Tehetünk a lámpaláz ellen!
- Dátum: 2024.11.04., 20:53
- Martinka Dia
- képek: pixabay
- állásinterjú, begyakorol, egészséges, elront, érzés, félelem, felfokozott, gátlás, hallgatóság, idegesség, izgalmi, izgalom, kényszermozgás, konferál, lámpaláz, légzéstechnika, lélektan, leszerepel, maximális, normális, önbizalom., pótcselekvés, prezentáció, pulzus, rendezvény, sikerül, stressz, szapora, szereplés, szívverés, teljesítmény, vizsga
Azt gondolom bármennyi ideje is dolgozik valaki színészként, tart előadásokat, szerepel gyakran, konferál rendezvényeken, bemondó egy tévében, rádióban, egy érzés sosem fog megszűnni, elmúlni, megváltozni, de még enyhülni sem: ez pedig a lámpaláz.
Nem kell színésznek vagy műsorvezetőnek lennünk, enélkül is mindenki ismeri ezt a fojtó érzést, hiszen mindannyian voltunk már vizsgán, állásinterjún, szerepeltünk esetleg nyilvánosan, tartottunk előadást. A lámpaláz egyrészt normális és egészséges, másrészt nagyon meg tudja nehezíteni a szereplést, előadást, vizsgát.

A lámpaláz egy lélektani gátlás, egy szereplés előtti félelem, egy felfokozott izgalmi alapállapot. Jellemző oka pedig a félelem és aggódás, hogy nem leszünk elég ügyesek, nem vagyunk elég jók, hiába szeretnénk megfelelően szerepelni, félünk, hogy elrontunk valamit, bakizunk, netán nevetségessé válunk azzal, ha hibázunk. Sokszor gyerekkori trauma játszik közre, talán mások gúnyolódása akár gyermekkorban, az iskolában, mikor kiálltunk felelni vagy szavalni és kinevettek minket.
Mi az, ami segít elviselni a lámpalázat?
Az egyik legfontosabb ilyen segítség az önmagunkba vetett hit. Hogy képesek vagyunk rá és sikerül.
A másik, hogy elfogadjuk: igen, izgulok, van ilyen, vállalom, normális dolog, más is ideges, izgul ilyen szituációban. Természetes dolog. Nem félek, csak izgulok, nem rettegek, csak izgatott vagyok.
Használjuk bátran a pozitív gondolkodást! Az előadás előtt képzeljük el a lehető legjobb történést. Kiállunk, előadunk, nyugodtan és érthetően beszélünk, egyenletesen lélegzünk, nem kapkodunk a mondanivalóval, nem hadarunk. Képzeljük el, hogy milyen jól fog sikerülni és így is lesz.
Tartsunk főpróbát az előadásból, akár magunknak, akár valamelyik családtagunknak, akár a tükör előtt, próbáljuk el a testtartást, beszédtempót, hangsúlyt.
Légzéstechnika!

Egy banálisnak tűnő tipp, ami jóval többet segít: lélegezzünk mélyeket. Nem mindent megoldó csodaszer, de sokat segíthet.
Előadás közben nézzünk rá a közönségre, ne a „fejek felett akarjunk beszélni”, sokkal inkább válasszunk egy-egy szimpatikus figurát a tömegben, és beszéljünk hozzá. Ettől máris személyesebbé válik az egész.
Az izgalom normális, teljesen egészséges reakció, a jó hír, hogy nélkülözhetetlen a jó szerepléshez. Az egyik kedvenc színészem azt mondta egyszer: „ha nem érzek lámpalázat, nincs is értelme az egésznek, akkor kell abbahagyni.” Valószínűleg igaza van. A lámpalázra szükség van. Egy „jó” lámpaláz maximális teljesítményre teszi képessé a szereplőt. Ugye már nem is olyan szörnyű, így nézve?
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.