Menü

Kedves, életigenlő filmmese nem csak nőknek

Herendi Gábor (Valami Amerika, Kincsem) számtalan közönségsiker után ismét a filmes listák élére került a Futni mentem című új vígjátékával, ami egy cseh film kedves, szerethető feldolgozása. Romantikus, vicces és nagyon életigenlő. Pedig az előjelek nem voltak a legjobbak. A Toxikoma után a rendező körül kissé megfagyott a levegő. Hiába a számtalan agyondicsért darab, hiába a mindig erős színészvezetése, az egykori(?) reklám és videoklip készítőnek a várt állami pénzcsapok elapadtak. Persze függetlenként is lehet alkotni, csak sokkal nehezebb. Szerencsére ez a meggyédes, szerethető filmterv megtalálta, és a helyenként telibe tolt termékreklámokkal tető alá hozott Futni mentem elkészülhetett.

A cuki sztoriban mindenki megtalálja a maga kis üzenetét. Adott egy gyászoló, 3 gyerekes, idős anyuka (Udvaros Dorottya), aki az elhunyt férje tiszteletére le akarja futni a maratont, a lányaival (Tenki Réka – ügyvéd és atomfüggetlen, Trill Beatrix – szabadúszó és sodródó fiatal, Lovas Rozi – főállású anyuka aki a munkája és családja robotja) karöltve. Mindegyik gyerek élete nagyon impulzív és válaszutakkal terhes, és persze a szívkalandok, férfiak csak bonyolítják a sztorijukat. A szépen folydogáló, meglehetősen humoros film a kissé kiszámítható happy end felé bandukolva, elkerüli a legnagyobb a lehetséges hibákat. Nem akar több lenni, mint ami. Megmarad egy szépen fényképezett, laza humorral átitatott könnyed darabnak, amely felmutat valamit a budapesti életszerű mindennapokból is, de egy pillanatig sem felejt el szórakoztatni. A többségében női nézők közt feszengve a telt házas(!) moziban, felsejlett előttem a rendező korai darabja, a Lora (2007) érzékenysége, és persze a Valami Amerika fiatalos lüktetése.

A Futni mentem melegen ajánlható a család minden tagjának, talán ha egy kicsit merészebb lett volna a drámai vonalon, nem lenne kis hiányérzet a felszínessége miatt, de így is remekül szórakoztam. Néha kellenek a könnyű, egyszerűen élvezhető filmek, és nem csak a gyengébbik nem tagjai gondolják így. Tehát irány a mozi, és elő a bakancslistákat, merjünk kicsit élni. Akár futni is a céljainkért, magunkért.

Igazából színdarab

A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?

Brad Pitt és kutyája a túlélésért küzd Alaszka zord vidékén

Egy egykori katona és hűséges németjuhásza egy repülőgép-szerencsétlenség után Alaszka távoli vidékén reked. A civilizációtól elszigetelve, telefon és GPS nélkül kell megtalálniuk a kiutat, miközben a rideg környezet folyamatosan próbára teszi őket.

Big, Bigger...Digger

Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt az elmaszkírozott Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump-paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?). Lássuk a részleteket.

Családi dráma a gyilkos árnyékában

Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.

Húsz év után is jól áll neki a Prada

Két évtized után visszatér Miranda Priestly és a Runway szerkesztősége. Az ördög Pradát visel 2. komoly kihívás elé állította az alkotókat, a folytatás azonban méltó módon viszi tovább az első rész örökségét. A film egyszerre épít a jól ismert karakterekre és a nosztalgiára, miközben a megváltozott divat- és médiavilágra is reflektál.