Transzplantáció: fizikai és pszichés küzdelem

A transzplantáció eljárása tulajdonképpen az utolsó esély, és a túlélés jelképe is, hiszen amikor szervátültetésre kerül sor mindig egy betegség végstádiumáról, egy kritikus állapotról van szó.

És bár a szervátültetés magában hordozza az újrakezdés, túlélés esélyét, a műtéti beavatkozás után még számos rizikótényezővel kell megküzdeni.

A pszichés állapot ez esetben is kulcsfontosságú lehet. Nincs egyszerű dolga azoknak, akik transzplantáción esnek át, hiszen az életmentő műtét egyben komoly pszichés következményekkel is jár, számolni kell többek között a testkép integritásának sérülésével. A kiszolgáltatottság érzése, és a donor szerv beültetése elidegenedést válthat ki a saját testtől. A testkép sérülése mellett gyakran megjelenik a donor iránt érzett bűntudat is, valamint a saját egészséggel kapcsolatos aggodalmak, melyek együttesen komoly pszichológiai teherként hatással vannak a gyógyulási folyamatra. Sokszor az átültetés után egy szorongó, depresszív lelki állapot alakul ki, és az alvászavar is gyakori kísérő tünet. 

Természetesen a szakemberek is felmérték már, hogy a transzplantáció sikerességét pszichés rizikótényezők is befolyásolják. Az átültetés után komoly kihívást jelent, hogy a beteg testképének egysége helyreálljon, és a donor szerv befogadása mind szomatikus, mind mentális szinten megtörténjen. A felgyógyulásban tehát kulcsszerepe lesz: a mentális állapotnak, a negatív érzelmek feloldásának, a testkép integritásának és ezzel párhuzamosan az új lehetőség elfogadásának.

Fotó:
pixabay.com