Hagyjuk szárnyalni a gyerekeket
- Dátum: 2014.07.22., 13:18
- érdeklődés, gyerek, gyereknevelés, gyermekkor, kérdezés, korlátozás, nyári szünet, ösztönös cselekedet, szabadság, szárnyalás, személyiségfejlődés
Ne csak a szülő, a család és a társadalom nevelje a gyereket, hanem fordítva is! Álljunk meg egy kicsit, miközben a gyermekeket regulázzuk a nyári szünetben, a nyaralás alatt. Most (jó esetben) több időt töltünk velük együtt, figyeljük hát meg őket egy kicsit jobban, hogy mennyi mindent tanulhatunk tőlük! Többek között az elfogadást.
A gyermekek még teljesen önfeledten élik meg az életet. Főleg kisebb korban igazán természetesen viselkednek, és bár hat rájuk a nevelésünk, valamint szívják magukba a környezetük információit, sok társadalmi elvárás és gondolkodás még nem gátolja őket. Gyakorlatilag szabadok, még akkor is, ha ránk vannak utalva. A felnőttektől eltérő szempontrendszerrel értékelnek, amit érdekes megfigyelni.
Sokszor észre sem veszik, hogy a szülő ódzkodik valamitől, vagy valakitől, és önkéntelenül közelítenek feléjük. Koszos kutya? Nem akadály. Futni a pocsolyában? A legjobb szórakozás. Együtt úszni a kacsákkal a tóban? Nincs ennél tökéletesebb nyári élmény. Meleg férfipár ücsörög a padon egymás kezét fogva? Odamegy hozzájuk és kérdez. A legtöbb ilyen szituációban az anya és apa első reakciója a „NE!”. De biztosan indokolt, hogy letörjük a gyerek szárnyait, és barátságos próbálkozásait? Valóban pozitív irányba neveljük azzal, hogy gyakorlatilag gátoljuk a nyitottságát? Amellett, hogy megtanítjuk számukra a legfontosabb értékeket, próbáljuk őket olyan dolgokban szabadon gondolkodni és cselekedni, amikor nem ártanak vele senkinek – és ha jól belegondolunk, saját maguknak sem. Ha meggyőződünk róla, hogy a kutya barátságos, akkor miért ne simogathatná meg? Vagy miért ne kérdezhetne őszintén az emberektől?
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy rágót ragasszon az ülésre, és átszaladjon az úttesten körülnézés nélkül. Viszont sokkal jobban önmaga lehet, és a teljes személyiségfejlődésére hatással lesz, ha nem próbáljuk minden percét leszabályozni. Tiltás helyett vegyünk neki egy gumicsizmát, és indítsunk el plusz egy mosást az esőnap után. Had ugráljon a pocsolyában, ha nem fröcsköl le vele másokat! Azt szokták mondani, hogy „a piszkos gyerek a boldog gyerek”. Lehet, hogy nagyon aranyos abban a kis hófehér kantáros nadrágban, de sajnálatos, ha már most ez korlátozza a hétköznapjait.
Ehhez tartozik az is, hogy megtiszteljük őt azzal, hogy válaszolunk akkor, ha kérdez valamit. Sose mondjuk azt neki, hogy „majd elmondom, ha már nagy leszel”. Őszintén, fog még emlékezni egyáltalán a kérdésre? Nem valószínű. És az is lehet, hogy ha sok ilyen elterelő választ kap, akkor nem is kérdez többé, vagy legalábbis nem minket. Igyekezzünk az életkorának megfelelően, de válaszolni neki. Igen, néha nem könnyű, és kényelmetlen kérdéseket feszegetnek, vagy valami olyat, amire nem egyszerű a felelet. De talán ez is egy lehetőség, hogy mi magunk is elgondolkodjunk valamiről, és éppen abban az aspektusban, ahogy a gyermek kérdezi.
Képletesen szólva nem mindegy, hogy a gyerek kezét fogva közösen sétálunk egy úton, vagy a karjánál fogva rángatjuk magunk után. Ha esetleg ő lát egy szép utat, merjünk kalandra kelni vele, ha épp nincs ott a farkas a közelben… És főként ne lássunk farkast minden kölyökkutyában.
Fotó:
pixabay.com
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.
A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?

Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.
A pillangóölelés ereje – amikor a nyugalom kéznél van

A mai rohanó világban a gyerekek (és sokszor mi, felnőttek is) egyre több ingerrel, elvárással és feszültséggel találkoznak nap mint nap. A tanulás, a munka, a teljesítménykényszer, az online tér és a mindennapi zaj mind hatással vannak lelki egyensúlyunkra.