A mese, mint megküzdési stratégia

Sokat olvashatunk a mesélés, a mesék pozitív hatásáról, legyen szó az esti sztori hallgatásról, az óvodai történet mondásról vagy a felnőtteknek szóló mesebeli mondákról. Gyakran úgy gondolunk ezen alkotásokra, hogy azért csináljuk, mert a történetek erkölcsi tanítása fontos a gyerekek számára, sokat tanulhatnak belőle, ráadásul a mese a saját nemzeti hagyományunk, kultúránk része, és ezáltal megismerhetünk más nemzeteket, kultúrákat is.

A mese egy kapcsolódási pont. Sokan azt gondolják, azért lényeges nagyon korán elkezdeni olvasni a gyerekeknek, mert attól majd megszereti az olvasást. Valójában ennek a tanulási folyamatnak a hátterében már megjelennek a mesélést körülvevő pozitív érzések. Ha egy csemetének rendszeresen mondanak mítoszokat, akkor nem önmagában a szöveg, a történet hat majd rá, hanem az ezáltal keltett kellemes gondolatok is motiválni fogják őt az önálló olvasásra. A pozitív érzések akkor is aktiválódnak majd, amikor ő fog könyvet a kezébe.

A mesék mindig olyan problémákról szólnak, amelyek a lurkókat foglalkoztatják. Ezáltal nemcsak a személyiségfejlődésben van fontos szerepük, de az őket körülvevő világ okozta szorongást és feszültséget is képesek csökkenteni. Amikor egy gyerek a mesét hallgatja, a fantáziájában kibontakozik a történet, megelevenednek a szereplők, azonosul az alkotás főhősével – vagy éppen egy másik szereplővel. Így kerül közel a problémához, a megoldandó konfliktushoz és ezáltal levezeti a feszültséget, ami ez idáig benne felgyülemlett.

A mese nem önmagában gyógyít. A kapcsolat, amibe a sztori megérkezik, az segíti a gyereket abban, hogy a nehézségeket megoldják. Az öröm és a felszabadultság érzése megteremti azt az érzelmi biztonságot, amire a csöppségeknek az egészséges fejlődéshez szüksége van. A mesék jó eszközök lehetnek a gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésében. Ha a szülőknek komfortos, akkor érdemes ezt már a várandósság alatt elkezdeni, de egy újszülött számára is előnyös, hogy születésétől meséljenek neki – mindig az életkorának megfelelő történetet.

Élettörténetekkel az oktatásban

Az érzelemkifejezés és a szociális készségek fejlesztése alapvető fontosságú már óvodáskortól kezdve, de az iskoláskori társas kapcsolatok intenzív fejlődése alapján elengedhetetlen, hogy a pedagógiai munka fókuszában helyet kapjon. Amennyiben ezt az intézmény szem előtt tudja tartani, annak látványos és kézzelfogható eredménye lesz a gyerekek beilleszkedése és tanulmányi teljesítménye terén. Magyarországon egyre több pedagógus használja az élőszavas mesemondást és az erre épülő oktatási módszereket, ennek ellenére még kevés olyan program létezik, amely kifejezetten a gyerekek érzelmi és társas készségeinek fejlesztésére összpontosít. Ezek a gyakorlatok – mint például az önmegnyugtató vagy a figyelem-összpontosító technikák – a mesék élményszerű hatásait erősítik, és a mindennapi oktatásba is beépíthetők, így széleskörűen alkalmazhatóak.

A mesebeli segítő a hős hiányzó része

Mesei jóakarókat mind ismerünk – ilyen a sánta róka, a táltos paripa, a tündérkeresztanya, az öregasszony az erdő mélyén vagy éppen egy beszélő cipó –, de valahogy sosem tulajdonítottunk nekik olyan fontos szerepet. Mind a főhősre koncentráltunk, miközben a mesében a segítők azok, akik a kulcsfigurát egy-egy problémahelyzeten átlendítik, kihúzzák a gödörből, hogy aztán elnyerje méltó jutalmát. Ha ők nincsenek, akkor a főszereplő sosem merül alá, sosem megy a probléma mélyére, hogy igazából megértse azt, miért akadt el. A szorgalmas hős a próbatételeken keresztül fejlődik, elnyeri jutalmát és végül a jó lezárást választja. Értelmezhetjük a meséket egy kamaszkori felnövéstörténetként is, ahol kellenek a keretek ugyan, de szülőként el is kell tudni engedni a felnövő gyereket.

Ahhoz, hogy a szülő igazán jól tudjon támogatni, meg kell kérdezni azt, aki segítségre szorul, hogy számára mi lenne fontos. Az is lehetséges, hogy a rászoruló nem tudja megmondani, hiszen ahogyan minden élethelyzetnek van egy mesebeli párja, úgy minden helyzetre van megfelelő mentor is, csak meg kell találni. Ő azt tudja, amit a hős nem, így a főszereplő hiányzó részének tekinthető. Ha azt szeretnénk, hogy a képzeletbeli rend a kibillenés után helyre is álljon, akkor a hősnek és a segítőnek találkoznia kell egymással – enélkül ugyanis nem lesz megoldás. Mert védelmezőre mindannyiunknak szükségünk van.

A mese a két ember közötti kapcsolat

A különböző napi sztorik megosztása és a történet hallgatás fejleszti a gyerekek szókincsét, ezáltal hozzájárul a szövegértési, és más kognitív képességek fejlődéséhez, mint például az emlékezet, a figyelem, vagy a problémamegoldás. Emellett fejleszti az érzelmi intelligenciát, aminek szerepe van az érzelmek értelmezésében, kifejezésében, megfogalmazásában, valamint abban, hogy mennyire vagyunk képesek a másik érzéseivel azonosulni. Láthatjuk tehát, hogy a mese sokrétű, nem csak a történetről, sokkal inkább az elbeszélő és a hallgató közötti kötelékről szól. Gondoljunk csak a mesehallgatási transzra, amikor a gyereknek még a nyála is ki tud csordulni, annyira figyel. A koncentrálás és a belső képalkotás pedig egy olyan világot nyit meg előtte, amely által jobban megismerheti nemcsak az őt körülvevő világot, de önmagát is.

Ha egy szülőt nem érdekel a mese, amit mond, ha nem köti le őt, nem fogja tudni úgy elmondani a gyerekének, hogy az valóban pozitív érzéseket keltsen benne. Ezért egyrészt érdemes előre elolvasni a történetet – legyen szó népmeséről vagy kortárs elbeszélésről –, másrészt bátran választhat a család a saját ízlésének megfelelő szerzeményt. Szülőként csak úgy lehet hitelesnek maradni az utódok előtt, ha figyelembe vesszük az igényeit és a szükségleteit. Manapság sokféle gyerekkönyv van a piacon – jobban és kevésbé jól sikerültek –, bízzunk az ízlésünkben, válasszunk olyat, ami valódi értéket tartogat. Legyen szó a szövegről, az illusztrációról, vagy éppen a mondanivalóról, amit át szeretne adni.

Nemigen lehet rosszul választani egy mese esetén, hiszen, ha örömmel sztorizik valaki a gyerekének, eközben valóban rá koncentrál, akkor a két ember közötti kapcsolat és a pozitív érzések fejlődnek és alakulnak. Az olvasás pedig olyan világba juttatja majd el, ahova a való életben nem tud eljutni, ezáltal olyan történeteket, sorsokat vehet észre, amelyeket a könyvek, a mesék nélkül lehetetlen lett volna megismernie.