Arcane újratöltve

A Leauge of Legends egy olyan videójáték, amivel világszerte többmillióan játszanak és karakterei, illetve történetei igencsak kedveltek a játékosok körében. Bár a játékmenet közben sok információt nem kapunk a karakterekről, mindegyik köré ki van találva egy történet, amelyet a hősismertetőben elolvashatunk, és amik alapján szépen lassan egy egész sajátos univerzum tárul elénk. A Riot Games a Netflixel összefogva úgy döntött, hogy ennek a történetnek egy részét adaptálják animációs sorozat formájában, ez lett az Arcane, amelynek első évada még 2021-ben jelent meg. Most, három év várakozás után a rajongók végre megkaphatták a sztori folytatását.

Történetünk továbbra is Zaunban és Piltoverben játszódik, ahol a konfliktus még jobban elmélyül, miután Jinx felrobbantja a tanácsosok gyülekezőhelyét. Rögtön az első részben már kapizsgálni lehet, hogy sok történetszállal lesz dolgunk, ami némi aggodalomra ad okot, hiszen ezt a kilenc részt szánták a sorozat befejezéséhez, ehhez képest egyre több új dologgal szembesülünk. Főszereplőink továbbra is Jinx és Vi, körülöttük forog a történet, de Viktor, Jayce és Ekko is viszonylag sok képernyőidőt kap.

A történet egyszerre minden is szeretne lenni, és pengeélen lavíroz, hogy ez ne legyen zavaró. Az egész konfliktust kialakító testvéri viszony mellett ott van a romantikus szál Vi és Caitlyn között, illetve a mindeneken átívelő családi egyesülés gondolata, amikor kiderül, hogy Vander él, csak éppen Warwick testébe van zárva a tudata. Ezek a dramatikus elemek sokszor kissé nevetségesen hatnak az alternatív univerzumok létezése, és a robot Antikrisztus megszületése mellett.

Minél előrébb haladunk a sztorival, annál elvontabb lesz, főleg az első évadhoz hasonlítva. Eddig is tudtuk, hogy vannak varázslók ebben az univerzumban, a játékban rengeteg ilyen képességekkel bíró karaktert találunk, és már a sorozatban is említést kaptak. Most azonban megjelenik egy Fekete Rózsa nevű varázslókör, akikről sajnos nem sok mindent tudunk meg az utolsó epizód befejezésével sem.

Nehéz eldönteni, hogy csak a cselekmény következetlenségének megakadályozása érdekében kerültek a képbe, hogy legyen egy karakter, aki ekkora erővel bír, vagy tényleg volt értelme behozni a történetbe őket, mert más, ehhez az univerzumhoz köthető sorozatban relevanciájuk lesz. Mindenesetre ez egy minimális karakterfejlődéshez segítette hozzá Mel Medardat, és egy egzisztenciális krízisen kívül sok mindent nem kapott a varázslóktól, pláne iránymutatást nem.

Ha már karakterfejlődésről van szó, talán az egyik legérdekesebb szereplőnk Viktor volt, akiről nem lehet pontosan eldönteni, hogy főgonosz-e vagy sem. Bár legtöbb értelmezés szerint ő volt a fő antagonista, hiszen ellene indult végül mindenki harcba, az ő eszméi nem feltétlenül rossz dolgokból épültek fel, szeretett volna egy szebb világot teremteni az emberek számára, még ha ez végül egy rossz szektaként jelent meg. Nála igencsak elvont, már – már bibliai jeleneteket láthattunk, hiszen a Hextech segítségével valamiféle összemberi tudást birtokló lénnyé változott. Ő az a központi figura, aki minden történetszálat összeköt, és végül kirobbantja azt a konfliktust, ami ellen a kettő városrész összefog, hogy megelőzzenek egy apokalipszis jellegű jövőt.

A főszereplőink fejlődése és története őszintén nem kötött le annyira, mint a sok mellékszál, de talán ez is a szép ebben a sorozatban, hogy mindenkinek van olyan műfaj benne, ami érdekesebb lehet. Gond nélkül elbírt volna még egy évadot a sztori, de az alkotók már bejelentették, hogy legalább még három területről készülni fog sorozat, így hát reménykedhetünk, hogy az itteni szereplők, már akik megmaradtak, sem tűnnek el örökre a süllyesztőben.

Ez a valaha volt legdrágább animációs sorozat, 250 millió amerikai dollárt költöttek el rá. Őszintén szólva meg is látszik rajta, a kivitelezés gyönyörű, a rajzolás módja teszi teljesen egyedivé a történetet, lenyűgöző az aprólékosság és az összes kis részlet, ami jelentéssel bír. Érdemes volt kivárni ezt a három évet, hiszen látszik a minőség, amit így kaphatunk. Főként a japán animéknél lehet megfigyelni, hogy ugyan nagyon gyorsan jönnek a részek egymás után, de ez teljes mértékben a kinézet rovására megy.

A zenei betétek is különlegesek, az egyik legszebb jelenet az egész sorozat folyamán, amikor a Royal & the Serpent Wasteland című zenéje megy a háttérben, és éppen kibontakozik előttünk egy tragikus kép. Megjelenik több híres előadó zenéje is, többek között Stromae, a Twenty one pilots és a Woodkid is részt vettek a filmzene elkészítésében. A már legendássá vált Enemy című zene az Imagine Dragonstól szól az új évad intrója alatt is. A szinkronszínészek játékának és a megfelelő zenei betétnek köszönhetően hallgatni és nézni is igazán élvezetes az Arcane-t.

Ez volt talán az év egyik legjobban várt sorozata, és az első évad elég magasra tette a lécet, úgyhogy nagy elvárásokat kellett megugrania a történetnek. Ennek ellenére tudta hozni a szintet, és még ha néhol túl elvontnak is tűnt, legalább rengeteg más szalagon szállított sorozathoz képest tudott valami újat és méltót mutatni az Arcane névhez.