Túl gyors világ, túl gyors gyerekek – A korai érés jelensége

„Milyen nagy már!” „Kész férfi/nő” – halljuk gyakran a megállapítást ismerős/ismeretlenektől hétköznapi szituációkban. A mai fiatalság a viselkedésben és érdeklődésben is egyre korábban érnek, sokkal fejlettebbek is. Eltűnő gyerekkor: Miért nőnek fel túl gyorsan a mai fiatalok?

Vajon miért van ez? Nézzük, mi az, amit a mai gyerekek túl korán akarnak vagy tapasztalnak meg!

A digitális jelenlét (közösségi média, influenszer-lét)

Már 8-10 éves korban is jelen vannak TikTokon, YouTube-on, Instagramon. Sok gyerek influenszer akar lenni, követőket gyűjt, és felnőtt témákkal foglalkozik (divat, smink, véleményformálás), ezzel pedig probléma van, ugyanis önértékelési zavarral, túlzott megfelelési kényszerrel, függőségekkel is számolniuk kell, ahogy a cyberbullyinggal, online zaklatással is.

Külsőségek, smink, "felnőtt" öltözködés

Egyre fiatalabb korban jelenik meg a felnőttekre jellemző külcsín (pl. smink, műköröm, kihívó ruházat). A probléma ezzel alapvetően az, hogy megjelennek a testképzavarok és korai szexualizálódás, még mielőtt kialakulna a belső önismeret vagy megérnének rá.

Párkapcsolatok, túl korai szexualitás

Már általános iskola végén, sőt néha előbb is sok gyerek "párkapcsolatban van", vagy szeretne komoly kapcsolatot. A kiskamasz lányok nem egy esetben már a barátjuknál alszanak, követik a „felnőtt” mintákat, de nem értik még az érzelmi felelősséget.

Korai csalódásokkal, érzelmi sérülésekkel jár a nem megfelelő szexuális edukáció.

Pénz és anyagiasság

Sok gyerek már korán szeretne saját telefont, márkás ruhát, játékot, technikai eszközt, mindezek birtokába jutni számára alapvetés, s nem ritkán a barátok, osztálytársak mintái vagy elvárása miatt. A probléma ezzel az, hogy eleve nincs jövedelmük, nem érzik a pénz súlyát, nem érzékelik annak értékét, az annak megszerzéséért munkával eltöltött időt. A fogyasztói szemlélet kialakulása értékalapok nélkül nagyon korai folyamat.

Függetlenség, szabadság (de éretlen döntéshozás mellett)

Sokan szeretnének önálló döntéseket hozni: mit viselnek, hova mennek, mit esznek, mit néznek, mikor fekszenek le. A baj azonban az, hogy a felelősség még nincs arányban a döntési vággyal, ez konfliktusokhoz, túlterheltséghez vagy veszélyes helyzetekhez vezethet.

Mit lehet tenni, ha a fentiekben magunkra, gyermekeinkre ismertünk?

Őszinte, életkornak megfelelő párbeszéddel segíthetünk, mind a szülők, mind a tanárok részéről fontos ez. Nem elhanyagolható az érzelmi nevelés, az önismeret fejlesztése. Tiltás helyett pedig a korlátozás, például a digitális eszközök tudatos használatában, korhatáros tartalmak kezelésében.