi kikacsintással bír, hogy nehéz nem lelkesedni érte. Ha nem lenne benne nekrofília és állandó utalás a legkülönbözőbb szexpoziciókra talán lehetne klasszikus, így viszont a példátlan médiakampánya ellenére is nem több mint egy erőteljes, rajongói erekció. És ezt büszkén vállalja. A túltolt zenei betétek, a lassítások és a kamerába beszólogatások pedig csak ennek a pénztárcánkra menő, töredezett előadásnak alap tartozékai.

A forgalmazás előtti botrány ellenére (Rozsomáknak más a hangja, mint eddig) a szinkron eléggé rendben van. Ami abszolút dicsérendő, hogy az egykori Farkasként fordítás miatti fanyalgásomnak is adnak pár poént. Egy cameo karakter franciás angoljából csináltak csak suttyó paraszt akcentust, ami persze vicces, de nagyon nem autentikus. Az is igaz, hogy mondjuk a New Orleans-i kevert, helyi nyelv itthon nem mondana semmit. Beugró szereplőből rengeteg akad, és a régi Fox-osokat kellemes nosztalgiával fogadtam. W. Snipes Pengéjéért külön pacsi a készítőknek. Ebben az ugrabugráló, fan simogató szekvenciahalmazban egy igazi főgonosz is előkerül (a remek Emma Corrin), mert ha kicsi a tét a kedvünk sötét.

Az akcióorgiák közepette a vérben úszó vásznon persze kihasználják a párhuzamos világok képregényeinek karakter duplikációi adta vicceket is. A végső ítéletem pár nappal a film(?) élménye után, kifejezetten pozitív. Tényleg megkapják a kocka rajongók, amire egész évben vágytak. Egy átlag szemlélő biztosan furcsállni fogja a sikert, meg ezt a Deadpool jelenséget. A moziba belépés tehát szigorúan 18éves kor felett, a haladóknak. Nekik viszont kötelezően szabadon választott darab. A Madonna szám meg nagyon kellett oda!!Na jó, de az Nsync a főcímben? Ezért legközelebb veszélyességi pótlékot kérek a főnökömtől.

Humorral figyelmeztet a Pixar új kalandja

Daniel Chong első Pixar-rendezése egyszerre vicces, megható és aktuális. Az Agyugrász nemcsak az év egyik legszórakoztatóbb animációs filmje, hanem egy fontos figyelmeztetés is arról, hogy milyen világot építünk fel és hagyunk magunk után.

Chopin zenéje megküzd a halállal is

A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták az élettörténetének ezt a szeletét. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal. Lássuk, hát, hogy a most mozijainkban elstartoló Chopin - Párizsi szonáta kiemelkedik-e a biográfiai eredetű tévéfilmek erdejéből, vagy csak egy túltolt marketing piruett?

Harcra született: Mortal Kombatra fel!

Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!

Michael Jackson legendájának nyomában

Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.

Az emberi teremtés tragédiája

Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.