Menü

The Last of Us 2. évad nyitája

Két év telt el az első évad megjelenése óta. A The Last of Us idei indulásakor egyértelmű: a világ ugyan megmaradt romjain, de Joel és Ellie kapcsolata már aligha. A folytatás nemcsak érzelmi mélységeket tár fel a két főhős között, hanem egy kegyetlenül motivált szereplővel is sokkolja a nézőt – a bosszúvágytól fűtött Abbyvel. Az alkotás továbbra is kompromisszummentesen, nagy vizuális erővel és morális kérdésekkel teli történetvezetéssel halad, miközben már most érezhető, hogy mi lesz a végkifejlet.

Az új szezon öt évvel az első évad cselekménye után veszi fel a fonalat, és azzal az alapkonfliktussal indít, hogy Joel és Ellie között mintha végérvényesen elromlott volna valami. A kamaszodó Ellie önállósodik, még nagyobb a dac benne, mint a korábbi időszakban. Joel eközben amiatt szenved, mert még mindig túlfélti Ellie-t, és belülről emészti az a hazugsága, amit a lány szemébe mondott az első évad végén arról, hogy mi is történt velük Salt Lake Cityben.

A kettejük közötti feszültség mellett egy külső veszély is fenyegeti a kapcsolatukat, hiszen az első epizód – a játékból már ismert – Abby karakterének bedobásával indít, aki előtt egyetlen cél lebeg: megtalálni és megölni Joelt. Klasszikus gonosz szereplőnek tűnik elsőre, de az évad előrehaladtával egyre jobban árnyalódik majd a jelleme, és bár nem aktív szereplő minden részben, az egyértelműen látszik, hogy a már bejelentett harmadik felvonásban lesz igazán fontos szerepe.

Ilyen volt az első évad

A posztapokaliptikus dráma 2023 egyik legfontosabb tévés terméke volt, és olyat tett, amire addig kevés film- vagy tévésorozat volt képes: visszaadta a hitet abban, hogy lehetséges videójátékot normálisan élőszereplős mozgóképpé varázsolni. A folytatás egy percig sem lehetett kérdés, már csak amiatt sem, mert a széria alapját adó videójáték is kapott második nekifutást.

A The Last of Us első évadában (némi spoilert elárulva) megtudtuk, hogy az általunk ismert világ összeomlott egy gombafertőzés miatt, ami az emberiség nagy részét mutánsokká változtatta. A megmaradt emberek hol önállóan, hol városállamokban élnek – utóbbiak közül kiemelkedik a Tűzbogarak frakció, akik sejtik, hogyan lehet véget vetni a járványnak. Ellie, a tizenéves kamasz immunis a fertőzésre, emiatt át kell juttatni őt fél Amerikán, hogy kivizsgálhassák, miben rejlik a gyógymód. Ehhez egy csempész, Joel segítségét kérik, aki először elzárkózik attól, hogy jobban megismerje Ellie-t, ám idővel apa-lánya kapcsolat alakul ki köztük. Az utolsó epizódban kiderül, hogy a fertőzés megállításához szükséges vakcina Ellie életébe kerülne, így Joel a labor minden dolgozóját megöli, kimentve a lányt.

Pörgős első rész

A két alkotó, Craig Mazin és Neil Druckmann már az első epizódban belecsapnak az új karakterek nagyon részletes bemutatásába. Megismerjük Dinát, aki Ellie-vel egykorú, láthatóan az érdeklődési körük is közös és kedvelik egymást. Bármennyire is szeretjük a színészt (Isabela Merced) az első rész alapján, az ő Dinája itt csak mellékszereplő, az igazi figyelem Abbyre, a sorozat új antagonistájára hárul majd a továbbiakban. Kaitlyn Devernek, a legendás Abby színésznőjének nagyon kevés játékidő jut, ám egy-egy tekintetéből felsejlik a düh, az izzó harag, amely figuráját hajtja majd a történet során.

