Menü

The Last of Us 2. évad nyitája

Két év telt el az első évad megjelenése óta. A The Last of Us idei indulásakor egyértelmű: a világ ugyan megmaradt romjain, de Joel és Ellie kapcsolata már aligha. A folytatás nemcsak érzelmi mélységeket tár fel a két főhős között, hanem egy kegyetlenül motivált szereplővel is sokkolja a nézőt – a bosszúvágytól fűtött Abbyvel. Az alkotás továbbra is kompromisszummentesen, nagy vizuális erővel és morális kérdésekkel teli történetvezetéssel halad, miközben már most érezhető, hogy mi lesz a végkifejlet.

Az új szezon öt évvel az első évad cselekménye után veszi fel a fonalat, és azzal az alapkonfliktussal indít, hogy Joel és Ellie között mintha végérvényesen elromlott volna valami. A kamaszodó Ellie önállósodik, még nagyobb a dac benne, mint a korábbi időszakban. Joel eközben amiatt szenved, mert még mindig túlfélti Ellie-t, és belülről emészti az a hazugsága, amit a lány szemébe mondott az első évad végén arról, hogy mi is történt velük Salt Lake Cityben.

A kettejük közötti feszültség mellett egy külső veszély is fenyegeti a kapcsolatukat, hiszen az első epizód – a játékból már ismert – Abby karakterének bedobásával indít, aki előtt egyetlen cél lebeg: megtalálni és megölni Joelt. Klasszikus gonosz szereplőnek tűnik elsőre, de az évad előrehaladtával egyre jobban árnyalódik majd a jelleme, és bár nem aktív szereplő minden részben, az egyértelműen látszik, hogy a már bejelentett harmadik felvonásban lesz igazán fontos szerepe.

Ilyen volt az első évad

A posztapokaliptikus dráma 2023 egyik legfontosabb tévés terméke volt, és olyat tett, amire addig kevés film- vagy tévésorozat volt képes: visszaadta a hitet abban, hogy lehetséges videójátékot normálisan élőszereplős mozgóképpé varázsolni. A folytatás egy percig sem lehetett kérdés, már csak amiatt sem, mert a széria alapját adó videójáték is kapott második nekifutást.

A The Last of Us első évadában (némi spoilert elárulva) megtudtuk, hogy az általunk ismert világ összeomlott egy gombafertőzés miatt, ami az emberiség nagy részét mutánsokká változtatta. A megmaradt emberek hol önállóan, hol városállamokban élnek – utóbbiak közül kiemelkedik a Tűzbogarak frakció, akik sejtik, hogyan lehet véget vetni a járványnak. Ellie, a tizenéves kamasz immunis a fertőzésre, emiatt át kell juttatni őt fél Amerikán, hogy kivizsgálhassák, miben rejlik a gyógymód. Ehhez egy csempész, Joel segítségét kérik, aki először elzárkózik attól, hogy jobban megismerje Ellie-t, ám idővel apa-lánya kapcsolat alakul ki köztük. Az utolsó epizódban kiderül, hogy a fertőzés megállításához szükséges vakcina Ellie életébe kerülne, így Joel a labor minden dolgozóját megöli, kimentve a lányt.

Pörgős első rész

A két alkotó, Craig Mazin és Neil Druckmann már az első epizódban belecsapnak az új karakterek nagyon részletes bemutatásába. Megismerjük Dinát, aki Ellie-vel egykorú, láthatóan az érdeklődési körük is közös és kedvelik egymást. Bármennyire is szeretjük a színészt (Isabela Merced) az első rész alapján, az ő Dinája itt csak mellékszereplő, az igazi figyelem Abbyre, a sorozat új antagonistájára hárul majd a továbbiakban. Kaitlyn Devernek, a legendás Abby színésznőjének nagyon kevés játékidő jut, ám egy-egy tekintetéből felsejlik a düh, az izzó harag, amely figuráját hajtja majd a történet során.

Nincs kétségünk afelől, hogy tökéletes volt a casting, Dever színészi eszköztára igen széles: coming of age sztoriban és szituációs komédiában is bizonyította már rátermettségét, a The Last of Usszal pedig minden bizonnyal élete eddigi legnagyobb szerepe találta meg. A hegyek között megbúvó kisvárost, Jacksont vezető Tommy (Gabriel Luna) Joel tükörképeként jelenik meg, ő a higgadtabb a két testvér közül, akinek a törékeny közösség mellett már a saját családját is meg kell védenie.

A The Last of Us alkotói arra is odafigyeltek, hogy a sorozat lelkét továbbra is elsősorban a két főszereplő, a Joel és Ellie közötti érzelmi szál adja. Pedro Pascal és Bella Ramsey az első évadban is nagyon jól működött együtt, de az új etapban arra is lehetőségük volt, hogy még nagyobb mélységet adjanak a sokszorosan terhelt kapcsolatuknak. Messzemenő következtetéseket nem szeretnék levonni egy rész után, de minden bizonnyal a sztori ezen részének kibontása lassú lesz, már csak amiatt is, mert a hét epizódból álló második nekifutás pusztán a történet feléig fog eljutni, azaz tisztes lezárást nem, maximum cliffhangert kapunk májusban.

Az első évadot az vitte sikerre, hogy nem kínált könnyű válaszokat a posztapokaliptikus, minden szegletéből fenyegető ürességben, hanem morálisan összetett helyzeteket mutatott a nézőnek, ahol a jó és a rossz külön sem vált. A folytatásban ugyanez várható, ahol nagy valószínűséggel az fog bekövetkezni, amit a játékadaptáció alapján már sejthetünk.

Brutális atmoszféra

A kinézet maradt kiváló és lenyűgöző. Emiatt így újból otthon, a szobánkban ülve nézhetjük végig a lehengerlő történetet. A nagyvárosban mászkálás a tökéletes posztapokalipszis lételeme, de a kihalt és lepukkant kisvárosos rész szorosan ott van mögötte. A fényképezés is nagyon tetszik az éles színekkel és a sárga atmoszférával. Ennek a sorozatnak valójában nem is a fotózását vagy a képi világát kell nézni, amiért több operatőr is felelős, hanem azt az atmoszférát, amit felépítenek a részek alatt.

Azért az első évadhoz hasonlóan még mindig vannak olyan jelenetek az alkotásban, amelyek csak a kötelező drámai elemeket vezetik fel. Viszont a sztori csak akkor lassít be, amikor az indokolt és nem csinálnak felesleges vargabetűket. Druckmann és Mazin azt is egyértelműsítette korábban, hogy nem húzzák a videójáték sztoriján túl a sorozatot, de a teljes történet elmeséléséhez egy harmadik és valószínűleg még egy negyedik évadra is szükségük lesz.

Komótos kezdés, ígéretes új szereplők, gyönyörű díszletek és kifogástalan vizuális effektek. A The Last of Us folytatása ránézésre is kimagaslik a mai sorozat mezőnyből, de azért érződik rajta, hogy az első évad óta megjelent már egy Fallout, ami szintúgy nem vallott szégyent videójáték-adaptációként, sőt ízelítőt adott abból, hogy Mazinék produktuma nem lesz mindig egyeduralkodó a piacon. Kíváncsian várom, hogy mit tartogat a maradék hat epizód.

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.

Del Toro újraéleszti a Frankensteint

„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.

Az ember, aki az USA-ban született

Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.