Menü

The Last of Us 2. évad nyitája

Két év telt el az első évad megjelenése óta. A The Last of Us idei indulásakor egyértelmű: a világ ugyan megmaradt romjain, de Joel és Ellie kapcsolata már aligha. A folytatás nemcsak érzelmi mélységeket tár fel a két főhős között, hanem egy kegyetlenül motivált szereplővel is sokkolja a nézőt – a bosszúvágytól fűtött Abbyvel. Az alkotás továbbra is kompromisszummentesen, nagy vizuális erővel és morális kérdésekkel teli történetvezetéssel halad, miközben már most érezhető, hogy mi lesz a végkifejlet.

Az új szezon öt évvel az első évad cselekménye után veszi fel a fonalat, és azzal az alapkonfliktussal indít, hogy Joel és Ellie között mintha végérvényesen elromlott volna valami. A kamaszodó Ellie önállósodik, még nagyobb a dac benne, mint a korábbi időszakban. Joel eközben amiatt szenved, mert még mindig túlfélti Ellie-t, és belülről emészti az a hazugsága, amit a lány szemébe mondott az első évad végén arról, hogy mi is történt velük Salt Lake Cityben.

A kettejük közötti feszültség mellett egy külső veszély is fenyegeti a kapcsolatukat, hiszen az első epizód – a játékból már ismert – Abby karakterének bedobásával indít, aki előtt egyetlen cél lebeg: megtalálni és megölni Joelt. Klasszikus gonosz szereplőnek tűnik elsőre, de az évad előrehaladtával egyre jobban árnyalódik majd a jelleme, és bár nem aktív szereplő minden részben, az egyértelműen látszik, hogy a már bejelentett harmadik felvonásban lesz igazán fontos szerepe.

Ilyen volt az első évad

A posztapokaliptikus dráma 2023 egyik legfontosabb tévés terméke volt, és olyat tett, amire addig kevés film- vagy tévésorozat volt képes: visszaadta a hitet abban, hogy lehetséges videójátékot normálisan élőszereplős mozgóképpé varázsolni. A folytatás egy percig sem lehetett kérdés, már csak amiatt sem, mert a széria alapját adó videójáték is kapott második nekifutást.

A The Last of Us első évadában (némi spoilert elárulva) megtudtuk, hogy az általunk ismert világ összeomlott egy gombafertőzés miatt, ami az emberiség nagy részét mutánsokká változtatta. A megmaradt emberek hol önállóan, hol városállamokban élnek – utóbbiak közül kiemelkedik a Tűzbogarak frakció, akik sejtik, hogyan lehet véget vetni a járványnak. Ellie, a tizenéves kamasz immunis a fertőzésre, emiatt át kell juttatni őt fél Amerikán, hogy kivizsgálhassák, miben rejlik a gyógymód. Ehhez egy csempész, Joel segítségét kérik, aki először elzárkózik attól, hogy jobban megismerje Ellie-t, ám idővel apa-lánya kapcsolat alakul ki köztük. Az utolsó epizódban kiderül, hogy a fertőzés megállításához szükséges vakcina Ellie életébe kerülne, így Joel a labor minden dolgozóját megöli, kimentve a lányt.

Pörgős első rész

A két alkotó, Craig Mazin és Neil Druckmann már az első epizódban belecsapnak az új karakterek nagyon részletes bemutatásába. Megismerjük Dinát, aki Ellie-vel egykorú, láthatóan az érdeklődési körük is közös és kedvelik egymást. Bármennyire is szeretjük a színészt (Isabela Merced) az első rész alapján, az ő Dinája itt csak mellékszereplő, az igazi figyelem Abbyre, a sorozat új antagonistájára hárul majd a továbbiakban. Kaitlyn Devernek, a legendás Abby színésznőjének nagyon kevés játékidő jut, ám egy-egy tekintetéből felsejlik a düh, az izzó harag, amely figuráját hajtja majd a történet során.

Nincs kétségünk afelől, hogy tökéletes volt a casting, Dever színészi eszköztára igen széles: coming of age sztoriban és szituációs komédiában is bizonyította már rátermettségét, a The Last of Usszal pedig minden bizonnyal élete eddigi legnagyobb szerepe találta meg. A hegyek között megbúvó kisvárost, Jacksont vezető Tommy (Gabriel Luna) Joel tükörképeként jelenik meg, ő a higgadtabb a két testvér közül, akinek a törékeny közösség mellett már a saját családját is meg kell védenie.

A The Last of Us alkotói arra is odafigyeltek, hogy a sorozat lelkét továbbra is elsősorban a két főszereplő, a Joel és Ellie közötti érzelmi szál adja. Pedro Pascal és Bella Ramsey az első évadban is nagyon jól működött együtt, de az új etapban arra is lehetőségük volt, hogy még nagyobb mélységet adjanak a sokszorosan terhelt kapcsolatuknak. Messzemenő következtetéseket nem szeretnék levonni egy rész után, de minden bizonnyal a sztori ezen részének kibontása lassú lesz, már csak amiatt is, mert a hét epizódból álló második nekifutás pusztán a történet feléig fog eljutni, azaz tisztes lezárást nem, maximum cliffhangert kapunk májusban.

Az első évadot az vitte sikerre, hogy nem kínált könnyű válaszokat a posztapokaliptikus, minden szegletéből fenyegető ürességben, hanem morálisan összetett helyzeteket mutatott a nézőnek, ahol a jó és a rossz külön sem vált. A folytatásban ugyanez várható, ahol nagy valószínűséggel az fog bekövetkezni, amit a játékadaptáció alapján már sejthetünk.

Brutális atmoszféra

A kinézet maradt kiváló és lenyűgöző. Emiatt így újból otthon, a szobánkban ülve nézhetjük végig a lehengerlő történetet. A nagyvárosban mászkálás a tökéletes posztapokalipszis lételeme, de a kihalt és lepukkant kisvárosos rész szorosan ott van mögötte. A fényképezés is nagyon tetszik az éles színekkel és a sárga atmoszférával. Ennek a sorozatnak valójában nem is a fotózását vagy a képi világát kell nézni, amiért több operatőr is felelős, hanem azt az atmoszférát, amit felépítenek a részek alatt.

Azért az első évadhoz hasonlóan még mindig vannak olyan jelenetek az alkotásban, amelyek csak a kötelező drámai elemeket vezetik fel. Viszont a sztori csak akkor lassít be, amikor az indokolt és nem csinálnak felesleges vargabetűket. Druckmann és Mazin azt is egyértelműsítette korábban, hogy nem húzzák a videójáték sztoriján túl a sorozatot, de a teljes történet elmeséléséhez egy harmadik és valószínűleg még egy negyedik évadra is szükségük lesz.

Komótos kezdés, ígéretes új szereplők, gyönyörű díszletek és kifogástalan vizuális effektek. A The Last of Us folytatása ránézésre is kimagaslik a mai sorozat mezőnyből, de azért érződik rajta, hogy az első évad óta megjelent már egy Fallout, ami szintúgy nem vallott szégyent videójáték-adaptációként, sőt ízelítőt adott abból, hogy Mazinék produktuma nem lesz mindig egyeduralkodó a piacon. Kíváncsian várom, hogy mit tartogat a maradék hat epizód.

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.

Piramisjátékra épült a magyar álom

Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.

Lázadni kell, ennyi az egész?

Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.

Daryl Dixon Spanyolországban

A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.