Menü

Kedves, életigenlő filmmese nem csak nőknek

Herendi Gábor (Valami Amerika, Kincsem) számtalan közönségsiker után ismét a filmes listák élére került a Futni mentem című új vígjátékával, ami egy cseh film kedves, szerethető feldolgozása. Romantikus, vicces és nagyon életigenlő. Pedig az előjelek nem voltak a legjobbak. A Toxikoma után a rendező körül kissé megfagyott a levegő. Hiába a számtalan agyondicsért darab, hiába a mindig erős színészvezetése, az egykori(?) reklám és videoklip készítőnek a várt állami pénzcsapok elapadtak. Persze függetlenként is lehet alkotni, csak sokkal nehezebb. Szerencsére ez a meggyédes, szerethető filmterv megtalálta, és a helyenként telibe tolt termékreklámokkal tető alá hozott Futni mentem elkészülhetett.

A cuki sztoriban mindenki megtalálja a maga kis üzenetét. Adott egy gyászoló, 3 gyerekes, idős anyuka (Udvaros Dorottya), aki az elhunyt férje tiszteletére le akarja futni a maratont, a lányaival (Tenki Réka – ügyvéd és atomfüggetlen, Trill Beatrix – szabadúszó és sodródó fiatal, Lovas Rozi – főállású anyuka aki a munkája és családja robotja) karöltve. Mindegyik gyerek élete nagyon impulzív és válaszutakkal terhes, és persze a szívkalandok, férfiak csak bonyolítják a sztorijukat. A szépen folydogáló, meglehetősen humoros film a kissé kiszámítható happy end felé bandukolva, elkerüli a legnagyobb a lehetséges hibákat. Nem akar több lenni, mint ami. Megmarad egy szépen fényképezett, laza humorral átitatott könnyed darabnak, amely felmutat valamit a budapesti életszerű mindennapokból is, de egy pillanatig sem felejt el szórakoztatni. A többségében női nézők közt feszengve a telt házas(!) moziban, felsejlett előttem a rendező korai darabja, a Lora (2007) érzékenysége, és persze a Valami Amerika fiatalos lüktetése.

A Futni mentem melegen ajánlható a család minden tagjának, talán ha egy kicsit merészebb lett volna a drámai vonalon, nem lenne kis hiányérzet a felszínessége miatt, de így is remekül szórakoztam. Néha kellenek a könnyű, egyszerűen élvezhető filmek, és nem csak a gyengébbik nem tagjai gondolják így. Tehát irány a mozi, és elő a bakancslistákat, merjünk kicsit élni. Akár futni is a céljainkért, magunkért.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.

Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.

A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?

Katyvaszos montázs ikonikus elemekből

Játékbeli elemmel indítva az írást, a hétköznapi viccelődés az a bohóckodás, de amit az Egy Minecraft film csinál, viszont gyémánt. Leginkább egy abszurdista alkotásnak lehet tekinteni a művet, amit komolyan egyáltalán nem lehet venni. Viszont a játék kedvelőinek szórakoztató lehet, hiszen szinte egy montázst állít össze annak elemeiből.