Segítség, agresszív a gyerek!
- Dátum: 2013.10.21., 13:32
- agresszió, büntetés, frusztráció, gyerekkor, hatásos megoldás
Az agresszió természetes része az emberi életnek. Ugyanakkor szülőként tudnunk kell értelmezni, és kezelni gyermekünk agresszív megnyilvánulásait.
Már egészen kisgyermekkorban megjelennek az agresszió egyes formái. Megfigyelhető egyrészről egy olyan fajta agresszió a gyerekeknél, ami egy kívánatos dolog megszerzésére irányul. És tapasztalható az ellenséges agresszió is, amely közvetlenül a másik személy megsértését célozza, és többek között a dominanciát fejezi ki.
Vannak kifinomultabb formái is az agressziónak, például a csúfolódás. A gyerekek egész korán megértik és felmérik a másik gyerek sajátos jellemzőit. Testvérek esetében is megfigyelhető, hogy felmérik egymás gyenge pontjait, tudják, mivel lehet felbosszantani a másikat, ami sokszor „hatásosabb” a fizikai erőszaknál.
A legtöbb helyzetben a fiúk több agresszív viselkedést mutatnak, mint a lányok. Ez azonban csalóka lehet, hiszen ahogy a fentiekben is már szemléltettük, az agressziónak sokféle változata van. A lányok például hajlamosabbak a kapcsolati erőszakra, ennek tipikus példája, amikor kizárnak valakit a játékból, kiközösítik a másikat.
A legnépszerűbb elmélet szerint, az agresszív viselkedés hátterében mindig valami frusztráció energetizáló hatása áll. Kétségtelen, hogy a gyerekek nem képesek még elnyomni, vagy építő jellegű tevékenységben kifejezni a bennük felgyülemlett frusztrációt, és a leggyakrabban agresszív viselkedésben testesül meg. Ilyen tipikus eset például a kistestvér születése, ami okozhat olyan stressz hatást a gyerekekben, ami fokozott agressziót vált ki belőlük.
Sokan úgy gondolják, hogy ha gyerekek katarzis élményeket élnek át, csökken a frusztráció, és ez által kezelhető az agresszió. Népszerű megközelítés, de az eredmények nem olyan egyértelműek. Az agresszív viselkedés büntetése sem tűnik hatásos megoldásnak. Főleg ha következetlen büntetésről van szó, akkor általában fokozódik az agresszió.
Egyébként sokszor az agresszív viselkedés mögött a figyelemfelkeltés szándéka is meghúzódik a gyerekeknél. Szakemberek ezért azt javasolják, hogy csak akkor figyeljünk a gyerekre, ha együttműködő viselkedést tanúsít. Fontos, hogy ha agresszív viselkedést látunk, lépjünk közbe, de ne az „agresszor” okításával törődjünk, hanem az „áldozatra” koncentráljunk. Ennek az úgy nevezett szelektív figyelemnek a következetes alkalmazása, nagyon hatásos lehet az agresszív viselkedés visszaszorításában.
Fotó:
sxc.hu
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.