Létezik-e a Nagy Ő?
- Dátum: 2013.12.30., 19:09
- Nagy Ő, párkapcsolat, párkapcsolati problémák
A fogyasztói társadalom világában nemcsak új lehetőségek, hanem újfajta kapcsolati problémák is sorakoznak, a Nagy Ő létezésének kérdése továbbra is aktuális, de az örökkön- örökké jelige már korántsem magától értetődő igény.
A fogyasztás ösztönzése az élet minden területére kihatással van, a „cseréld le”, „vegyél újat” divat a párkapcsolatok szféráját sem kíméli. Így aztán egy viszonylag stabil, boldog párkapcsolatot is megmételyezhetnek, olyan dilemmák, mint például: „talán mással boldogabb is lehetnék”, „ez is jó, de lehet jobb is”, „mással talán jobb lehet a szex” és így tovább. Persze önmagában a lehetőségek és az igények növekedése korántsem baj, sőt újfajta párkapcsolati dimenziókat nyithatnak meg, mégis számtalan kétellyel és a bizonyosság állandó megkérdőjelezésével találkozunk a világban, amely gondolkodásunkra is hatással van.
A Nagy Ő létezése hit kérdése is, és sokan elve nem is gondolkodnak ilyen fogalmakban, hanem egyszerűen csak megélik. Mindenesetre, aki egyedülálló és elkezd vágyni a Nagy Ő iránt, könnyen csapdahelyzetbe kerülhet. Az álmodozás nem rossz, sőt nagyon pozitív része lehet életünknek, de ha túlzott módon kezdünk képzelegni nagy szerelemről, esküvőről, családalapításról, szem elől téveszthetjük a lényeget. Elkezdünk vágyódni a helyzetek (esküvő, családalapítás) iránt, ez válik elsődleges céllá, így pont társunk személyének megválasztásánál csökken az igényszint, és a figyelem. Majd miután megéljük az oly régóta áhított helyzeteket, űr támad bennünk, melyet párunk már nem tud kielégíteni és a párkapcsolat bizony zátonyra fut.
A cél inkább valami olyasmi lenne (a Nagy Ő keresésében), hogy nem maga a helyzetek fontosak, hanem hogy ezekben a helyzetekben Ő van mellettünk, és ez bizony lényeges különbség. Az Igazi mellett pedig önmagunk lehetünk a szó szoros értelemben, sem szorongás, sem kényszer nem feszélyez egy ilyen kapcsolatban. És ha sikerül megtalálnunk Őt, akkor bizony hiába változnak a külső körülmények, helyzetek a személye lesz a biztos pont, a kölcsönösség révén pedig az ilyen párkapcsolat bizony „kibírja” az „örökkön örökké”-t.
Fotó:
pixabay.comm
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.