Menü

Kedves, életigenlő filmmese nem csak nőknek

Herendi Gábor (Valami Amerika, Kincsem) számtalan közönségsiker után ismét a filmes listák élére került a Futni mentem című új vígjátékával, ami egy cseh film kedves, szerethető feldolgozása. Romantikus, vicces és nagyon életigenlő. Pedig az előjelek nem voltak a legjobbak. A Toxikoma után a rendező körül kissé megfagyott a levegő. Hiába a számtalan agyondicsért darab, hiába a mindig erős színészvezetése, az egykori(?) reklám és videoklip készítőnek a várt állami pénzcsapok elapadtak. Persze függetlenként is lehet alkotni, csak sokkal nehezebb. Szerencsére ez a meggyédes, szerethető filmterv megtalálta, és a helyenként telibe tolt termékreklámokkal tető alá hozott Futni mentem elkészülhetett.

A cuki sztoriban mindenki megtalálja a maga kis üzenetét. Adott egy gyászoló, 3 gyerekes, idős anyuka (Udvaros Dorottya), aki az elhunyt férje tiszteletére le akarja futni a maratont, a lányaival (Tenki Réka – ügyvéd és atomfüggetlen, Trill Beatrix – szabadúszó és sodródó fiatal, Lovas Rozi – főállású anyuka aki a munkája és családja robotja) karöltve. Mindegyik gyerek élete nagyon impulzív és válaszutakkal terhes, és persze a szívkalandok, férfiak csak bonyolítják a sztorijukat. A szépen folydogáló, meglehetősen humoros film a kissé kiszámítható happy end felé bandukolva, elkerüli a legnagyobb a lehetséges hibákat. Nem akar több lenni, mint ami. Megmarad egy szépen fényképezett, laza humorral átitatott könnyed darabnak, amely felmutat valamit a budapesti életszerű mindennapokból is, de egy pillanatig sem felejt el szórakoztatni. A többségében női nézők közt feszengve a telt házas(!) moziban, felsejlett előttem a rendező korai darabja, a Lora (2007) érzékenysége, és persze a Valami Amerika fiatalos lüktetése.

A Futni mentem melegen ajánlható a család minden tagjának, talán ha egy kicsit merészebb lett volna a drámai vonalon, nem lenne kis hiányérzet a felszínessége miatt, de így is remekül szórakoztam. Néha kellenek a könnyű, egyszerűen élvezhető filmek, és nem csak a gyengébbik nem tagjai gondolják így. Tehát irány a mozi, és elő a bakancslistákat, merjünk kicsit élni. Akár futni is a céljainkért, magunkért.

A gonosz bennünk él?

A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.

Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős

James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.