Nincs kétségünk afelől, hogy tökéletes volt a casting, Dever színészi eszköztára igen széles: coming of age sztoriban és szituációs komédiában is bizonyította már rátermettségét, a The Last of Usszal pedig minden bizonnyal élete eddigi legnagyobb szerepe találta meg. A hegyek között megbúvó kisvárost, Jacksont vezető Tommy (Gabriel Luna) Joel tükörképeként jelenik meg, ő a higgadtabb a két testvér közül, akinek a törékeny közösség mellett már a saját családját is meg kell védenie.

A The Last of Us alkotói arra is odafigyeltek, hogy a sorozat lelkét továbbra is elsősorban a két főszereplő, a Joel és Ellie közötti érzelmi szál adja. Pedro Pascal és Bella Ramsey az első évadban is nagyon jól működött együtt, de az új etapban arra is lehetőségük volt, hogy még nagyobb mélységet adjanak a sokszorosan terhelt kapcsolatuknak. Messzemenő következtetéseket nem szeretnék levonni egy rész után, de minden bizonnyal a sztori ezen részének kibontása lassú lesz, már csak amiatt is, mert a hét epizódból álló második nekifutás pusztán a történet feléig fog eljutni, azaz tisztes lezárást nem, maximum cliffhangert kapunk májusban.

Az első évadot az vitte sikerre, hogy nem kínált könnyű válaszokat a posztapokaliptikus, minden szegletéből fenyegető ürességben, hanem morálisan összetett helyzeteket mutatott a nézőnek, ahol a jó és a rossz külön sem vált. A folytatásban ugyanez várható, ahol nagy valószínűséggel az fog bekövetkezni, amit a játékadaptáció alapján már sejthetünk.

Brutális atmoszféra

A kinézet maradt kiváló és lenyűgöző. Emiatt így újból otthon, a szobánkban ülve nézhetjük végig a lehengerlő történetet. A nagyvárosban mászkálás a tökéletes posztapokalipszis lételeme, de a kihalt és lepukkant kisvárosos rész szorosan ott van mögötte. A fényképezés is nagyon tetszik az éles színekkel és a sárga atmoszférával. Ennek a sorozatnak valójában nem is a fotózását vagy a képi világát kell nézni, amiért több operatőr is felelős, hanem azt az atmoszférát, amit felépítenek a részek alatt.

Azért az első évadhoz hasonlóan még mindig vannak olyan jelenetek az alkotásban, amelyek csak a kötelező drámai elemeket vezetik fel. Viszont a sztori csak akkor lassít be, amikor az indokolt és nem csinálnak felesleges vargabetűket. Druckmann és Mazin azt is egyértelműsítette korábban, hogy nem húzzák a videójáték sztoriján túl a sorozatot, de a teljes történet elmeséléséhez egy harmadik és valószínűleg még egy negyedik évadra is szükségük lesz.

Komótos kezdés, ígéretes új szereplők, gyönyörű díszletek és kifogástalan vizuális effektek. A The Last of Us folytatása ránézésre is kimagaslik a mai sorozat mezőnyből, de azért érződik rajta, hogy az első évad óta megjelent már egy Fallout, ami szintúgy nem vallott szégyent videójáték-adaptációként, sőt ízelítőt adott abból, hogy Mazinék produktuma nem lesz mindig egyeduralkodó a piacon. Kíváncsian várom, hogy mit tartogat a maradék hat epizód.

Igazából színdarab

A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?

Brad Pitt és kutyája a túlélésért küzd Alaszka zord vidékén

Egy egykori katona és hűséges németjuhásza egy repülőgép-szerencsétlenség után Alaszka távoli vidékén reked. A civilizációtól elszigetelve, telefon és GPS nélkül kell megtalálniuk a kiutat, miközben a rideg környezet folyamatosan próbára teszi őket.

Big, Bigger...Digger

Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt az elmaszkírozott Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump-paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?). Lássuk a részleteket.

Családi dráma a gyilkos árnyékában

Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.

Húsz év után is jól áll neki a Prada

Két évtized után visszatér Miranda Priestly és a Runway szerkesztősége. Az ördög Pradát visel 2. komoly kihívás elé állította az alkotókat, a folytatás azonban méltó módon viszi tovább az első rész örökségét. A film egyszerre épít a jól ismert karakterekre és a nosztalgiára, miközben a megváltozott divat- és médiavilágra is reflektál.