Menü

Az az igazi főbűn, ha kihagyod – A Hetedik újra a mozikban

A film, amely szintet emelt Brad Pitt karrierjén és elhozta a sorozatgyilkosos sztorik ügyeletes nyomozózsánerét Morgan Freemannek visszatér a mozikban pár vetítés erejéig. David Fincher (Harcosok klubja, Benjamin Button, Gone girl) rendező és a hírhedten sötét tónusú munkáiról ismert forgatókönyvíró, Andrew Kevin Walker (8mm, Az álmosvölgy legendája) máig klasszikusnak mondható pszicho thrillere, a Hetedik, a film harmincéves évfordulója alkalmából újra bűnös utazásra invitál minket. Remek szuperközeli képek, kiváló dialógusok, velőtrázó végkifejlet fogja szegélyezni a látottakat.

Az úticél a mindennapok értékvesztett, kiüresedő nagyvárosi miliője, ahol a pénz és az azonnali örömök fékezetlen tárháza dominál. A kapcsolatok felületesek és mulandóak. Az itt lakòk nem tudnak és nem is igazán akarnak figyelni egymásra. Mindig esik és a bűnözés mértéke felbecsülhetetlen. Nincs mi egyben tartsa a mindennapokat, a vallástalanság, a tapintható erőszak és durvaság folydogál az utcákon. A hit lángja a jobb holnapban is csak párakban pislákol a napi rutin során.

Ebben a végnélküli, koszos betondzsungelben egy morózus nyomozó (Freeman) és a jóképű, újonnan áthelyezett zsaru (a zöldfülű Brad Pitt) egy sorozatgyilkos nyomába erednek, akiről csak azt lehet tudni, hogy a hét főbűnről hagy feljegyzéseket maga után és brutális kegyetlensége nem ismer határokat. Érdekesség, hogy a filmben a nagyváros soha nincs nevén nevezve, bár sokan New Yorkba teszik, de igazából nem ez a lényeg, hanem a a sztori lassú hömpölygése, ami ma is magával ragad és nem ereszt. Igazi klasszikus. A játékidőt meg se érezzük, együtt izgulunk a főhősökkel.

A felütést követő hét mindenki életét megváltoztatja majd, senki sem menekül. Nem lehetünk elég hálásak a főszereplő Pittnek, hogy ragaszkodott, sőt hisztizett a stúdiónál a happy end elkerüléséért, így végül meghagyták az eredetileg szánt befejezést. Ezzel megmenekült a film mondanivalója, ami nyomot hagy a mozi mindenkori nézőjében. Tovább megyek.

Elgondolkodtat, elborzaszt és lelassít valami emberi szintre minket, ahol vannak fontosabb értékek is, amelyek mentén történnek a dolgaink. A hét főbűnről Miltonnál sőt biblikus szövegekben is olvashatunk, de ilyen vászonközelségre az emberi lét gyarló, esetlen mivoltához ritkán kerülünk. Valahogy mégis tovább kell menni az úton, nincs mese. Vigyáznunk kell magunkra, az értékeinkre és mindenekelőtt egymásra. Ahogy oly sok Hetedik elemző társam, én is a híres film végi idézettel összegzem és zárom soraim: „Hemingway azt írta valahol: Szép ez a világ és érdemes harcolni érte. A második felével egyetértek.”

Egy tündérmese örök nosztalgiája

Imádtuk Julie Roberts és Richard Gere párosát a 90-es évek nagy romantikus klasszikusában, a Micsoda nőben. Aki nem akarja ismét rongyosra nézi a filmet, annak adott a Madách Színházban újraalkotott musicalváltozat. Érdekesség, hogy a zenei világért eredetileg Bryan Adams felelt. A non-replica, sajátos magyar változat jobb szöveget, kellemes hangulatot és folyamatos pörgést ígért Szirtes Tamás rendezése. Nézzük sikerült-e?

Minden családban van egy örökség

Sajnos a legkifinomultabb, nyugdíjasokat érintő átverések aranykorát éljük. Erről és egy diszfunkcionális család dinamikájáról írt egy remek forgatókönyvet Tasnádi István de hosszú, hosszú évekig nem talált finanszírozóra, így a Vígszínháznak készített színdarab lett belőle (Apa szeme fénye címmel). Azonban hála istennek a pszicho-thriller kamaradarab filmként végül alig 2 hét forgatással, rengeteg kreatív megoldással elkészült, és immáron vezeti a honi nézői listákat. Vajon Mucsi apakaraktere vagy az ezer éve együtt szereplő Molnár Áron, Lengyel Tamás fiatal páros közti összhang ennek az oka vagy a film erős, kissé tabusított témája?

A férfiak is tudnak magukon nevetni!

Az egykor Bafta (angolok Oscarja) és számos más európai filmdíjat bezsebelő, 1997-es Alul semmi brit-amerikai közismert vígjátékot is elérte a humoros emberdrámák evolúciója, színpadra álmodták. A magyarországi ősbemutatót elkövető Thália Színház még bőszen műsorra tűzi a hat sheffieldi munkanélküli pasi kálváriáját ahogy férfi sztriptízzel próbálnak egy kis pénzt szerezni és egyúttal visszaszerezni önbizalmukat. De vajon a remek alapanyag, a vicces jelenetek, Szabó Győzővel a címszerepben élvezhető-e a mai kor színpadán?

A tomboló csend anatómiája

Csehov Sirálya igazi klasszikus. Régóta finomra hangolja lelkünk az orosz vidék és az egyetemes hétköznapjaink dilemmáira. A roppant tehetséges grúz rendező, David Doiasvili által levezényelt feldolgozása a Vígszínházban emberpróbáló, 16-os karikás, majd három és fél órája hatalmas energiákat mozgat meg, miközben tradicionálisabb vonalvezetőségűnek definiálja magát. Nézzük, mennyire sikerült.

Igazából színdarab

A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?